Reggel telefon csörgésre ébredtem. A szoba még enyhe félhomályban volt, amikor kipattantak szemeim, gyanítom nem lehet több reggel fél hétnél.

Felkaptam mobilom az éjjeliről, és meg sem nézve ki hív emeltem fülemhez a készüléket.

- Halló?

- Hyeong negyed, TheRose Hotel hátsó parkolója, ma este nyolc. Ne késs. - egy rekedtes hang szólt a telefonba, én pedig hirtelen azt sem tudtam mi a tosz van. - Ha nem leszel pontos, akkor azt hiszem valakinek komoly baja esik. - halk kuncogás, majd a vonal megszakadt.

Valakinek komoly baja esik. Valakinek komoly ba...

- Baszki! - kiugrottam az ágyból, és sebesen szaladtam le a konyhába, egy pohár hideg vízért először is. Miután kiürítettem a pohár tartalmát, leültem a nappaliban, és gondolkoztam.

Ki volt az az illető? És legfőképpen, miért volt ismerős a hangja?
Jin, mondd, hogy nem te vagy ott nála!

Elmélyült gondolatmenetemből YoonGi szakított ki, mikor megfogta vállamat, és levágódott mellém. YoonGi a nappaliban reggel 06:40-kor? Ez is elég furcsa.

- Mit csinálsz itt? Aludnod kéne. Azt hittem csak alszol, alszol, alszol és.. áhh igen, alszol.

- NamJoon. Ne már, legalább reggel ne fárassz. Felkeltem arra, ahogy valaki trappol lefelé.

- Bocs hyung. - ennél többre jelenleg nem futotta, a padlót kezdtem bámulni.

- Mi a baj? Valamit nem mondasz el.

- Aigoo, mert ez nekem is nagyon furcsa. És félek. Kaptam ma reggel egy furcsa hívást, címmel és időponttal. Ha nem érek oda akkor - itt idézőjelet mutattam, jelezve, idézek a rejtélyes hívómtól - "Valakinek komoly baja esik.,,

- Tipped sincs, ki volt?

- Ismerem, ebben biztos vagyok. De hogy honnan, azt nem tudom. - nemlegesen ráztam fejem, ezzel nyomatékosítva szavaimat.

- Nem kell vinned semmit. Addig örülj. Sok szerencsét. - megpaskolta vállamat, felállt, és felvonszolta magát a szobájába.

Min YoonGi. Na aztán Veled is sokra megyek. 

Egész nap fel-alá járkáltam a dormban, ugyanis eléggé le voltam sokkolva. Ha Jint valaki bántani meri, annak fog komoly baja esni. 

Eltelt a fél nap, alig ettem valamit. Még Hoseok hyung unszolására sem voltam hajlandó többet enni egy szendvicsnél. Most pedig este hét óra lévén éppen készülődök valószínűleg a végzetembe. 

Fehér póló, fekete nadrág, telefon, tárca, egy üveg víz a táskámba magamnak, és egy Jinnek, ha megtalálnám. Lesiettem a lépcsőn, majd felhúztam cipőmet, megöleltem a srácokat, magamra kaptam fekete dzsekimet is, és kiléptem az ajtón. 

Hívtam egy taxit, ugyanis a cím, amit kaptam, a város másik végében volt, és oda még kocsival is húsz perc az út, főleg azért, mert mindenki most jön haza munkából.

A kocsi ablakán keresztül bámultam Szöul esti utcáit, többek között a kivilágított részeket. Jó érzés volt megpillantani egy-egy fényesebb épületet a sok sötét között, ilyenkor azt éreztem, van remény, és van fény az alagút végén. 

A következő amit megpillantottam, egy csodálatos rózsa volt, a maga piros és zöld színeiben kivilágítva, mellette pedig fehéren fénylett a Hotel felirat. A taxi megállt, én pedig csak ekkor realizáltam, hogy megérkeztünk.

Kifizettem a sofőrt, és rápillantottam az órámra, ami elárulta nekem, hogy még van a találkozóig pontosan hét percem. Hátrafelé vettem az irányt, egyenesen a parkolóhoz. 

Idegességemben minden egyes ember arcát jól megbámultam, hátha Jin jön ide, és az egész csak egy átverés. De nem, sajnos Őt nem láttam sehol. Táskámból előhalásztam vizemet, s legalább a felét egy húzásra kiittam. 

Teltek a percek, de mintha egy örökkévalóságig tartott volna kivárni ezt a hét percet. Pontban nyolckor senki sem jött oda hozzám, holott annak az illetőnek illene idetolni a képét, aki felhívott. Hát én honnan tudjam, kit kéne keresnem?

Ezen azonban nem volt időm gondolkozni, mobilom hangos csörgésbe kezdett, természetesen ismeretlen számtól. Kelletlenül ugyan, de felvettem. 

- Halló?

- Látom eljöttél. Most, hogy már látom, tényleg fontos Neked ez a szépfiú, kérnék valamit. - itt egy elég hosszú szünetet tartott, már épp kérdeztem volna meg, hogy mit is szeretne pontosan, amikor is végre folytatta - Sétálj el a Hotel parkolója mögötti kis raktárhoz, van ott egy kis meglepetésem. 

Ezzel konkrétan rámcsapta a telefont. Sietősen indultam el a raktár felé. Pontosan tudtam, hogy hol van, apámé volt régen ez a hotel, ma már egy bizonyos Park DoJoon üzemelteti. 

Hátraérve megpillantottam egy fekete ruhás alakot, fekete maszkban. Háttal állt nekem, de mintha tudta volna, hogy itt vagyok, megfordult. 

- Rég láttalak. Csodálkozom, hogy nem is hiányoztam Neked. 

Közelebb lépett hozzám, a köztünk lévő távolságot talán egy, másfél méterre saccolnám. Kezével maszkja aljára fogott, és egy elegáns mozdulattal lerántotta fejéről az anyagot. Ezüstös haja szanaszét állt a hirtelen jött mozdulattól.   

Felemelte fejét, és tekintetét az enyémbe fúrta. 
Lefagyva álltam előtte, lábaim a földbe gyökereztek, amikor megláttam arcát. 
Régen találkoztunk ugyan, de még mindig tökéletesen emlékszem rá. Hogy is tudnám elfelejteni...

Úristen!
Nagyon szépen köszönöm az 1K megtekintést, hatalmasak vagytok! *--*
Meg sem érdemlem emberek.. ;-; 
És azt a sok pozitív kommentet is nagyon köszönöm. :3 
Fighting! ^-^