- NamJoon, segítened kell. Kérlek..

- Gyere be, mielőtt meggondolom magam. - félreálltam az ajtóból, így SeoHyun be tudott jönni minden cuccával, amiket lerakott a fogas alá a cipőkhöz. Felakasztotta kabátját amíg én bezártam az ajtót.

- Nam, minden oké? - jött ki a nappaliból Hoseok, s ledöbbent, amikor meglátta Seo-t.

- Persze, viszont mi most felmennénk a szobámba, van egy kis megbeszélnivalónk. Szólnál a többieknek, hogy ne jöjjenek be?

- Igen. Amúgy Hoseok vagyok, de szerintem ismersz. - nyújtott kezet barátom Seo-nak, aki elfogadta azt, s egy rövid meghajlás után elmotyogta nevét.

- Lee SeoHyun, de csak Seo.

Miután elengedték egymást, karon ragadtam volt barátnőmet, és felvezettem az emeletre, egyenesen a szobámba, majd magunkra zártam az ajtót.

Leültettem Őt az ágyamra, s én pedig forgószékemben foglaltam helyet vele szemben.

- Én sajnálom NamJoon.. tényleg. De nem volt más ötletem, hogy hová mehetnék így hirtelen, ezért idejöttem.

- Három kérdésre válaszolj nekem kérlek. Honnan tudtad meg a dorm címét? Mi történt? És mi ez a nagy válatozás rajtad? - tettem fel sorban az engem jelenleg foglalkoztató kérdéseket. Az utolsó kérdésemre érdekel a legjobban a válasza, mert pont úgy néz ki most Seo, mint az én női ideálom. És ez nagyon nem tetszik.

- Jó.. tehát. Gondolom emlékszel, miért mentünk szét öt éve. - bólintottam, jelezve, tudom miről beszél - Azóta azzal a sráccal is szakítottam, és a szüleim idén már nem nézték jó szemmel, hogy nincs egy normális kapcsolatom, és nem találok senkit sem, ezért úgy gondolták, ha én nem vagyok képes keresni magamnak valakit, akkor majd Ők megteszik helyettem. Valami gazdag srácot találtak, aki bevallom, nem néz kirosszul, és pont az esetem, de.. az elején kedves volt. Megértő és rendes. Aztán anyámék üzleti útra mentek, és elfajultak a dolgok. Bezárt, szó szerint úgy bánt velem mint egy babával, és az elmúlt pár hétben bemutatott pár haverjának, akik drogoznak. Gondolom kitalálod, nagyjából mi történt.

- Igen, de.. még mindig nem értem mi közöm van nekem ehhez, és hogy miért változtál meg ennyire.

- Miattad változtam meg, NamJoon. - pont ettől a választól féltem. Nem, nem és nem. Nem fogom otthagyni Jint pont miatta. - És tudom, nehéz kérés, de azt szeretném, ha adnál mégegy esélyt. Muszáj volt eljönnöm onnan, gyakorlatilag megszöktem és Te vagy az, aki most tudna segíteni.

- Figyelj SeoHyun, én megértelek. De sajnálom, nem lehet. Nekem már van valakim, és mindennél jobban szeretem. Itt maradhatsz egy kis ideig, tudunk Neked helyet szorítani, de nem adok több esélyt kettőnknek. Sajnálom.

- NamJoon.. kérlek..

- Nem. És itt lezártam a beszélgetést, ha bár még mindig érdekelne, kitől tudtad meg a címet.

- A-az.. nem fontos. - lehajtotta fejét, s a szőnyeget kezdte tnaulmányozni, mintha az olyan érdekes lenne. Frusztráltan sóhajtottam egyet, majd felálltam, s nemes egyszerűséggel kisétáltam a szobából, magára hagyva volt barátnőmet.

Lesiettem a lépcsőn, megfogtam a cuccait és felvittem az emeletre a még mindig a földet pásztázó lányhoz. Odaléptem szekrényemhez, s három polcot szabaddá téve pakoltam át saját ruháimat Jinhez, akinél még volt valamennyi hely.

- Ide pakolhatsz egyenlőre, jobb ötletem nincs. Aludhatsz az ágyamban, én majd alszom Jinnel.

Ismét lefelé vettem utamat, ám ezúttal a nappaliba, ahol már senki nem volt, kivéve Jint, aki csak bámult maga elé.

- Hyung.. minden rendben? - levágódtam mellé a kanapéra, s egyik karommal átfogtam derekát, másik kezemmel pedig vállamra húztam fejét.

- Ki az a lány? - bár nem láttam, hallottam hangján, hogy mindjárt sír. Meg tudom érteni, túl sok minden történt az elmúlt napokban velünk.

De hazudni sem akartam neki, ezért muszáj lesz terhelnem ezzel az információval is Őt.

- A volt barátnőm. Új esélyt akart.. - teste megfeszült, s eltolt volna magától, ha nem fogom erősen és nem húzom vissza - de nem kapott. Viszont pár napig vagy hétig itt lesz. Vele is történt pár dolog, aminek talán nem kellett volna.

Éreztem ahogy ellazul, majd elemeli fejét vállamról. Kérdőn fordultam felé, de időm sem volt reagálni, máris hyungom ajkait éreztem meg sajátomon. Mennyire hiányzott már ez az érzés.

Lassan belemászott ölembe, én pedig mindkét karomat dereka köré fontam ezzel is közelebb húzva magamhoz a csókot meg nem szakítva.

Percekig faltuk egymást, időérzékemet már teljesen elvesztettem, de éreztem, hogy le kell állnunk, mert a végén olyat teszünk, amit nem itt és nem most kéne. Lassan elváltam tőle, s egy apró szájrapuszi után felálltam a kanapéról mire Jin derekam köré kulcsolta lábait és megindultunk szobánk fele, ahol Seo várt minket.

Helloka embikék! x3
Hogy, s mint vagytok? Lassan közeledünk a könyv végéhez sajnos. :c
Ha jól számolom, Epilógussal együtt még 5 rész lesz, ha nem csúszom el a dolgokkal. :'D