Mit is érzek pontosan?

Vettem egy nagy levegőt, majd benyitottam szobánkba, ugyanis tudtam, hogy Jin is akar valamit.

Az a bólintás az asztalnál elárulta. Hyungom az ágyán ült törökülésben, hátán a falnak támasztva, leszegett fejjel.

Az ajtó csukódására felemelte fejét, és könyektől csillogó szemeivel - mi a franc..? - rám nézett.

- H -Hyung.. mi a baj?

Pár lépéssel ott termettem mellette, és szorosan magamhoz öleltem. Tétovázott kicsit, majd belém kapaszkodott, és újra elkezdett sírni.

Nyugtatóan simogattam hátát, de Ő csak görcsösen kapaszkodott belém, pólómat teljesen agyon gyűrve és átáztatva.

Szerintem legalább húsz percig ülhettünk egy helyben, mire nagyjából lenyugodott.

- Jin.. mitől vagy ennyire magad alatt?

- Fel kell dolgoznom ezt, remélem megérted, hogy pár napig nem leszek a régi. - szipogva törölgette szemeit, végül elhelyezkedtem ágyán vele szemben, de kezeit így is fogtam.

- Elmondod? Vagy inkább most ne, nem aka-

- Semmi baj, neked elmondom. Mennyit láttál a parkos jelenetből? - itt sóhajtott egy nagyot, majd szemeimbe nézett az elmúlt negyven percben talán először.

- Izé... - kínosan vakargattam tarkómat, mert azért nem minden napos, hogy az ember követ valakit, akihez mellékesen lehet, hogy vonzódik. - Az egészet.

- Az a nő az anyám volt. Nagyon kedves asszony, nem azért hagyott ott, mert bunkó, hanem mert intéznie kellett a temetést. - szemeim kikerekedtek, az övébe pedig újra könnyek gyűltek. - Az apám.. jött hazafelé a munkából. Biciklivel ment, már egy pár éve azzal jár. Szabályosan közlekedett, de egy drogos barom száguldott ki az egyik kereszteződésből, és elütötte. Nem élte túl.

Nem tudtam erre mit mondani. A sajnálom ide nem jó, Jin nem szereti, ha sajnálják, ezért csak szorosan karjaimba zártam, és tartottam. Nem engedtem el, féltem, hogy akkor mint egy pillangó, elszállna, elmenne. Nem akarom elengedni soha, éreztetni szeretném vele, hogy fontos nekem, és bármi történjen, én vigyázok rá, és nem hagyom magára.

Lassan eltoltam magamtól vállainál fogva, majd szemeibe néztem. Tekintete semmit mondó volt, csak bámult, mint aki teljesen összetört. Nem is csodálom.

Lassan hajoltam hozzá közelebb, egyre jobban biztos voltam az érzéseimben. Egyre jobban éreztem azt, hogy meg akarom érinteni Jint. Azt, hogy szükségem van rá. Azt, hogy soha nem akarom elveszíteni. Azt, hogy halálomig vigyázni fogok rá. Bármi történjen, mindig mellette leszek.

Finoman összeérintettem ajkainkat, és vártam. Vártam arra, hogy elhúzódik-e, vagy sem. Meglepetésemre az utóbbi történt. Nem húzódott el, én pedig lassan kezdtem mozgatni ajkaimat párnácskáin. Édesek, mint a méz.
És még nagyobb meglepetésemre... visszacsókolt.
Mától fogva a kedvenc édességem Jin csókja lesz.

Pár perc után váltunk el egymástól, hyungom kipirosodott arcát pedig nem fogom elfelejteni.

- NamJoon. Ha... ha most csak sajnálatból csókoltál meg.. akkor.. akkor..

- Nem. Nem sajnálat volt.

Felpattantam az ágyról, és kezemet Jin felé nyújtottam.

- Menjünk főzni. Valamit vacsorázni is kéne. Nincs semmi féle "De...,, és nemleges választ nem áll módomban elfogadni, sajnálom. Na gyere szépen.

Karon ragadtam, és lehúztam őt egészen a konyháig, ahol... a.. TaeGi páros... komolyan.. kakaót ivott? Really? YoonGi és a kakaó? Szűz anyám, mi lesz itt.. az örök morci rapperünkből egy cukorbogár lesz majd Taehyung mellett.

Kihessegettem a gerlepárt a szent területről, majd Jinnek szabad utat engedve hagytam, hogy főzzön.
Segítettem neki itt ott, amiben tudtam, bár az asztalterítés és a mosogatás egész jól ment, nem törtem el még semmit.

- Nam. - szólalt meg hirtelen Jin, mire odakaptam a fejem, és ránéztem.

- Igen?

- Ha nem sajnálat volt... akkor mi? - ajkát beharapva várta válaszom, holott szerintem nagyon is jól tudta, hogy mi lesz az.

Felálltam ülő helyzetemből, és lassan sétáltam oda hozzá. Kezeimmel megtámaszkodtam a konyhapulton közvetlenül hyungom karjai mellett.

Arca kezdte felvenni a pirosas színt, ami nekem nagyon tetszett.

Apró csókot hintettem ajkára, majd szólásra nyitottam számat, és öt szót suttogtam neki, amikre kikerekedtek szemei.

- Szerelem. Kim SeokJin, járnál velem?

Annyeong!

Uhm.. kicsit érzelgősebb rész volt. 😳

Nagyon szépen köszönöm Nektek a 400+ megtekintést, illetve a több mint 100 szavazatot. 0_0
Nagyon meg tudtok lepni.

Kérlek ne kövezzetek meg, de sajnos augusztus 7. -e után jön csak a folytatás, ugyanis most egy teljes hétig offolnom kell a wattyt. :'(
Jön hozzám egy japán lány (cserediák program), és sok lesz a program. 😅
De majd igyekszem. ><

Kellemes 1 hetet nektek, remélem lesz még majd valaki, akit itt is itt találok! 😂❤

Byee~ 😫🙇🤗❤