- A mondat megvan. Már csak a cím kell. Megtaláljuk, ne aggódj.

- Ne idegeljetek már, a rohadt életbe, valaki nyögje ki, hogy mi a franc van. - teljesen kikelve magamból kezdtem el kiabálni, szerintem teljesen érthető okból.

- Jó, tehát. - kezdte Suga apja, egész higgadtan. Hát én nem lennék ennyire nyugodt, sőt, nem is vagyok. - Kell találnod egy kulcsot, NamJoon. 

- Mégis milyen kulcsot? Nincs nálam semmilyen kulcs. 

- Aish apa, ne kertelj már, olvasd fel neki. Szóval, az van ide írva, hogy A kulcs nálad van. Találd meg! 

Hirtelen elöntött a keserűség, és a reménytelenség. Hogy fogjuk megtalálni Jint, ha egy olyan kulcsot kell keresnem, amiről fogalmam sincs. Egyetlen egy kulcsom van, amihez senkinek semmi köze, és az az apám régi raktárának az ajtaját nyitja, ahol az egereken kívül halmozva vannak a dobozok, és egy ember alig fér el benne. Az pedig kizárt.

Oda ha belépsz, befér a fél lábszárad maximum, és ha veszel két levegőt már elfogy a helységből. Tehát pár egéren kívül nem fér el benne senki és semmi. Ergo kilőve. 

- Felmegyek a szobámba, körbenézek, hátha van valamilyen kulcs valahol. Addig a címet fejtsétek meg valahogy, nem érdekel hogyan, csak csináljátok. - ezzel felpattantam és felrohantam a lépcsőn, majd bevágtam magam mögött az ajtót. 

Na lássuk csak. Hol kezdjem a keresést.. Ebben az a legnagyobb baj, hogy nem tudom. Ruhák, polcok, szekrények, plakátok, fiókok, ágy alatt.. túl sok a hely, és túl kevés az idő. Aish, kezdem úgy érezni, ez teljességgel lehetetlen feladat. 

Na jó, NamJoon, ne siránkozz, azzal nem mész semmire. Elkezdtem kipakolni az éjjeliszekrényem fiókjait, egytől egyig. Minden kis apró kacat megtalálható volt benne, kezdve egy apró gombostűtől egy félig megevett penészes szendvicsig. Hm, fincsi. Kidobtam az összes szemetet, amit találtam a fiókokban, és eléggé meglepődtem, hogy kábé egy egész fiókot meg lehetett volna tölteni vele. 

A keresést az ágyam alatt folytattam, belenéztem az összes dobozba, ami ott lent volt, de sajnos csak pár régi és új cipő, illetve egy-két rég nem használt ruha lelte helyét odabent. 

Következő állomásom az ágyam fölötti kis polcok voltak, ahol sajnos szintén nem találtam semmit, mert hát pár szobor, illetve jegy, belépő, és karszalag díszelgett rajta a régi koncertjeinkről. 

Plakátok mögé is benéztem, amik a falra voltak feltéve, hátha találok valamilyen titkos széfet vagy kis ajtót, mint a filmekben, de ez az akció is kudarcba fulladt. 

Végül kicuccoltam a szekrényemből, minden ruhát kipakoltam, minden zsebet átnéztem, és a szekrényt is elhúztam, de semmilyen kulcsot nem találtam. Egy dologra jöttem rá. Ha vége ennek a Jines akciónak, nagyon gyorsan ki kell takarítanom, mert az asszony megöl. 

- Megvan a cím! - rontott be hirtelen Hobie hyung a szobába, én pedig ijedtemben azt sem tudtam hová fussak. - Hupsz, bocs, nem akartalak megijeszteni.

- Mi a cím? Inkább ezt mond, ha már betörtél.

- JamWon-ro 19. alagsor, hetedik ajtó. A drága elrablónk csak felcserélte az első és az utolsó betűt, így már olvashatatlan lett. És megcserélte a szavakat. Hogy állsz a kulcsal?

- Sehogy. Nem találtam még meg. - dőltem le Jin ágyára, de abban a pillanatban fel is ültem, ugyanis valami eszméletlen hegyesnek ütközött a hátam. 

- Mi a baj, mi volt ez a felülés? - kuncogott egy jót hyungom, én pedig felemeltem a takarót.

Jin kulcscsomója díszelgett a paplan alatt. De miért a paplan alatt? Az éjjelin szokta tartani a kulcsát. Vállatvonva vettem kezeim közé a csomót, és tettem le az éjjeliszekrényre, de valami szemet szúrt. Egy kis biléta tartó, benne egy papírral.

- Várj csak Hoseok. Azt hiszem, találtam valamit. Mit is mondtál, mi a cím? 

- JamWon-ro 19. alagsor, hetedik ajtó. Miért?

Karon ragadtam Hoseokot, a kulcsokat pedig a zsebembe csúsztattam, és lerohantam a többiekhez. Hát mit ne mondjak, egész jól elcsevegtek ahhoz képest, hogy Jinnel ki tudja mit fognak csinálni, ugyanis már mindjárt fél nyolc, és ez a JamWon-ro nincs épp közel. Sőt, ha pontos akarok lenni, kábé olyan messze van, mint a TheRose Hotel, vagy messzebb. 

- Indulunk. Valaki hívjon két taxit. - ecseteltem a rövid, de határozott utasításokat.

- Nem kell taxi NamJoon, én autóval jöttem. Elviszlek titeket.Hivatalosan nem ülhetnénk heten egy autóban, de ez vészhelyzet.

- Köszönjük uram. - hajoltam meg Suga apja előtt, majd megvártam, míg mindenki felkapja a cipőjét, illetve dzsekijét, és egy gyors ajtó zárás, és autóba ülés után elindultunk. 

Kihúztam zsebemből a kulcsokat, hogy biztos nem káprázott-e a szemem, de nem. A kulcsra, amire szükségünk van, határozottan az volt írva:  JW 19. A7

Úton vagyunk, Jin. Tarts ki!

Annyeong!
Öhm, és most, kinek hogy működik még a lelke/szíve/idegrenszere? Remélem nem gyilkoltam meg MÉG senkit. >.< 

Kis helyzetjelentés: Holnaptól nyaralni megyek, de mivel sehogy sem állok a másik storymmal, ezért írni fogok, tehát itt is lesznek részek. :3