Sophie gyorsan sétált, későre járt már, és hideg is volt. A nyár ellenére ilyenkor este, egy vékony kabátot, vagy egy vastag pulcsit felkellett vennie az embernek, hogy ne fázzon meg. Az utcai lámpák sárga fénye, épphogy megvilágította a fekete beton feltöredezett részeit, így Sophie eltudta kerülni a hasraesést. Az utat figyelte, már rutinból fordult be az egyik utcában. Egy szürke kerítés mellett elhaladva, egy kutya hangos ugatásba kezdett. Felsem figyelt a zajra, szinte tökéletesen kizárta. Ment egyenesen, de egyszercsak valaki szembejött vele, és elkapta csípőjét. Fekete, vékony kabátot viselt, egy fejjel magasabb volt Sophienál. Magához rántotta a lányt, aki egy aprót sikkantott. Megijedt, a vér megfagyott az ereiben. Hirtelen mozdulni sem bírt. Az alak a füléhez hajolt, és mély, rekedtes hangon suttogni kezdett neki, Sophie rémülten állt, és markolta az idegen karját, ami a csípőjén pihent.
-Tudod mi az a nemi erőszak?- kérdezte suttogva a férfi. Sophie azonnal felismerte a hangot, és egyszerűen a lábába rúgott, de olyan erősen, hogy a férfi felszisszenve elengedte, és felhúzta lábát, úgy fogta.
-James! Te paraszt! Nagyon megijedtem. Hallod?!- üvöltött neki Sophie, de többet nem tudott mondani, mert a férfi megcsókolta.
-Jajj, drágám, nyugalom. Nem jár erre senki. Csak eléd jöttem.- a lány dereka mögött összekulcsolta kezét, még Sophie a kabátjába markolva húzta le magához, hogy megcsókolhassa. Kicsit beleharapott James ajkába, amitől a férfi újra szisszent egyet.
-Szent a béke, kicsi nyuszi?- kérdezte mosolyogva James, csillogó kék szemét Sophiera szegezte.
-Igen. De csak mert jó hangulatom van.- vigyorgott, és kézenfogva elindultak a pár sarokra lakó James házához.
Amikor odaértek, James belökte a zöld kerítést, ami ilyenkor egészen feketének látszott. A kis kerten keresztül a rózsaszínes márvány járólapok sokasága vezetett a fenyő ajtóig. Sophie keze eltűnt már szinte James tenyerében. Az ajtóhoz sétálva a kinti lámpák felgyulladtak, Sophie mosolyogva vette ki James zsebéből a kulcsokat. Először természetesen a felső zárat nyitotta ki, majd az alsót. Az ajtó halk nyikorgással nyílt ki. Bézs zsínű szönyeg, babakék falak. Szemben egy sötét lépcső vezetett a felső emeletre. A karamell illat mindig elvarázsolta Sophiet, imádta. James lesegítette a lányról a kabátot, majd természetesen ő is levetkőzte magáról a felesleges ruhadarabokat.
-Szexi a karácsonyi pulcsid.- nevetett Sophie, és meghúzta a kék, fehér mintás pulcsi ujját. A szokásos kis rénszarvasok díszítették, pár furcsa hópehellyel.
-És nagyon jó meleg is.- nevetett, és megcsókolta a lányt, majd kezét fogva a kanapéhoz vezette. A lány leült, és bekapcsolta a TV-t háttérzajnak.  
  James két bögre forró teát tett az üveglapú dohányzóasztalra.
-Köszönöm. -mosolygott Sophie, James pedig homlokon csókolta.
-Szeretlek, kicsi nyuszim.- ült le mellé átkarolva a lányt, aki fülébe suttogta a varázserejű szót.
-Szeretlek.- kuncogva megcsókolta, és hozzábújt. Hajnalig beszélgettek a forró teáikkal, összebújva. És ujjaikat egymásba fűzték, úgy is maradtak, mint egy család, kiket már nem háborgatnak se éjjel, se nappal.