Feladó: Lee SeoHyun

Biztos, hogy el akarom én ezt olvasni..?

Lassan nyitottam ki a borítékot, amiből egy gondosan összehajtogatott  papír esett ki.
Széthajtottam, majd idegesen olvasni kezdtem.

Kedves NamJoon!

Sokat gondolkodtam, és sajnálom a dolgokat amiket a fejedhez vágtam.
Képzeld, sikerült bejutnom egy Entertainmenthez mint gyakornok.  

Na állj. Ha Seo gyakornok lett, akkor itt van megint a városban. Ráadásul ezen a környéken csak kettő közeli Entertainment van, a BigHit és a JYP. Egy van, ami kicsit messzebb, de még mindig egész normális távolságban, az SM.

Csak remélni tudom, hogy az SM-hez csatlakozott.

Elég közelihez, így szerencsére sokszor tudok majd beugrani hozzátok.
Anyáéktól véglegesen elköltöztem, remélem szorítotok majd helyet nekem ismét, ha úgy esne, hogy nálatok alszom.
Legyen szép napotok!
Találkozunk nem sokára, addig is hatalmas Pusszancs!

Egyetlenetek: Seo

Idegbeteg módjára - ha lehettem ennél is idegesebb - téptem szét a lapot és hajítottam a kukába.

Mi az, hogy csak így meghívja magát ide? Jó hogy nem paterol ki minket minden cuccunkkal, mondván: "Kösz a dormot,,.

Rohadjon meg ott ahol van, ide be nem teszi a lábát, erre mérget vehet - aztán ha megvette akár meg is ihatja.

Na de álljunk csak meg egy apró percre. Mitől változna meg a véleménye két kibaszott hét alatt? Pont ezaz. Semmitől.

Aish.. NamJoon te állat, ez a csaj valamit tervez. Homlokomra csaptam többször is a hülyeségem miatt.

K

issé lenyugodva indultam meg YoonGi hyunghoz, reménykedve abban, hogy segít kitalálni valami remek tervet.

Szobája elé érve tettem kezemet a kilincsre, majd benyitottam.

Hát.. mit ne mondjak, nem épp erre számítottam. A félmesztelen YoonGi ölében Taehyung foglalt helyet, miközben majdnem lenyelték egymást, emellett Suga a kis Alien hátsó felét simogatta.. nem, inkább masszírozta, vagy már szó szerint cibálta. Ráadásként szerény véleményem szerint hyungnak nem marad háta, vagy ha marad is, apró cafatokban fog lógni.

Elég sokáig állhattam egyhelyben, ugyanis a következő amit láttam az Suga ideges tekintete és egy fenekét fogó Taehyung a földön.

- Bazdmeg NamJoon ismered a kopogás fogalmát? - kiabált rám YoonGi majd elviharzott a szekrényéig és magára kapott egy pólót.

- És te ismered azt a tárgyat, amit úgy hívnak, kulcs?

- Csak fogd be, jó? Egyébként minek köszönhetjük ünneprontó társaságodat?

- Segítened kell - fújtam ki eddig bent tartott levegőmet - Seoról van szó.

- TaeTae kimennél, kérlek? - szólt oda a mellette ülő fiúnak, aki egy bólintás után felállt - vagyis csak felállt volna, ha YoonGi nem húzza vissza. Nyomott egy csókot a kis Alien szájára majd egy gyenge popsipacsi után kitessékelte őt a szobából és bezárta az ajtót.

- Na mond, mi olyan veszettül nagy vészhelyzet, hogy nem ronthattam meg a kis TaeTaenket.

- Hyung! - csaptam vállon, majd leültem mellé az ágyra, s elmeséltem neki mind a két levelet.

Mikor a feltételezéseimet is megosztottam Sugával, már szabályosan dőlt a röhögéstől és csapkodta az ágyneműt.

- Komolyan.. egy kiscsajtól félünk? Nam, azt a kis.. már bocsánat.. kurvát fél kezemmel kipenderítem innen meg az Entertainmentjétől.

- Ha te mondod. Minden esetre ha megjelenik, akkor majd rádbízom, úgyis egyedül vagy a szobádban.

- Na nem, azt lesheted. Bekopogtathat, de a dormba be nem teszi a lábát az szent, és erről én intézkedem. S ha most megbocsájtasz, nekem Taevel még lenne egy kis dolgom.

Felállt, kitárta nekem az ajtót majd követett egészen Hobie hyungék szobájáig, ahonnan Taehyungot kiráncigálva - bár nem hinném hogy ráncigálni kellett - mentek vissza YoonGihoz.

Egy hatalmas sóhaj kíséretében vágtattam le a konyhába ahol Jin a vacsorához készült elő.

Mosolyogva mentem beljebb és hátulról átöleltem hyungomat majd lágy puszit hintettem nyakára.

- Mit főzöl Hercegnőm? - néztem ki jobb válla felett, hogy rálátásom legyen a tűzhelyre.

- Hínár levest és currys csirkét. Szeretnél segíteni? - felnevetett ami lassan fuldoklásba ment át, annyira elkezdett nevetni. Na igen, a konyha nekem tabu.

- Inkább csak néznélek, jobban járunk - helyet foglaltam az egyik széken, s onnan néztem ahogy Jinnie főz.

A nap minden percében tudnám őt figyelni. Olyan mint egy anyuka.

JungKook

Két hete Hoseok hyungal furcsa kapcsolatom van. Ezt úgy kell érteni, hogy elég gyakran puszilgatjuk egymást.

Jó, oké, jogos a kérdés, ha már egyszer megcsókoltam és megbeszéltük a dolgokat, akkor mégis mi a jó élet van köztünk. Nem tudom.

Nem tudom, mert hyung nem mondott semmi konkrétat a vallomásomra.

" - Miért csókolt meg téged az a lány, JungKook? - kérdezte hyungom lehajtott fejjel, az ágyán ülve.

- Lisa régi barátom, és mikor elfutottam tőled, összetalálkoztam vele. Bevallotta, hogy szeret, már nagyon rég óta. Aztán csak úgy megcsókolt. Hyung.. én nem akartam.. - szemeimbe könnyek gyűltek, s szipogva törölgettem a sós cseppeket arcomról.

- JungKook.. miért csókoltál meg? - a sírást elfelejtve szemeim kétszeresükre nyíltak. Komolyan nem esett le neki?

Gyerünk Kook, itt az alkalom. Mondd el neki végre.

- Mert.. sze-szeretlek. Mindennél jobban - fejemet lehajtottam, ugyanis arcom színe vörössé változott. Hobienak ez nem tetszett, így két ujját állam alá helyezve emelte meg fejemet hogy szemébe nézhessek.

- Örülök, hogy szeretsz - apró csókot hintett ajkaimra s szorosan magához húzva megölelt, majd hátrálni kezdett, végül elterült velem az ágyon.,,

- JungKookie~ - nyitott be szobámba gobdolataim főszereplője, mire lassan felkönyököltem párnámról.

- Mi az, hyung?

- Semmi, csak hiányoztál - vont szorosan karjai közé és egy puszit hintett hajkoronámba.

Elöntött a pír, s fejemet Hoseok vállába fúrtam, aki elkuncogta magát tettemen.

- Ilyenkor nagyon aranyos vagy - suttogta fülembe majd ajkait arcomra nyomta.

Második évad gájz, omg.
Remélem elfogadható lett ez a little HopeKook szál itt a végén.

And I hope you enjoyed it, igyekszem a folytatással. :3