- Aish.. miért pont engem kérdezel ezzel kapcsolatban?

- Mert te is hasonlóan érzel basszus, azért.

Szemeim kikerekedtek, és most én néztem sokkosan csapattársamra. Ezek szerint tudja.. vagy legalábbis sejti. De aish, azok a mogyoróbarna szemek, az az aranyos vigyor.. hülye lennék ha nem tetszett volna meg. Imádom ahogy szinte mindig olyan gyerekesen viselkedik, de közben férfias. Tegyük hozzá, Ő biztos nem viszonozná az érzéseimet.

- Ennyire látszik? - zavaromban tarkómat kezdtem vakargatni, de hamar visszarázódtam, ugyanis most nem rólam van szó.

- Hát.. nekem szemet szúrt egy kicsit.

- Aish.. megoldom. Na de ha már ilyen későn megzavartál abban, hogy elutazhassak jó messzire innen, bökd ki végre, mi a frász van Jinnel.

- Furán érzem magam a közelében. Egyik nap akaratlanul is megbámultam a felsőtestét.. ma este pedig rányitottam fürdés közben, mert már másfél órája bent volt. Elaludt. Aztán felkeltettem, felállt, és basszus, megint megbámultam. Boldog vagyok ha vele lehetek, vagy ha zavarba tudom hozni. Hyung.. mi a fene van velem?

- Hát.. nem fogok kertelni. Sajnálom hogy ezt kell mondanom, de üdv a "Szerelmes vagyok egy csapattársamba" klubban. - érzelemmentes arccal egy bólintás kíséretében felé nyújtottam jobb kezemet, mire értetlenül nézett rám.

- YoonGi? Mond, jól vagy? - homlokomon éreztem hatalmas kezét, amit morgolódva elcsaptam onnan. Velem ne szórakozzon, akkor inkább húzzon vissza Hyunghoz, és hagyjon aludni.

- NamJoon... Nem mondom mégegyszer. Szerelmes vagy, fogadd el. Most pedig menj. Aludni akarok.

- De.. nem lehetek szerelmes.. főleg nem Jinbe..

- A francba már ezzel az érzelgős szarral. Nem leszel tőle rossz ember, a rohadt életbe. És leader ide vagy oda, hagyj végre aludni.

Felálltam, majd azzal az irtózatosan nagy kedvességemmel együtt kivonszoltam a szobából és bezártam az ajtót.

Visszazuhantam a meleg ágyamba, de jelenleg az egyetlen gondolkodásra képes "szervem" nem hagyott aludni. Utálom a világot! Mindenki azon van, hogy ne tudjak aludni, vagy mi a faszom?

Feltettem fejemre kedvenc fejhallgatómat, és magamra húztam a takarót.

Egyetlen egy név keringett bennem, minden egyes porcikámban, amikor is végre sikerült elaludnom.

Taehyung.

- NamJoon -

Döbbentem álltam még mindig hyungom ajtaja előtt. Most.. komolyan képes volt kirakni? Segítségre lenne szükségem, és tényleg kirakott? Rendben YoonGi, megjegyeztem. Hozzád sem jövök többet.

Tehát összegezzük. Szerelmes vagyok Jinbe, és vágyok rá. Értem. Aish, meg a nagy francokat, semmit sem értek. Amióta az eszemet tudom csak is a lányok vonzottak. Kizárt hogy egyik napról a másikra homokos legyek mint a tengerpart.

Félreértés ne essék, nem vagyok homofób, de azért akkor is. Ez csak egy aranyos és idegesítő kis fellángolás, biztos el fog múlni. Így van, ne gondolkodj NamJoon, csak éld az életed.

Most már nyugodtabban osontam vissza Jinnel közös szobámba, viszont ahogy beléptem, észrevettem, hogy még nem alszik, pedig reggel korán kell kelnünk.

- Hyung, miért nem alszol? Mondtam, hogy holnap még fotózásunk lesz.

- Nem tudtam elaludni, amíg nem voltál itt. De most már jobb, jó éjt Nam. - rám mosolygott, majd oldalára fordulva próbált elaludni.

- Jó éjt.

Bebújtam meleg takaróm alá, és lehunytam szemeimet, hátha elnyom az álom, de nem így lett. Gondolataim a YoonGi -val való beszélgetésen kavarogtak, és ez nagyban megnehezítette az alvást.

Forgolódtam jobbra, balra, megpróbáltam a holnapi fárasztó délelőttre gondolni, hátha, de nem jártam sikerrel.

Kábé öt perc telhetett el, amikor mozgolódásra lettem figyelmes, majd a parketta nagyon halk nyikorgására. Nem mertem megfordulni, mert hirtelen minden eddig látott horror filmből előugrottak a képek, és szemem előtt láttam, ahogy egy apáca éppen felém tart, és kinyír. Soha többet nem nézek horrort.

A zaj egyre erősödött, amikor megéreztem, hogy a takaróm felemelkedik mögöttem, és egy test préselődik hozzám, majd egy kart éreztem meg derekamon és fejem alatt.

Szép lassan megfordultam, hogy szemügyre vehessem titkos "apácámat". Meglepetésemre Jin tekintetével találtam szembe magam, sötét barna íriszeivel nézett vissza rám. Szánk is vészesen közel volt egymáshoz, ennek a gondolatára pedig éreztem, ahogy elönt a pír.

- Jinh.. m -mit keresel itt? Aludnod kéne. - hangom megremegett, de ezen a mellettem fekvő fiú csak jót mosolygott, majd nemlegesen rázta fejét.

- Nem ment az alvás.

- Miért? Hozzak neked altatót? Hátha az segít. Suga-hyungnak is be szokott válni. Maradj itt, mindjárt visszajövök. - Kifordultam öleléséből, és álltam volna fel az ágyról, de egy erős kar csuklómnál foga visszarántott, majd újra Jin mellkasának dőltem.

- Nem kell. Csak aludjunk végre. Jó éjt NamJoon. - lehunyta szemeit, én pedig döbbenten néztem rá. Hát rendben, akkor most nekem fog kelleni az az altató, ugyanis a szívem nem marad nyugton, akárhogy is szeretnék lenyugodni.

Végül elvetettem az ötletet, és csak élveztem, hogy ez az apró fellángolás segített elaludni. Mert ez még mindig nem szerelem. Biztos vagyok benne.

------------------

Reggel amikor kinyitottam szemeimet, a redőny résein elég erősen áradt be a fény a szobába. Ránéztem a mellettem szunyókáló hyungomra, és egy apró mosoly kíséretében nyúltam telefonomért. 07:58... hm.. szuper, egész jót aludtam. Lecsekkoltam az értesítéseimet, de egy valami szemet szúrt.

Tizenhét nem fogadott hívás. És mindegyik a menedzsertől. Hirtelen nem jutott eszembe, mi lehetett neki ennyire fontos, hogy reggel fél hétkor keresett hatszor, és utána fél nyolcig bezárólag még tizenegyszer, amikor is őrült módjára pattantam ki az ágyból és rohantam a konyhába.

Megfogtam egy serpenyőt illetve egy fakanalat, felrohantam a lépcsőn, óvatosan kinyitottam minden hálószoba ajtaját, és elordítottam magam a folyosón, miközben egy hülye módjára ütöttem szerencsétlen fém tárgyat.

- Ébresztő! Azonnal felkelni, mindenki ki az ágyból, öt percetek van elkészülni.

Öt ijedt fej bukkant elő az ajtók mögül, ami ha jól számolom kevés.

- Mi történt? Hyung, hova sietünk? - kérdezte Kook, aki azt sem tudta mi folyik itt.

- Semmi semmi, csak lekéstük a fotózást, harminc perces késésben vagyunk, úgyhogy siessetek. - körbenéztem, de egy valaki még mindig hiányzott. Hát persze, YoonGi, ki más. - És Taehyung.

- Igen?

- Keltsd fel YoonGit, mert szerintem megint fejhallgatóval a fején aludt el.

- Meglesz. - elvigyorodott, majd eltűnt YoonGi szobájában.

- Ti mit álltok még itt? Indulás készülődni, a menedzser bármikor itt lehet.

Bő tíz perc múlva - Suga felkeltési ideje miatt - visszahívtam menedzser hyungot, hogy készen vagyunk, és sajnáljuk a késést. Hát, szerintem nem kell mondanom, először is jól leordította a fejünket, hogy mégis mit képzelünk magunkról, és még egyszer ilyen ne forduljon elő, vagy búcsút mondhatunk a szabadnapjainknak pár hónapig.

Miután megérkeztünk a fotózás helyszínére, sminkesek és stylistok támadtak le minket szokás szerint, és egy bő fél óra múlva készen is voltunk mind a heten. A pozíciók szinte ugyan azok voltak, és persze a ship párosok sem maradhattak el. És ezzel az egésszel elment a fél napunk.

Elindultunk a dorm felé, ám még mielőtt odaérhettünk volna, Jin megállította a sofőrt a közeli parknál, mondván "Ő itt szeretne kiszállni, majd innen haza sétál.,, Már éppen indultunk volna tovább, de valami azt súgta, ne hagyjam Jint egyedül, így hát én is kiszálltam, és utána mentem.

Annyeong Swaggerecskék! ^^

Na hát igen. Nem mondom, hogy meg vagyok elégedve mostanában magammal, mert nem vagyok. Igyekszem a részekkel, remélem nem lett túl unalmas.

Ha tetszett, valahogy jelezzétek kérlek! >.<

Byee! ~ :]