Mire a dormba értünk, Seo már el is foglalta helyét, és a konyhában vígan törölgette az edényeket. A menedzser a nappaliban ült, látszólag csak ránk várt. 

- Végre, már azt hittem sosem értek ide. Új szobaelosztás lesz az elkövetkezendő pár hétben - felállt a kanapéról és a kezembe nyomott egy kisebb papírfecnit majd az ajtó felé igyekezett - Mire visszajövök, szeretném látni azt a felállást, ami a papíron hever.

Ezzel kiviharzott az ajtón és jó erősen becsapta maga után. Nagyot sóhajtottam és vonakodva bár, de megnéztem a cetlit. Hát, semmi jó nem állt rajta de úgy gondolom, ki fogjuk bírni. 

- Jó, akkor mondom ki hova megy. JungKook és Taehyung a folyosó első szobájába, Jin és Jimin a másodikba, YoonGi és Hoseok ti a legvégébe. 

- És te, hyung? - kérdezte felém fordulva Jimin, miközben elindultunk az emeletre. 

- Én Seohoz megyek, a harmadikba - fújtam ki eddig bent tartott levegőmet. Amíg el nem értük szobáinkat, Taehyung görcsösen kapaszkodott YoonGiba és az élete árán sem engedte volna el.

Jinnel bevonultunk régi kuckónkba és csendesen, minden hang nélkül kezdtünk neki a pakolásnak. Nem volt kínos, de nyugodtnak sem mondanám a légkört. Idegesítőnek viszont annál inkább. Nem tudom, mi járhat hyungom fejében, és hogy ezek után is képes lesz-e bízni bennem. 

Bármennyire is gáz bevallanom, Seotól is félek. Mindenre képes az a nő, főleg így, hogy a kezébe egyfajta hatalmat adott a menedzser azzal: a barátnőm lesz egy ideig. YoonGi Lorieval jól járt, nyugodtan megbeszélik a dolgokat. De én.. Aish.

Miután sikeresen mindent összepakoltunk - ezzel szabaddá téve a szobát és a helyet az új lakók számára - átcuccoltunk a jelenlegi, számunkra kijelölt helyiségbe. Amint kinyitottam az ajtót szemem elé tárult Seo rengeteg ruhája, amit eddig még nem sikerült elrendeznie a szekrényében. 

Vonakodva ugyan, de egy bő fél óra ide-oda rohangálás után végre elpakoltam mindent majd levetettem magam ágyamra egy kis pihenés reményében. 

De ismét én voltam a hülye és a naiv, hogy elhittem, fogok tudni pihenni. Telefonom fájdalmas csörgésbe kezdett és addig nem hallgatott el, amíg fel nem vettem. 

- NamJoon, remélem tudod, hogy a holnapi interjún a Te kötelességed lesz elmondani, semmilyen intimebb kapcsolat nincs közöttetek. Készülj fel - ezzel a mondattal Hyung már rám is csapta a telefont. Hihetetlen, mit meg nem teszek azért, hogy a banda ne kerüljön kereszttűzbe.

Felálltam ágyamról és lesiettem a konyhába, ahonnan finom illatok áramlottak a nappali irányába. Belépve a kisebb helyiségbe megforgattam szemeim, ugyanis új párom állt a tűzhelynél, és nem az én Jinniem. 

Idegesen lépkedtem a lány mellé, hogy kivehessek egy poharat a felső szekrényből. Mikor mellé értem rám kapta tekintetét és szélesen elvigyorodott.

- Szia szívem, hínár levest készítek, remélem szereted - kacsintott rám Seo engem pedig elfogott az undor. 

- Tisztáznék valamit, drága. Először is, a dormban pont nem tud érdekelni, hogy az állítólagos kamu barátnőm vagy, másodszor pedig, nem fogok veled sehol sem csókolózni. Értve vagyok? - egy erős fintorral az arcomon néztem végig rajta, szemeiből a dühöt és a meglepettséget tudtam kiolvasni. 

- Ha a menedzser kér rá, muszáj lesz.

- Álmodj Seo. Ami volt, elmúlt. 

Meg sem várva válaszát siettem az emeletre és egyenesen Jiminék szobája felé vettem az irányt. Szükségem volt most Jinre, minden tekintetben. Kopogás nélkül mentem be a szobába, de nem volt a legokosabb döntés. 

Jimin épp telefonált, azzal még nem lett volna akkora baj, de Jin az ágyán fekve fülhallgatóval a fülében, egy szál boxerben aludt. Nagyot nyeltem a látványra és akaratlanul pásztáztam végig a talpától egészen feje tetejéig minden egyes porcikáját. 

Egy apró kuncogás szakított ki igazán fontos tevékenységemből, és ijedtemben oldalra kaptam fejem mikor megláttam a fiatalabbat ahogy az ablaknak dőlve figyel. 

- Esetleg zavarok? - vonta fel szemöldökét már a nevetés szélén állva.

- Igen, Park Jimin, zavarsz. Most pedig kifelé, és ne gyere vissza - mutattam az ajtó felé, ő pedig vette a célzást és kisietett a szobából. Már kezdtem megörülni a helyzetnek, mikor is résnyire nyitódott az ajtó és Mochi dugta be a fejét rajta.

- Bal oldali éjjeliszekrény, középső fiók - amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tűnt is el.

- Park én esküszöm kinyírlak - kiáltottam utána teljesen elfelejtve, hogy hyungom épp az igazak álmát aludta. 

- Nam.. te vagy az? - motyogta édesen félig nyitott szemekkel. 

Elmosolyodtam és lassú léptekkel közelítettem felé, majd mikor az ágyához értem, fölé másztam és kihúztam füléből a fülhallgatót. Végigsimítottam arcán mire mint egy cica bújt bele tenyerembe. Közelebb hajoltam hozzá majd szenvedélyes, lassú csókba invitáltam, átadva a jelenleg bennem lakozó összes érzelmet. 

Karjait nyakam köré fonta és tarkómat kezdte simogatni.
Percek múlva váltam el tőle és mélyen szemeibe néztem.

Nem kellettek szavak a jelenleg kialakult helyzethez, mind a ketten értettünk egymás rejtett jeleiből. Ujjaimmal oldalát kezdtem cirógatni mire lehunyta szerelemtől csillogó szemeit de pár pillanat múlva ismét felnyitotta őket.

 Tekintete elárult mindent, apró puszit hintettem ajkára majd egy utolsó szemkontaktus után szinkronban mosolyogva bólintottunk.

Ahoy,
NamJin iz ríl again. 🔞💞

És man holy shit, 11K megtekintés és több mint 2000 szavazat. 
Én ezt sosem gondoltam volna, nagyon köszönöm. 
Kezdem úgy érezni meg sem érdemellek titeket, túl jók vagytok hozzám.😭❤