"Vannak dolgok melyekről csak a csillagos éj tudd"

"Úgy nézett rám mindenki, mintha bűn volna szeretni"

-Lassan esteledik, Roya pedig teljesen el kavarodott tőlem. 

Fogalmam sincs hogy merre keressem, ha nem viszem időben haza Orochimaru tutira kinyír..

  Nem mintha érdekelne mit tesz, vagy lenne bármi értelme ennek az életnek. 

Ahogy sötétedett úgy keveredtem el egyre jobban az erdőben, amikor meg láttam egy fiút, fekete haj, vékony test alkat, izmos test.. 

Várjunk azok a vonások.. 

Csaknem egy Uchiha? 

Ha őt haza viszem még jól is járunk, amúgy se nézz ki rosszul. 

Fel kaptam a fiút, miután megbizonyosodtam arról hogy eszméletét vesztette.

 Pár méterrel arrébb Roya állt, egy szőke hajú fiút tartva a kezébe. 

-Azula, ma egész jó fogásaink voltak. -Nézte a kezembe lévő Uchiha fiút

. -Nem hiába vagyunk mi Orochimaru-sama fejvadászai. - Egy halvány mosoly jelent meg ajkaimon, majd el indultunk haza. 

A majdnem utolsó élő Uchiha, és az a bizonyos Uzamaki fiú.

-Aki nem ismerő őket az bolond, végül is biztos kiütötték egymást hiszen Uzamaki a következő király eme országban, míg az erős Uchiha fejvadászok utolsó értékes kincse is itt van. - Gondolkozott hangosan Roya. Szokása, így mindig tudom mire gondol, mert akarata ellenére ki mondja.

Egy fél óra múlva haza értünk, ahol Kabuto jelezte felénk hogy Orochimaru elég hisztis állapotában van, óvatosan szóljunk neki, mire el mosolyodtam s magabiztosan feleltem boldoggá tesszük.

 
Ahogy beléptünk a szobájába, láttuk ahogy a vezérünk fejét fájlalja. 

-Hoztunk egy Uchihát, és egy Uzumakit. -Mondtam minden féle köszönés helyett. 

A fehér bőrű ember alakot öltött kígyó el mosolyodott. 

Ránk bízta a két fiút, egyelőre csak élve kell itt tartanunk őket.

A vendég szobába le fektettem az Uchihát, szemét lekötve, s kezeit lábait erősen az ágyhoz kötöttem. 

Roya e közben csak simán ki kötötte, az Uzumaki fiú felső testén szórakozott azzal hogy a fiú mellkasába vágott egy R betűt, melyről a vért le is nyalta.

 Úgy tűnik jól szórakozik.

 Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy az Uchiha fiú tátog. -Hol vagyok? -Jött ki végre valami hang a száján.

  -Ott ahol lenned kell, s ha jót akarsz magadnak el fogadod. - A fiú próbált ki szabadulni, de képtelenség volt, hiszen a kötél amit használok mindennek ellen áll. Egyedül én tudom csak ki szabadítani. 

-Ez mi? - Hallatszott mennyire meglepődött, de választ már nem kapott.

1 hónap elteltével

Az Uchiha és az Uzumaki egyszer sem látott semmit, kaptak enni és inni. 

Néha sétálni is elvittük őket. 

Rendesek is voltunk mert még beszélgettünk is velük.

  Ráadásul ez az Uchiha fiú eléggé bejön.. 

Kár hogy egyszer a fejét veszem.

-Legalább egyszer láthatnám a fogva tartóimat? - Szólalt meg az Uchiha, akinek most már a keresztnevét is tudom. 

Sasuke. Az Uzumaki keresztneve pedig Naruto. 

Az áldozatot ismerni kell. 

Ekkor Roya irányába néztem aki bólintott. 

Le vettük a szemfedőket.

 Sasuke percekig bámult engem.

  -Mivan Sasuke nem láttál még fejvadászt? -Néztem rá mosolyogva, teljesen meglepődött. 

  -Miért vagyunk akkor még életben? - Nézett Naruto irányába.

-Orochimaru-samanak van egy két dolga még veletek. -Vontam meg a vállam. 

Vajon mennyire fog fájni megölni az első szerelmem? 

-Mégis mi?- Szólalt meg most Naruto. 

-Ne hajtson titeket ennyire a kíváncsiság. -Szólalt meg a sötétből egy sziszegő hang. 

Mire a két fiút láthatóan egyszerre rázta ki a hideg.

  -Orochimaru-sama mit szeretne?- Néztem az irányába, egy vörös tincsemet el tűrve a szemem elől. 

-Két választásuk van. -Ezzel el is tűnt.

  Hm gondolhattam volna.. 

- Vagy be álltok közénk fejvadásznak vagy meghaltok, na melyik tetszik? -Mosolyogtam, Roya dalolászni kezdett.

  -Beszállok. -Mondta az Uchiha fiú.

  -S te Naruto? -Dalolászott tovább Roya. 

-Sasukeval tartok.- Szólt Naruto magabiztosan Sasuke irányába nézve. 

  -Ez esetben Namikaze Azula vagyok. - Mosolyodtam el.

1 év elteltével

Néha már fárasztó Sasuke hisztijeit hallgatni. 

Sosem gondoltam volna hogy ilyen hisztis, de szerencsére ma én meg Roya vagyunk itthon. 

-Roya, én szerelmes vagyok abba az Uchihába. -Sóhajtottam. 

-Akkor miért nem lépsz? - Nézett rám értetlenül Roya, félig vörös félig fekete haja arcába lógott, így épp hogy csak látszódott szeme alatt a kereszt.

  -Mert még mindig én vagyok a lány. - Mondtam teljesen érthetően.

Mire Roya felnevetett. 

Mindig is ilyen volt, de Ahri halála után ő maradt csak nekem..

Nem sokkal később haza jöttek a fiúk és Roya félre ment beszélni Sasukeval. 

Vajon miről beszéltek?

-Remélem hogy nem randizni hívja. -Szólt mellőlem Naruto teljesen féltékenyen. 

-Ha így is lenne Roya vissza utasítaná. -Mondtam magabiztosan. 

Szóval a kis szöszi belehabarodott a fogadott húgomba.

-Miből veszed? -Nézett rám. 

-Az legyen az én dolgom, más részt ha meg mered bántani halott vagy. - Kék szemem jegessé vált, s fenyegetővé ahogy e szavakat ki mondtam.

 Naruto pedig remegni kezdett. 

Mire Roya vissza jött. 

-Na miről maradtam le?- Huppant le Naruto s én közém. 

-Semmiről nyugi. -Mosolyogtam rá. -

Azula, tudsz jönni egy kicsit? - Nézett rám Sasuke, mire bólintottam s az edző szobába mentünk.

  -El jönnél velem randizni? - Nézett rám teljesen komolyan.

  -Igen. -Kissé vörös arccal fordultam egy teljesen másik irányba.

  - Remek, ez esetben 19:00-kor várlak ott ahol megtaláltál 1 évvel ezelőtt. -Ezzel el is ment.

 Egy erdőben, mondjuk egy fejvadásztól mit is várjak?

Szépen lassan vissza sétáltam, ahol Roya várt.

 S egy kék ruhát tartott a kezében.

  -Ez illik a szemedhez. - Mosolygott rám Roya. 

-Köszönöm. - Néztem rá kissé meglepetten, bár számíthattam volna rá.

19:00 az erdő

-Gyönyörű vagy Azula. -Szólt az öltönyben lévő Sasuke.

  -Köszönöm. - Ekkor jobbra nézve egy pokrócot s kosárkát láttam.

  Csaknem piknikezünk?

 Szóval egy fejvadász is lehet boldog..

Le ült velem szembe, s egy pohár bor társaságában beszélgetni. 

-Mondd csak, miért választottad ezt az utat? -Néztem fel egy pillanatra az égre. 

- Mert már akkor szerelmes voltam, s a szívem feléd húzott. - Mosolyodott el féloldalasan. 

Szóval neki is van egy romantikus énje.

-Én is szeretlek. -Ekkor magához ölelt, s magam sem értem miért de el sírtam magam. Rég éreztem ennyi szeretett s boldogságot...

S végül szerelmük csókká alakult, majd még többé s egy felejthetetlen életté..

*************************************

IwagakureEszter drága nővérem kérésére, remélem el nyeri a tetszésedett❤❤

S íme egy pár kép, mivel még mindig SasuAzu, melyek nővérem alkotásai.