NamJoon

Reggel első dolgom volt megkeresni Seot.

Óvatosan kimásztam Jin ölelő karjai közül, s magamra kapva egy pólót és rövidnadrágot halkan kimentem a szobából.

Lesiettem a lépcsőn, majd bejártam szinte az egész házat, de Seo nem volt sehol.

Mondjuk.. ha belegondolok, a cuccai sem voltak a szobámban.

Egy vállrándítás kíséretében visszamentem Jinhez, aki szerencsére még mindig az igazak álmát aludta.

Bekukkantottam szekrényembe, de onnan is maradéktalanul eltűnt minden cucc.

Ahogy elhaladtam Seo ágya mellett, egy cetlit láttam párnáján. Na szép, legalább elköszönhetett volna.

Felkaptam a papírdarabot, és olvasni kezdtem.

NamJoon

Ne magyarázkodj, bőven elég volt amit láttam. Undorítóak vagytok.

Ki mondta, hogy magyarázkodni akarok..?

Elmentem innen, de gondolom feltűnt. Szépen is közölhetted volna, hogy semmi esélyem Nálad.

Mintha nem ezt hajtogattam volna százszor a napok folyamán..

Visszamentem a szüleimhez, de eldöntöttem. Idol leszek. És ha ez megtörténik, meg fogod Te még bánni azt, hogy buzi lettél.
Veheted fenyegetésnek, aminek akarod. Az az egy biztos, vissza fogok jönni, de abban nem lesz köszönet.

Seo

Na ez egyre jobb, már nyugodt élete sem lehet az embernek. Frusztráltan gyűrtem össze a levelet és dobtam a kukába. Semmi szükségem rá.

Hirtelen két kar fonódott derekam köré, és egy fej nyomódott lapockáim közé. Megfeszültem, s fél szemmel hátrasandítottam; nem Jin az.

- Hyung, beszéljünk. Kérlek.

- Aigoo, Kook. Ne hozd rám a szívbajt - suttogtam annyira, hogy hallja, de hyungom ne ébredjen fel - Menjünk a nappaliba.

Kezei lecsúsztak derekamról és karon ragadva húzott ki a szobából.

Leérve szó szerint ráesett a kanapéra engem maga mellé rántva. Egy ideig idegesen tördelte ujjait, majd egy hatalmas sóhaj után végre beszélni kezdett.

- Hyung én.. borzalmas vagyok..

- Kook ne mond ezt.

- De ha egyszer így van. Én azt hittem.. azt hittem hogy Téged szeretlek, de.. - hangja elcsuklott majd egy könnycsepp gördült le arcán. Ujjammal letöröltem a sós cseppet és magamhoz öleltem - Hyung én.. azt hiszem nekem tetszik Hoseok hyung..

- És úgy gondolod, ezért rossz ember vagy? - toltam el magamtól, hogy szemeibe nézhessek.

- Nem tudom.. borzalmasan érzem magam.

- JungKookie, figyelj rám. Először is, ugyan az az aranyos maknae vagy, mint voltál. Másodszor pedig, Hobie már tud róla?

- Nem tud - rázta meg fejét - és nem is fog tudni.

Hallottunk egy kisebb ajtócsapódást, majd egy nem valami halk csörtetést a lépcsőn.

- Sziasztok, mi a szitu? - vágódott le Hoseok Kook mellé és jobb karját átlendítette a fiatalabb vállán, így közelebb vonva magához.

Egyem meg, aranyosak lennének együtt.

- S-semmi. Csak beszélgettünk hyungal.

- Megnézem Jin felkelt-e már, addig beszélgessetek - rákacsintottam Kookra, de tőle csak egy "NamJoon, ne csináld,, fejet kaptam.

Amilyen gyorsan csak tudtam felsiettem szobánkba és halkan becsuktam az ajtót.

Sóhajtottam egyet, majd megfordulva tengelyem körül lépdeltem az ablak felé azzal a szándékkal, hogy végre világosságot teremtsek a szobában és hyungom is felkeljen. Elvégre nem aludhat egész nap.

Lassan felhúztam a redőnyt, elhúztam a függönyt és kitártam az ablakokat. Nyöszörgést hallottam magam mögül s hátranézve megláttam az ébredező Jint mire egy mosoly kúszott arcomra.

- Jó reggelt Jinnie - sétáltam mellé és lehuppantam ágyára. Ujjaimat tincsei közé vezettem mire felmordult, nyammogott egyet és lassan nyitogatni kezdte szemeit.

- El kéne menned fürdeni hercegnőm.

- Neked is Nam - válaszolt még mindig félig csukott szemmel. Annyira aranyos.

- Én tegnap este voltam, miután elaludtál. Na gyere, segítek - ujjaimat kihúztam tincsei közül, majd egyik kezemmel térdhajlatába, másikkal lapockái alatt megfogva emeltem fel és vittem a fürdőbe.

------------------

- Seo hová lett? - kérdezte miközben haját törölgettem.

- Elment. Reggelre eltűntek a cuccai.

- De semmi levél, vagy valami?

- N-nem, semmi. Szerintem megutált engem - nevettem fel miközben kínosan vakargattam tarkómat.

Nyomtam egy puszit Jin - immár félig száraz - hajkoronájába s ölembe húzva feküdtem el vele a kanapén.

- Srácok, nem láttátok Hoseokot és Kookot? - csörtetett be a nappaliba YoonGi hyung, mellette egy TaeTaevel.

- Reggel óta nem. Miért?

- Aish.. Jimin halálra aggódja magát, mert a mi drága maknaenket Hobie elvitte az isten se tudja hova.

- Hoseoknál jó kezekben van, ne aggódjon - szállt be a beszélgetésbe Jin is, mire Suga már lassan idegösszeroppanást kapott.

- Akkor most ugyan ezt értesd meg a kölyköddel is, anyuci.

Karon ragadta Taet és cipőt húzva kisiettek a dormból. Ha ebben az elmúlt két hétben nem idegeskedtük magunkat halálra legalább százszor, akkor egyszer se.

- Megyek megnézem Jimint - kelt fel mellkasomról Jin hyung.

- Menjek veled, anyuci?

- NamJoon, én esküszöm lecsaplak.

- A szerelmedet csak nem bántanád. Igazam van? - pattantam fel és fontam karjaimat dereka köré, majd egy apró puszit hintettem ajkaira.

- Talán igazad van - mosolyodott el, s hosszasan megcsókolt.

Ahhw hello biccccsssíz!

Na hát úristen. Úristen és mégtöbb úristen.
Emberek hát én lesokkoltam Szombaton. Esküszöm nektek, hogy hazafele a vonaton majdnem sírtam, de really.

Nem látszott annyira rajtam (szorri, majd igyekszem jobban kimutatni a feelingjeimet), de borzasztóan happy voltam, hogy jöttetek páran és ahw. (Hyuna & Jisoo görlz, veletek vasárnap is taliztam:3 )

Nem tudom ki volt, mert wp-s nevet nem kaptam, de ahw megzabállak te lány, hát miután elmentél majdnem sírtam. Velem Képet?? PIKCSÖRT? Úristen, másik hatalmas sokk. *---*

hedi_ARMY, Eszter_army veletek nem tudtam sokat lenni, ahw sad vagyok, de majd jövőre ha jöttök bepótoljuk!  *-*

Valaki látott esetleg még a Conon, s figyelt a távolból? 👀

Ahh köszönöm nektek a Conos napokat is, és hogy még mindig itt vagytok! ❤
(Befogtam, befogtam, sok a duma, tudom 😂❤)