| 2. 2 |

Háát jóóságos napot/estét/reggelt/délutánt/hajnalt idk ki mikor olvassa ezt a csodás nem tudom mit. 
-- Yass, I know I know hogy most kb meg leszek ölve kilencezer féle módon, na m1. XD
Felkészültem, don't worry guys.. xD  
[Ohh, és Hosii szemszögéből hoztam a részt, just because why not]


HoSeok

Annyira aranyos, hogy egyszerűen lehetetlen vele betelni. Legszívesebben örökké itt tartanám a karjaimban, de mind tudjuk, ez nem lehetséges.

- H-hyung.. elengedsz?

- Nem akarlak elengedni - temettem arcom JungKook lapockái közé, s csak még jobban szorítottam.

A nagy csendet az ajtó kivágódása szakította félbe, a küszöbön pedig Nam állt.

- Ha zavarok visszajöhetek később is.

- Ne, hagyd. Mit szeretnél? - kérdeztem felnézve rá miközben államat megtámasztottam a maknae vállán.

- Tanácsot kérni.

- Menjünk a szobámba. Taet amúgy is Suga elrángatta onnan.

Elengedten Kook derekát majd egy gyors puszi után kisiettem a szobából Moni után, egyenesen a sajátomig.

Becsuktam magunk mögött az ajtót s a biztonság kedvéért kulcsra is zártam azt.

- Na kivele, mi a helyzet? - ültem le NamJoon mellé az ágyra és bíztatóan ránéztem.

- Az a szitu, hogy ka--

- Nam, odabent vagy? - dörömbölt az ajtón Jin, ezzel megszakítva a mellettem ülő beszédét - várnak téged az ajtóban. Siess.

- Aish.. bocsi hyung, megnézem ki az.

- Csak nyugodtan - emeltem magam elé feltartva kezeimet, majd hanyatt dőltem az ágyon.

JungKook annyira aranyos. Aranyos de férfias. Kis ártatlan. Igaz, nem adtam neki egyenes választ a vallomásával kapcsolatban, de nagyon jól tudom már, mi lesz a válaszom.

Ajtónyitódásra felkaptam fejemet, s a küszöbön egy nem várt személy állt.
SeoHyun - vagyis csak Seo - lehajtott fejjel pásztázta a padlót mögötte pedig egy idegesen toporgó NamJoon állt egyik lábáról a másikra.

- SeoHyun? Te mit keresel itt? - kérdeztem felé fordulva miközben ülő helyzetbe tornásztam magam.

- Bocsánatot szeretnék kérni. Sajnálom ami történt. Itt maradhatnék..?

- Uhm, persze - bólintottam mosolyogva, majd Nam felé fordultam - Tae addig átköltözhetne YoonGi hyunghoz. Szólnál neki?

Leaderünk egy apró biccentés után amilyen gyorsan csak tehette, kiviharzott a szobából.

Felálltam ágyamról és megfogva Seo sporttáskáját leraktam azt Tae ágyára.

- Kipakolok neked a szekrény egyik feléből, és oda cuccolhatsz, rendben?

- Köszönöm - elmosolyodott majd nekiállt kiszedni azokat a dolgokat a táskából, amik a fürdőbe valók.
Lány létére nincs sok cucca, ami kicsit meglepő, na mindegy.

- Hyung~ - lépett a szobába Jimin s szinte a nyakamba vetette magát. 

- Mi az Chim? - toltam el magamtól annyira, hogy a szemébe tudjak nézni, amiben izgatottságot láttam, bár nem tudom mégis mitől van ennyire felpörögve. 

- Holnap után jön a nővéred, ugye? - nézett rám csillogó szemekkel. 

Basszus, teljesen elfelejtettem, hogy a nővérem meglátogat minket. Ráadásul ha jól tudom egy barátnőjét is hozza magával, ami a többieknek meglepetés. 

- Köszi, hogy szólsz Mochi - csaptam a homlokomra egy kínos vigyor kíséretében, ugyanis elég gáz ha elfelejted a saját tulajdon nővéred érkezését. 

Seo a beszélgetésünk közben is csendben pakolt tovább, Jiminnek fel sem tűnt, hogy nem egyedül vagyok a szobában. 

- Jah és Jimin, Seo visszajött egy kis időre, és a szobatársam lesz - mutattam a mögöttem ide-oda járkáló lányra, aki egy gyors mosoly és meghajlás - amit Jimin viszonzott  -  után folytatta dolgát. 

- Rendben hyung, észben tartom - vigyorgott rám majd kiszaladt a szobából. Honnan van ennek a kölyöknek ennyi energiája, én nem tudom. 

Egy vállvonás kíséretében indultam meg lefelé a nappaliba, hogy tájékoztassam a többieket nővérem érkezéséről. Csodával határos módon mindenki lent gubbasztott, még JungKook is, aki mellé kérdés nélkül levágódtam a kanapéra és átkarolva húztam közelebb magamhoz. 

Egy darabig bambultam velük együtt az értelmetlen műsorokat, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve nyomtam egy puszit Kook nyakára amit egy aranyos pirulással reagált le. 

Szélesen elvigyorodtam és mikor meggyőződtem arról, senki sem figyel minket, egyik kezemmel óvatosan magam felé fordítottam fejét és egy apró csókot hintettem ajkaira. 

- H-hyung, mit csinálsz..? - suttogta úgy, hogy csak én halljam.

- Szeretgetlek, talán nem szabad? 

- N-nem.. mármint d-de, csak.. 

- JungKookie, ezt majd megbeszéljük még - kacsintottam rá majd felpattantam és a nappali közepére álltam. 

- Srácok, tudjátok Lorie holnap után jön Szöulba, és elég hosszú ideig itt lesz a városban. Ráadásul az idő nagy részét velünk töltené, remélem ez senkinek sem lesz gond - körbenézve mindenki csak nemlegesen rázta a fejét jelezve, nem probléma ha itt lesz - Szuper. És egy apró meglepetést is hoz magával, biztos tetszeni fog, legalábbis valakinek tuti - Jiminre kacsintottam aki kikerekedett szemekkel nézett rám. Majd megtudod Jiminie, ne félj - Kook, velem jönnél kicsit? 

- P-persze. 

Kivételesen nem a szobám felé, hanem az udvarra indultam el a maknaeval a nyomomban. Ahogy kiértünk a hátsó kertbe, helyet foglaltam a hintaágyon. 

- JungKook, kérlek legyél őszinte - néztem rá annyira komolyan, amenyire csak komoly tudtam leni. Bólintott, én pedig folytattam - Tetszem neked, igaz? 

Egy pillanatra megdermedt, és percekig meg sem szólalt. Nem számított rá hogy ezt fogom kérdezni, de nem kéne ennyire feszültnek lennie, hisz' már tudom, hogy szeret.

- Nyuszi, nem eszlek meg, nézz rám - emeltem fel fejét állánál fogva de hiba volt. Abban a pillanatban elvesztem szemeiben, majd tekintetemet ajkaira vezettem végül szemei és ajkai között cikáztam. 

- H-hyung.. - lehelletét számon éreztem és életemben talán először éreztem azt, hogy most nem érdekel semmi. 

Lassan ráhajoltam ajkaira mire kezeit nyakam köré fonva húzott magához közelebb másodpercek alatt. Finoman ízlelgettem párnácskáit amiket nem akartam elengedni soha többé. 

Hosszú perceken keresztül csókoltuk egymást végül a levegő miatt elváltunk és lihegve néztünk a másik szemébe. Elmosolyodtam majd egy apró puszit leheltem ajkaira.

- Én is szeretlek Kook. Ez a válaszom.

Ééés igen, a végére is idetrollkodok. Sad story..
Yass, kissé unalmasabb rész, s NamJin moment sincs benne ahhw rip, sorry:S 

Hogy van az idegrendszeretek?:3

*megy elbújni mielőtt megtalálja valaki és az a valaki a gallérjánál rángatja ki az utcára hogy szétszedhessék csoportosan*


Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top