Egyik kezével erőszakosan simított tincseim közé, ezzel közelebb húzva magához, ami már szinte lehetetlen volt. Egy pillanatra felgyulladt bennem egy szikra, miszerint én JungKookra nem csak szimpla barátként tekintek, de ahogy jött, úgy ki is aludt.

Nem csókoltam vissza.

Több okból. Először is, én nem vonzódom úgy a maknaehez, ahogy ezek szerint Ő hozzám.
Másodszor pedig, életem szerelme biztosan látta, ahogy a fiatalabb megcsókolt, és szeretném ha látná, én nem viszonzom. Harmadszor.. Kook jelen pillanatban elég rendesen elásta magát a szememben egy kis időre.

Nem túl durván, denem is a legfinomabb módon ellöktem magamtól, de amikor felnézett rám, szemeibe könnyek gyűltek, és vegyes érzelmeket véltem felfedezni bennük. Többek között csalódottságot, sajnálatot, és azt, hogy mégis hogy tehette ezt.

- Én... Hyung én.. én.. - nem hagytam hogy befejezze, szorosan megöleltem. Azért annyira kegyetlen nem vagyok. Oldalra fordítottam fejem, a dorm ajtajának irányába, és ezzel a lendülettel toltam el magamtól Kookot.

- JungKook.. nem tudom mi volt ez, de én Jint szeretem. Sajnálom. Most pedig ha megbocsájtasz, rohannom kell, mert jelen pillanatban elég rendesen elcsesztél valamit. - nem voltam rideg, de szerintem szegénynek így is elég lelki traumát okoztam.

Szélsebesen szaladtam a dorm felé, és szinte betörtem az ajtót. Amint beértem a nappaliba, egy kéz csattant az arcomon, és mit ne mondjak, eléggé fájt. Biztos voltam benne, hogy Jintől kaptam, de a hang valahogy nem passzolt hozzá.

- Mégis mi a jó büdös francot képzelsz magadról NamJoon? Hah? Egyik pillanatban még hyungot imádod, most meg már a kis maknaen csüngsz? Mi a faszt képzelsz?

Csak álltam ott szótlanul, velem szemben a tovább kiabáló YoonGi hyungal, mellette TaeTae csóválta a fejét. Hoseok és Jimin a kanapén ültek, de én csak egy személyt kerestem jelenleg.

- Hol van Jin? - tettem fel kérdésemet, a többiek pedig kikerekedett szemekkel néztek rám.

- Te most komolyan... - kezdte volna Jimin, de közbeszóltam.

- Azt kérdeztem hol van Jin, a rohadt életbe! - üvöltöttem, ideges voltam. Magam miatt, JungKook miatt, YoonGi miatt. Az egész elcseszett nap miatt.

- Amint meglátott titeket cipőt húzott és egy kibaszott telefon meg minden nélkül kiviharzott a dormból, és elég erősen bebaszta maga mögött azt a retkes ajtót. Erről pofázok Neked, de mintha Te le se szarnád Őt.

- Kösz.

Felrohantam közös szobánkba, ahol megpillantottam barátom cuccait az éjjeliszekrényen. Tényleg nem vitt magával semmit, hát ez remek. Felkapva a telefonomat és pénztárcámat siettem vissza a többiekhez, de most egyenesen a bejárati ajtó felé igyekeztem. Kezemet a kilincsre tettem, amikor is JungKook csapta ki az ajtót, ezzel jól orrba vágva engem, de nem érdekelt.

- Most meg mégis hova a francba mész? - kérdezte már megint YoonGi. Kezd elegem lenni belőle.

- Megkeresem Jint, örülnék, ha felváltva őrködnétek idebent, leszarom milyen váltásokkal, hátha hazajön. Azonnal hívjatok ha látjátok vagy valami. És a sátorozás elnapolva.. sőt. Lefújva.

Elindultam ahhoz a parkhoz, ahol Jin és az anyja kábé fél nappal ezelőtt beszélgettek. Sebesen szedtem lábaimat, ki tudja, Jin milyen messze jutott az elmúlt öt percben, illetve hová ment. Lehet, hogy egy olyan helyre, ahol még sosem járt, de most csak viszi őt a lába, és az indulatai. Féltem Őt, nagyon. Tudom, hogy valamennyire az én hibám is az, ami történt. Ha nem én megyek JungKook után, talán meg sem történik, és normálisan megbeszélhettük volna ezt az egészet.

Viszont most már felesleges ezen gondolkoznom, ami megtörtént, az megtörtént, vagy más szavakkel élve, ami volt, elmúlt. Meg kell találnom Jint, ugyanis már jócskán sötét van, és ha tényleg nem vitt magával semmit, akkor veszélyben is lehet. Istenem add, hogy semmi baja ne legyen.

Szaporábban sétáltam úticélom felé, miközben árgus szemekkel figyeltem minden egyes neszre, és a létező összes sötétebb kis utcába bekukkantottam, hátha. Nem voltam messze a parktól, viszont szemem sarkából láttam valakit sétálni a másik oldalon.

Felkaptam fejemet, majd jobban megnéztem így távolról az illetőt. Férfi, nálam egy kicsit alacsonyabb lehet, barna haj, semmi táska, vagy egyéb cuccok. Körülnéztem, nem jön-e autó, bár ilyenkor már nem nagyon járnak errefele. Leléptem a járdáról, ekkor pedig egy telefoncsörgésre lettem figyelmes.

Nem az én telefonom, de akkor.. Az ismeretlen férfi alak a zsebében kezdett kotorászni, majd fogadta a hívást. Szuper, tehát nem ő volt Jin. Kezdtem reménykedni, bár, miért is lenne velem olyen kegyes az élet, hogy már meg is találom Őt? Pont ez az, semmi oka rá.

Lemondóan sóhajtottam, s végre elértem a parkot. Szinte az egészet körbesétáltam, de sehol senki. Egy árva lélek se. Egyre rosszabb kedvem lett, jelen pillanatban az sem tudta volna jobban elcseszni a kedvemet, ha elkezd szakadni az eső, vagy éppen kidől egy fa, talán meghasad a beton, és lezuhanok.

Két órája. Több, mint két órája járom a várost, de Jint sehol sem találom. Borzasztóan aggódom miatta. Voltam a BigHitnél, a kedvenc éjszakai éttermeinkben, kávézóinkban, sőt, még arra a szórakozóhelyre is elmentem, ahová a legtöbbet járunk.

Megfordult a fejemben, hogy hazamegyek, ugyanis mára teljesen elfáradtam. Nem tudok többet rohangálni és sétálni. Utamat a dorm felé vettem, ami a mostani helyzetemhez képest nincs valami közel, gyalog kábé negyven perc lehet.

Végszóra elkezdett cseperegni az eső, és egyre jobban zúdult lefele. Már csak ez hiányzott, komolyan. Siettem vissza, de így is elég rendesen eláztam. Hiába, a negyven perc, az mégis csak sok, főleg ha úgy szakad, mint ha dézsából öntenék.

Belépve az ajtón ledobtam magamról cipőmet, és kissé morgolódva felmentem Jinnel közös fürdőnkbe, hogy száraz cuccot halásszak elő. Szerencse, hogy vész esetére a kád melletti polcra is tettünk pár alsót illetve törölközőt.

Miután átvedlettem, felkaptam magamra egy pólót, és lecsoszogtam a konyhába, valami vacsi után kutatva. Meglepettem láttam, hogy a fiúk hagytak nekem kaját az asztalon, egy kis cetlivel karöltve.

NamJoon
Gondolom éhes leszel.
Bocsánat, hogy ennyire leüvöltöttem a fejed. - SG

Suga írta volna ezt? A kézírás határozottam az övé, szóval. Taehyung mellett tényleg egy kezesbárány lesz.

Elfogyasztootam a vacsorámat, majd felballagtam szobámba, és ledőltem, viszont aludni nem hagyott az a tény, miszerint Jinnek baja eshet. Nagyon remélem, hogy reggelre visszajön.

Merre vagy, Jin? Aggódom Érted.

Annyeong! :3

Nem is tudom, hogyan köszönjem meg azt a rengeteg pozitív visszajelzést, és lelkesítő kommentet, amit minden nap olvashatok. O_O Borzasztóan nagy motiváció számomra az, ahogy szinte már naponta azt látom: Valaki még csak most talált rá a ficire, és most kezdte olvasni, és voteol, kommentel, és a többi.
Elképesztő! Köszönöm szépen!! *--* <3

Találkozunk a következő részben! ^^"