Legalább fél órája szeltük a város sötét utcáit, de szerencsénkre már nem voltunk messze a BigHittől.

Jin kezét szorongattam utunk alatt, tudva, ilyen időtájban kicsi az esélye, hogy összefussunk egy ARMY-val is.

Mindenki csendben sétált, csak egy-egy autó haladt el mellettünk néha, viszont megérkeztünk úticélunkhoz, és egy emberként sóhajtottunk fel.

Elengedtem párom kezét, majd jelentőség teljesen fordultam szembe a srácokkal.

- Senki nem szól semmit, hagyjatok beszélni. Ha a menedzsernek lesz kérdése bárkihez, akkor is, normálisan, és mindent alaposan átgondolva válaszoljatok. Ez a kérésem. - bólintottak, ezután pedig elindultunk befelé hatalmas gombóccal a torkunkban. Ki fog minket nyírni, ez nem kérdés.

Halkan osontunk végig a folyosókon, s amikor a megfelelő ajtó elé értünk, fáradt sóhaj hagyta el ajkunkat. Most vagy soha..

Kopogásra emeltem kezem, de az ajtó kivágódott, és egy dühös menedzser állt a küszöbön.

- Mindent pontosan hallani akarok! Értve NamJoon? - sziszegte fogai között, én pedig csak bólintottam.

Beljebb invitált minket, majd becsapta az ajtót, s helyet foglalt asztala mögötti székében, mi pedig vele szemben a kanapén. 

- Kezdheted. - kemény hangja csak úgy hasította a levegőt, ijedtemben megugrottam, Jin viszont nyugtatólag rászorított térdemre.

Kifújtam bentrekedt levegőmet, s belekezdtem a mesélésbe. Elmondtam mindent, azt, hogy Jin apja meghalt, hogy szeretem őt. Azt, amikor Kook elrohant, s utána Jin is, de ellentétben Kookal, Ő nem lett meg. WooSungot az öcsémet, aki megfenyegetett minket, és Suga apját.

A reakciója vegyes volt. Kifejezetten vegyes.

- Tehát. Először is leszögezném, hogy az ARMY előtt nem derülhet még ki semmi, fanservice továbbra is lesz, de az, hogy együtt vagytok nem lehet nyilvános. Értve vagyok? - bólintottunk, a menedzser pedig folytatta.

- Kook, rád most elképesztően dühös vagyok. Több okból is, szerintem tudod, hogy miért.

- Igen, és nagyon sajnálom Hyung. - hajolt meg a maknae egy bűnbánó tekintettel.

- Suga apját alkalmazni fogjuk ha minden jól megy, ezáltal személyes testőrötök lesz, és beköltözik hozzátok majd a dormba ideiglenesen, amíg nem alakítjuk ki azt a kisebb helységet, ahol lakni fog. - ismét csak bólintottunk - Az öcsédet fel fogom jelenteni NamJoon, de nem fogja senki sem megtudni, hogy bármilyen szorosabb kapcsolatban álltok egymással.

- Köszönjük Hyung.

- Van mit, srácok. És akkor ezek után, este nyolc után senki nem császkál sehova, illetve ha valaki eltűnik először engem hívtok. Most pedig beszéljük végre át a következő héttől kezdődő gyakorlásokat, koncerteket, és minden egyebet, mert abból sincs kevés.

Menedzser hyung kiosztott mindenkinek legalább hat féle lapot, nem kevés információkkal. Az egyiken csak az elkövetkezendő fél év koncertjei voltak helyszínekkel illetve időpontokkal. Egy másik lapon a fansignok illetve privát találkozók időpontjai, részletesebb helyei. A többin pedig dalok listája, miket adunk elő, mikor lesznek szünetek a koncert alatt, tehát egy komplett tervezet.

Két oldal pedig csak arról szólt, hogy heteken keresztül mikor, hová, merre megyünk, mit csinálunk, és melyik nap van szabadnapunk, esetlegesen szabad óránk. Ohh man, holy shit...

Nem sokat fogunk aludni, ha most Suga hyung itt lenne, már eggyé vált volna a fal vakítóan fehér színével. Na nem baj, otthon be fogja pótolni.

Csak aztán Taehyung nehogy azt higyje, egy szellem fekszik mellette az ágyban valamelyik horrorból.

- A dormban fussátok át a papírokat részletesebben. Van még egy hétvégétek pihenni,  aztán fejest ugrunk a munkába. Sok sikert srácok, további szép estét! - ezzel Hyung ki is tessékelt minket, mondván neki még dolgoznia kell.

Kiértünk az Entertainment elé, ahol a kocsink várt ránk az egyik sofőrünkkel. Kivételesen örültünk, hogy nem kell gyalogolni.

Miután kiraktak minket a dorm előtt, elköszöntünk a sofőrtől, és bevánszorogtunk a nappaliba, ahol meglepetésünkre Suga ült, és nézett valamit a TV-ben, de érkezésünkre felkapta fejét.

- Nagyon kicsinált titeket a menedzser?

- Nem annyira. Hoztam neked a lapokból, hyung. - ugrált oda TaeTae YoonGihoz, aki összeborzolta a fiatalabb hajkoronáját, majd vetett egy pillantást a papírokra, melyek láttán azonnal lefehéredett. - Hyung, minden rendben? Nagyon fehér vagy.

- Nem, semmi sincs rendben. Emberek, fogunk mi egyáltalán levegőt venni?

- Milyet szeretnél, sűrített levegő megfelel hyung? - kérdezte Hoseok, mi pedig nevetésben törtünk ki, főleg mikor láttuk YoonGi fehér arcát vörösbe váltani.

- Hoseok - Suga lassan felállt a kanapéról, s a fiatalabb felé közeledett, aki csak nevetett tovább - Egyetlen szó: Fuss!

Jót szórakoztunk ahogy ezek ketten kergetőztek a dormban, majd amikor lenyugodtak, közöltük YoonGival is, hogy az apja itt fog lakni ideiglenesen. Örült is neki, de azért rosszul is érezte magát, hogy meg kell osztania birodalnát valakivel, s Taevel sem viselkedhet úgy, ahogy előttünk szoktak.

Végül mindenki úgy döntött, menjünk pihenni, ugyanis hosszú és fárasztó három napon vagyunk túl.

Megfogtam Jin kezét, s felráncigáltam a szobánkba, ahol aztán leültettem őt ágyára, és lehúztam róla felsőjét.

- Hyung, ezeket le kell kezelni. - utaltam sebeire, amik nem voltak valmai szépek.

Felálltam, s a fürdőből hoztan egy elsősegély dobozt, majd szép lassan és óvatosan letisztítottam Jin sebeit, majd bekötöztem őket.

Visszavittem a dobozt, hyungomat pedig már fekve találtam. Elmosolyodtam, és közelebb léptem ágyához, végül bemásztam mellé, és hátulról átkarolva derekát nyomott el az álom.

Hello hello emberkék!
Az a nagy harci helyzet, hogy innentől számítva kerek 7 rész van már csak, + az Epilógus. Sad Story.

Másik harci helyzet, hogy elkezdődött ez a retek iskola, s sajnos vegyészet szakos létemre ez eléggé el fogja venni az időmet, de igyekszem írni is. ;-;

Most is ezer sorry, hogy kb 1 hete nem volt rész, csak hát elég szépen benyeltem egy megfázást + torokgyuszit, amiből már kigyógyultam, so no para.

Tudom, tudom sokat pofázok húzzak a picsába, értem értem.
Remélem tetszett, Helloka! :3