-William. Nagyon szeretem Jamest. Most pedig nem látom vagy egy hónapig. És ha nem utazik több száz kilómétert, akkor nem is fogom látni. Szeretnék annyi időt vele tölteni ezelőtt, amennyit csak lehet.- kék szeme csillogott. Úgy beszélt, mintha valamelyikük halálos beteg lenne, és nem találkoznának többé. Nem tudta volna megmondani, hogy miért szeretett bele a férfiba. Talán a pillantása, vagy netán a mosolya. Lehetséges, hogy a kedves szavai. Nem tudta volna megmondani. Csak szerette. És ez az érzés neki bőven elég volt ahhoz, hogy azt mondja Williamnél alszik, hogy találkozhasson szerelmével, még egy éjszakát együtt tölthessenek. Másnap úgyis csak délután kell majd indulniuk. Egyenlőre csak ez volt a lényeg. Az idő. 
-Indulnom kéne Jameshez.- húzta a fiút az ajtóhoz.
-De így nem mehetsz sehova.- a lány kitolta a szoba ajtaján.- Sof!
A lány nem törődött vele, csak lerohant a lépcsőn, William visszament Sophie telefonjáért, majd utána ment. A lány gyorsan közölte a hírt szüleivel, akik csak bólintottak egyet. William is odament, és Esme megölelte a fiút.
-Vigyázz a lányomra, William.- nevetett, és teájába kortyolt.
-Oh, ne aggódjon, minden rendben lesz.- a nő bordó körmeire pillantott, és nem tudta megállni, hogy ne tegye szóvá.- Ó, ezek a körmök csodálatosak!- nézte csillogó szemmel, és kitárgyalták a körömlakk márkáját.
-Nem is tudom, William. Ez az első ilyen fajta körömlakkom.
-Nekem elhiheti, nagyon jó minőség, nem kell nyolc réteget felkenni, hogy szép legyen.- ecsetelte Will, mire Sophie csak halkan köhintett.
-Nos, igazán indulnunk kéne már, Will.- szólt oldalba bökve a fiút, aki durcásan vetett felé pár pillantást, majd Farley lépett oda. Megfogta a fiú vállát, és kezetfogott vele, miutána kicsi pírral az arcán William kisétált az ajtón.
-Sof.- suttogta Esme.- William nem meleg véletlenül?- kérdezte, majd férjére pillantott.
-De anya. Csak mostmár mennem kell. Majd máskor megbeszéljük.-  gyorsan adott neki egy puszit, majd megölelte apját, és William után ment.
-Drágám.- szólt Esme gúnyosan kicsit, ugyanakkor vigyorogva.- Mondtam, hogy meleg.
Farley sóhajtott egyet, majd a TV alatti szekrény fiókjából elővette a tárcáját, és egy 20-ast csúsztatott Esme kezébe, aki arconcsókolta férjét.
-Köszönöm, édesem.- mondta, majd a konyhába ment.
-Utálom a megérzéseidet, mondtam már?- ment utána nevetve Farley, és megfogta hátulról Esme csípőjét, aki felnevetett, és megfordult egy pillantra, hogy megcsókolhassa szerelmét.