"Louis szereti Harryt. Harry szereti Louist. És nem akarnak mást, mint ezt a szeretetet adni egymásnak ezen a dátumon és ebben az évben. Mert végül is nem lehetsz egyedül Valentin napon."

Harry a tévét bámulta, a legcsekélyebb figyelmet sem fordítva a műsorra, de nem zavarta, hogy a távirányítóért nyúljon és kikapcsolja. Már jó ideje várta, hogy Louis hazatérjen. Néhány órája elment Zayn-nel, és egyszerűen azt mondta Harrynek, hogy nem lehet egyedül Valentin-napon, ezért elment, hogy találjon néhány „szeretőt". Louis nem tudta, ezek a szavak olyanok voltak, mint a nyilak Harry immár törékeny szívébe. Mert Harry tudta, hogy Louisnak nem kell egyedül lennie Valentin napon. Tudta, hogy Louis nincs egyedül, és ő sem. Mert ők ott vannak egymásnak, Harrynek Louis és Louisnak Harry. Ma nem szabad külön lenniük; ne csak az időnként megjelenő „mikor leszel újra otthon?" és „remélem jól szórakozol" szövegek kössék össze őket. Ilyen egyszerű volt. De aztán megint nem volt. Mert Louis még mindig nem tudta. Louis még mindig nem volt tisztában Harry iránt érzett érzéseivel, és ez mindennél jobban fájt neki.

Harry tudta, hogy szerelmes a legjobb barátjába, sőt, már egy jó ideje tudta. Miután milliószor megkérdőjelezte szexualitását, és folyamatosan próbálta meggyőzni magát arról, hogy ezek az érzések nem jelentenek semmit, végül feladta, és hagyta, hogy átvegyék felette az uralmat. Nos, mintha Louis birtokolta volna Harryt, anélkül, hogy tudta volna. Louisnak csak mosolyognia kellett, és Harry gyomra megremegett, térdében elgyengült, és kipirult. Amikor Louis megszólalt, Harry lélegzete elakadt a torkában, és minden kellett ahhoz, hogy újra megnyugodjon. Amikor Louis megérintette Harryt, szórakozottan átkarolta a vállát, vagy összekulcsolta a kezeiket, Harry szíve a mellkasában dobogott, és az ajkába kellett harapnia, nehogy elhatalmasodjon benne a szédítő érzés.

Voltak idők, amikor Harry abban reménykedett, hogy esetleg Louis is így érezhet. Mint amikor Louis éjszaka bemászott Harry ágyába, mert azt állította, hogy magányos, és hiányzik göndör fejű barátja. Vagy amikor egy filmet néztek a fiúkkal, és Louis azonnal a karjaiba húzta Harryt, ők ketten egymásba bújtak a kanapén, és egyikük sem figyelt semmire, csak a szívveréseik lágy dobogására. Szinkronizált. De Harry minden reménye elpárolgott valahányszor Louis-t egy másik lánnyal látta, vagy amikor Zayn elrángatta Louist egy másik estére, akárcsak ma este.

Harry nem tudta, Louis nem szerette az éjszakákat. Már egy ideje nem volt együtt egy lánnyal, és ez nem azért volt, mert nem tud, hanem azért, mert nem akarja. Hogyan veszíthette el magát a parti hangulatban, amikor Harryje egyedül ült otthon? Louis-t mindig is zavarta, hogy Harry miért nem jött velük soha, különösen most, hogy 18 éves. Ehelyett minden alkalommal egyszerűen visszautasítja az ajánlatot, és a szemek soha nem hagyják el a televízió képernyőjét. Louis nagyon vágyott arra, hogy a karjába gyűjtse a barátját, de amikor Zayn azt mondta, hogy bulizz, nem sokat tehettél, hogy kilábalj belőle. Emellett mindig ott volt Harry mellett, amikor hazaért. Még 5 percet sem tudott kibírni a saját ágyában, mielőtt a szomszéd szobába vonzotta volna, végül Harry meleg nyakába bújt, és nem érzett mást, mint elégedettséget. Louis tisztában volt Harry iránti érzelmeivel, egyszerűen túl sok volt ahhoz, hogy tagadja. Bár azt mondta Harrynek, hogy nem lehet egyedül Valentin napon, tudta, hogy soha nem lesz az. Nem amikor Harry volt. Nem akkor, amikor azt a fürtös fejet kellett felborzolni, és azt a puha arcát enyhén megpikkasztani, és azt a puha kezét becsúsztatni, összefonva az ujjaikat. Nem akkor, amikor tökéletes mosolya volt, és azok a gyönyörű gödröcskék, amelyektől megremegett a szíve. Vagy azok a mélyzöld szemek, ugyanazok a zöld szemek, amelyekbe milliószor nézett, és minden alkalommal ugyanazt a kérdést tette fel magának. Ő is szerethet engem?

Louis felállt a helyéről, és kirázta a gondolatait. Nem szabadna itt ülnie, mocorogni és duzzogni. A táncparkett felé fordult, csaknem száz idegen imbolygott a ritmusra, és belekapaszkodott az első emberbe, akit találtak, felöltözte legszebb mosolyát, és elcsábította őket tánccal. Louis lerohant a parkettre, oldalra lökődött pár részeg seggfej mellett, fel-alá csóválták a fejüket, és panaszkodott, hogy nem tud táncolni. A csoport közepe felé igyekezett, ahol azonnal kiszúrta Zaynt. Egy vékony barna karjait lazán a nyaka köré fonta, egyik lába Zayn között, és lassan az ágyékához dörgölőzött. A sötét bőrű fiú kezei a lány fenekén voltak. Louis elmosolyodott, és csodálta Zayn könnyed táncoló próbálkozásait, pusztán hagyta, hogy a lány végezze a dolgát, nekinyomódott és a fülébe suttogott.

Mielőtt Louis észrevette volna, két kéz volt a derekán, megpördült, hogy találkozzon egy magas, hosszú barna hullámú lánnyal. Szeme éhes volt, Louisra szegeződött, és csak egy dolgot keresett. Karja a férfi derekától felfelé mozdult a nyaka köré, és mozgatni kezdte a csípőjét, előre-hátra forgatva a fejét. Louis azonnal tudta, hogy a lány részeg, de nem mozdult. Talán, ha egy éjszakát, csak egy éjszakát tölt valakivel, talán végre megszabadulhat Harrytől. Csak egy éjszakára.

Előre hajtotta a fejét, és az ajkát Louis nyakára tapasztotta. A szája dolgozni kezdett, a nyakhajlattól az állkapcsáig, forró és nehéz csókokat nyomott a bőrére, és csak egy bizonyos helyen hagyta abba a nyaldosást, remélve, hogy domináns nyomot hagyhat.

Louis esze máshol járt, sötét göndör haja és tengerzöld szeme villant át az agyán. A lány most kétségbeesetten próbálta elcsábítani, de nem nagyon figyelt rá. Kezei kioldódtak a férfi nyaka mögül, és elindultak lefelé a nyakán, a mellkasán, és megálltak a farmer gombjánál. Louis ennél az egyetlen mozdulatnál érezte, hogy visszarándul a valóságba. Ez rossz volt. Ezt tudta. Nem ezzel akarta eltölteni a Valentin napját, bármennyire is kétségbeesett, Harryvel kellett lennie. Senki mással.

Louis elhúzódott a lánytól, hátralépett, és egy rövid bocsánatkérést mormolt neki, mielőtt kipréselte volna magát a tömegből. Amikor végre az ajtóhoz ért, elővette a telefonját, és gyorsan küldött Zaynnek egy üzenetet, amiben tudatta vele, hogy elmegy. Tudta, hogy Zayn meg fogja találni a saját utat hazafelé, mindig is így volt.

Este 22 óra volt, amikor Louis végre belépett a bejárati ajtón, lerántotta a válláról a kabátját, és remegő kézzel beletúrt a hajába. Harry felpattant a kanapéról, és arra számított, hogy valami szőkét fog látni a vállán, de ehelyett egy kicsi és fáradt Louis-val nézett szembe.

- Szia. - Louis szólalt meg először, tudván, ha nem, akkor Harry azt feltételezné, hogy túl részeg, és ágyba küldi.

- Elég korán itthon vagy. - Harry csak ennyit mondott. És igaz is volt, Louis sokkal korábban jött haza, mint máskor. Sőt, még 3 órával korábban.

- Igen, ma este nem igazán éreztem a bulihangulatot. - az idősebb fiú előrelépett, miközben beszélt, és egy nagyon fáradt és aggodalmas külsejű Harry képét öltötte magára, kezével az oldalán mozgolódva.

- Mi van a nyakadon? - Harry arckifejezése elsötétült, szemei ​​összeszűkültek, és sértettség csillogott bennük. Louis nem vette észre, hogy valóban van valami a nyakán, de gondolatai azonnal visszatértek a lányhoz a klubban. Nagyot nyelt, és azon tanakodott, hogy jobb-e elmondani Harrynek az igazat. Vagy gyorsan gondoljon valami ragyogó hazugságra. De Louis tudta, hogy nem hazudhat Harrynek, különösen abban az állapotban, amiben most van. Louis annyira belefáradt abba, hogy önmagával játsszon, mindig úgy álcázta szexualitását, hogy beleegyezett a klubestekre és véletlenszerű lányokkal randevúzott. Nem akart többet harcolni ellene.

- Egy lány... táncoltunk, és biztosan ő csinálta. - Louis hangja most halk volt, szinte suttogás. Harry nem értette, miért tűnik Louis olyan idegesnek, de a hirtelen sértettség és magány érzése szúrta a szívét, amikor meghallotta Louis szavait.

- Nos, örülök, hogy jól szórakoztál.

Harry nagyot nyelt, és megpróbált visszatartani minden további érzelmet, amely azzal fenyegetett, hogy felgyülemlik és robban. Erősen pislogott, gondolatban azt mondta a szemében lassan felgyülemlő könnyeknek, hogy szúrják el.

- Harry, ez nem így volt. Én csak-

- Akkor milyen volt? Nincs várakozás; mondd el, milyen minden este. Minden kibaszott éjszaka órákra elhagysz egyedül, és olyan kibaszott magányosnak érzem magam!

Mit csinált? Minden csak... most jött ki, annak ellenére, hogy Harry mindent megtett, hogy bent tartsa. Nem bírta tovább. Ahogy Louis puha ajkai meggörbültek, ahogy kék szemei ​​szinte ragyogtak a félhomályban, és ahogy a haja kissé felborzolódott a megszokott stílusából. Istenem, jól nézett ki? És tudván, hogy ma este egy másik lány megkóstolhatta, egy másik ribanc abban a kiváltságban részesült, hogy megérintheti meleg bőrét, csókot nyomhatott a nyakára, amitől Harry szívében felforrt fájdalom, mindenféle érzelmek áradva.

Louis megrázta a fejét, szinte hitetlenkedve, hogy mit mond Harry. A harag, a bántódás, a vágy és a szerelem kavarog benne, amitől a feje könnyed volt, a térde pedig elgyengült.

- Nem mondhatsz... ezt nem mondhatod. Ezt nem foghatod rám! Mi van veled és azzal a kibaszott kurva Caroline-nal? - Louis most kiabált, pedig alig egy perce még a hangja halk volt, mint a levegő.

Harry remegő kézzel és heves szívvel lépett előre.

- Caroline? Caroline a mentséged arra, hogy bulizós kurva legyél? Nem is szeretem őt, még csak nem is történt köztünk semmi! Semmi! - Harry hangja remegett, ahogy kiabált. Ő és Louis soha nem veszekedtek. Barátságukban szinte szabály volt, hogy soha nem engedték, hogy bármi is közéjük kerüljön.

- De azt mondtad, hogy igen. Minden magazinban szerepelt, és te kibaszottul soha nem tagadtad! Hátradőltem, és hallgattam, ahogy arról beszélsz, hogy szexi és földhözragadt vagy, próbáltam legalább egy kicsit örülni neked. És most azt mondod, hogy nem történt semmi? Hát ez baromság! Ha én ilyen kurva vagyok, akkor te egy kibaszott hazug vagy!

Harry összerezzent, visszapislogtatta a könnyeit, csillotott a szeme, és a hasa köré fonta a kezét, és megpróbálta visszatartani a fájdalmat. Megpróbálja összetartani magát.

- Soha nem csináltam vele semmit. Ő csak-

- Csak mi volt, Harry? Egy másik módja annak, hogy az arcod bekerüljön a magazinokba? Nem lepne meg, ha az egész csak egy átverés lenne, hogy felerősítse a kis Harry Styles egóját, hogy...

- Kurvára állítsd le magad!

Louis azonnal becsukta a száját, nem tudta, mi ütött belé. Harry keze ökölbe szorult; a szeme szúrós volt, a légzése pedig merev volt. Louis még soha nem látta őt így. Soha nem látta Harryt ilyen dühösnek.

De Harry nemcsak dühös volt, hanem fájt is neki. Úgy érezte, benne összeomlott benne, és a semmibe veszett. Szíve hangosan kalapált a mellkasában, és Harry minden egyes vérpumpálással érezte, ahogy a fájdalom és a hidegség újabb rohanása fut át ​​rajta. Szemei ​​feldagadtak attól, hogy folyamatosan próbálta visszatartani a könnyeit. Szúrt a torka, és lassan gombóc keletkezett benne. Ezt már nem tudta megtenni. Nem tudott Louisra nézni, és nem tudott mást kifejezni, csak barátságot. Bármilyen dühös is volt, tudta, hogy Louis csak azon volt ideges, amit Harry kiabált neki. Harry látta Louis szemében a fájdalmat, és ez csak rontott a helyzeten. Mert Harry sosem akarta bántani Louis-t. Soha.

- Caroline és én nem tettünk semmit. Soha semmi nem volt köztünk. Ezt csak azért mondtam, mert... mert... - Harry elhallgatott, és összeszedte a szavait. De nem talált semmi mást, csak csevegést, mély levegőt vett, és megadta magát a fájdalomnak. Abbahagyta a pislogást, abbahagyta a nyelést, és abbahagyta, hogy összetartsa magát. Egyszerűen szétvált. - Fogalmad sincs, milyen ez! Elegem van abból, hogy mindenki ítélkezzen felettem, és azt gondolja, hogy én vagyok a flört király, és soha nem fogok szerelmet találni. Hogy én csak az a sebezhető gyerek vagyok, aki csak egy dolgot keres. Nem vagyok egy kibaszott robot, vannak érzéseim. Elég sok közülük! Tudom, hogyan kell szeretni. Kurvára igen!

Louis összerándult a szó hallatán. A szíve hevesen kalapált a mellkasában, és fájt a mellkasa. Harry most sírt, könnyek gördültek le az arcán, és Louis küzdött a késztetéssel, hogy előrelépjen, magához húzza Harryt és felcsókoljon minden sós könnycseppet. Meg kellett tartania a helyét.

- Harry, én...

- Nem, ne. Elegem van ebből. Elegem van abból, hogy hátradőlök, és nézem, ahogy besétálsz azon az ajtón, hogy aztán legyen rajtad valami szajha. Elegem van abból, hogy itt ülök egyedül, és imádkozom a kibaszott isten tudja kihez, hogy ne hozzá haza magaddal senkit. Ez kurvára nem könnyű Louis! Ez nem. - Louis összezavarodott, értetlen volt, és teljesen meglepett. Szúrós szemekkel és dobogó szívvel nézett a földre. Mert tudja, hogy nem tudja tovább összetartani magát, nem akkor, amikor a fiú, akit szeret, kiszakad előtte.

- És most Valentin nap van, és az egyetlen ember, akivel ezt szeretném tölteni, még csak a szemembe sem néz, amikor vele beszélek!

Louis felemelte a fejét, és Harry szemébe nézett. Zöld szemei, még mindig nedvesek a könnyektől. Louis tett egy lépést a göndör fejű fiú felé, és érezte, hogy a melegség felerősödik közöttük. Louis szíve megdobbant, miután oly sokáig fájt, végre megérezte magában azt a lobogó érzést. Ez az érzés, amire olyan régóta várt, az érzés, ami azt mondta neki, hogy most jött el az ideje. Nincs több visszafogottság, bujkálás, színlelés.

- Azt hiszed, én sem tudom, milyen? Azt hiszed, nem tudom, mennyire fáj? Tudom, hogy nem könnyű, hidd el, tudom. Istenem, Harry, hónapok óta nem is csókolóztam egy lánnyal sem! És minden este, amikor elmegyek abba a hülye klubba, a szívem soha nem hagyja el ezt a lakást, soha nem hagy el téged.

Harry ajka összeszorult és szipogott.

- Nem értem.

Louis tett még egy lépést előre, felemelte a karját, és kinyújtotta a kezét, hogy hüvelykujjával finoman letöröljön egy könnycseppet Harry arcáról.

- Valójában nagyon egyszerű. Szeretlek, Harry. Ne, várj, ez nem helyes. Szerelmes vagyok beléd. Azt hiszem, már egy ideje vagyok; csak eltartott egy ideig, mire rájöttem. De most már tudom. És nagyon sajnálom Hazz.

Louis hangja lágy volt, de remegő, hüvelykujjával még mindig Harry arcának bőrét súrolta, amely most már kipirult. Harry szeme elkerekedett. Louis szereti. Harry mindig is azt hitte, hogy egy nap csak úgy kirobbantja Louis iránti érzelmeit, mint korábban. Ha Louis nem vette volna át. De nem bánta, egy cseppet sem. Louis szerelmes volt Harrybe. Harrynek most csak ez számított.

- Harry - Louis hangja kirántotta a gondolataiból. - Istenem, mindent elrontottam! Kérlek, mondj valamit!?

Harry hirtelen rájött a helyzetre. Minden, amit mindig is el akart mondani Louisnak, visszaözönlött hozzá. Harry ajkára mosoly kezdett kúszni, megadta magát, és őrülten vigyorgott.

- Szerelmes vagyok beléd Louis! Hosszú ideje az vagyok. - kezdte Harry még mindig mosolyogva. - Úgy értem, benned minden olyan csodálatos. Mármint a mosolyod, a szemed, az ajkad, a hangod és a meleg bőröd. Őrült rögeszméd a sárgarépa iránt, ahogy besurransz a szobámba zivatar idején, ahogy kimondod a nevemet, ha ölelésre van szükséged. Úgy érezteted... nos, mintha szerelmes lennék. Te vagy a legjobb barátom, és nem akarok többet, csak veled lenni.

Louis szája lassan mosolyra húzódott, keze Harry nyaka köré csúszott. A fiú, akit szeretett, a fiú, aki viszontszerette őt. Egy kis pillanatig egymás szemébe néztek, élvezték a békés felismerést, mielőtt előrehajoltak, és ajkaik végre találkoztak.

Eltartott egy pillanatig, míg Harry felfogta, mi történik, de hamarosan felkapta a fejét, és még időben elválasztotta ajkait Louis-val együtt. Harry kezei egy másodpercen belül Louis dereka körül voltak, és közelebb húzta a saját testéhez. Nem akart mást, mint érezni Louist, megtapasztalni, megkóstolni. Louis jobban szétnyitotta az ajkait, nyelvét Harry alsó ajkán csúsztatta, és belépésért könyörgött. Harry habozás nélkül magához vonta Louist, és elmélyítette a csókot. Harrynek szüksége volt erre. Már egy ideje szüksége volt. Mivel szerette Louist, jobban szerette, mint bármit, amit valaha is szeretett. És minden nap el akarta mondani neki az elmúlt évben. El akarta mondani Louisnak, hogy valójában mennyire szerelmes a legjobb barátjába. Vágyott azokra a napokra, amikor megcsókolhatta Louis ajkait pusztán azért, mert kedve tartja, amikor egy „helló gyönyörű" vagy „jó reggelt, szépség" szavakkal köszönthette, csak hogy emlékeztesse a fiút, milyen hihetetlenül különleges volt neki. Meg akarta fogni a kezét nyilvánosan, elvinni ebédelni, vacsorázni, sárgarépát venni neki, vagy talán egy nap... egy gyűrűt. Így hát behajtotta a fejét, nyelve siklott a fiú szájába, kezei Louis ingének szegélyét taposták, mert most csak ennyi jut eszébe. Ezzel az egyetlen csókkal kifejezve mindazt, amit valaha érzett vagy mondani akart.

Ekkor mindkét fiú úgy érezte, hogy végre újra összeáll bennük minden, mintha valaki megnyomná a visszavonás gombot, és minden fájdalmas gondolat vagy érzés... eltűnne. Mivel már nem fájt, egyik fiú sem érezhetett semmit, csak a meleget és az elektromosságot egymás között. Szívük gyorsan dobogott a mellkasukban, ahogy az ajkak gyorsabban mozogtak, a kezek megérintették a bőrt, és halk nyögések szöktek ki a levegőbe a csókok között. De ezúttal más volt, mert egyikük sem érezte magát nehéznek, egyikük sem érezte úgy, hogy percek lennének az összeomlástól, egyikük sem érzett mást, csak szeretetet. Megint rendben voltak.

Amikor végre elfogyott a lélegzet, a két fiú zihálva elhúzódott, homlokukat egymásnak támasztva. Louis ajkán egy apró mosoly kezdett kirajzolódni, ahogy mélyen belenézett a mostani barátja zöld szemeibe, Harry pedig viszonozta a mosolyt, az arca kissé kipirult. Louis keze kibontakozott a Harry hajából készített rendetlenségből, egyik keze lecsúszott a karján, hogy összefonja mindkét kezeiket. Louis lassan visszalépett a folyosó felé, és egyszer sem vette le tekintetét a göndör fejű fiúról, amint az első szobába, Harryébe vezette magukat. Harryt maga felé húzva, hogy megfoghassa a csípőjét, Louis hátravezette az ágy felé, enyhén lenyomva a matracra, és intett neki, hogy feküdjön a párnákra. Harry arcáról a mosoly nem halványult el egész idő alatt, vadul vigyorgott, rendkívül szexi barátja, akinek teste most a sajátja fölött lebegett az ágyon.

Harry kezei remegtek, és nehezen tudott egyenletesen lélegezni. De az ideg volt az utolsó oka ennek, Harry izgatott volt. Sokszor gondolt erre a pillanatra, minden alkalommal azt kívánta, bárcsak egyszer ez valóra válna. Louis teljesíteni akarta ezt a kívánságát, ugyanakkor teljesítette a sajátját is. Louis előrehajolt, lágy csókokat nyomott Harry nyakhajlatából az állkapcsáig, és megállt Harry ajka sarkánál.

- Harry? - Louis végül megtörte a hosszú csendet, halkan suttogva Harry szájába.

- Igen? - Harry szeme Louisra szegeződött, és képtelen volt elfordítani a tekintetét ezekről a nyugodt kék szemekről.

- Leszel a Valentinom? - Louis arca kipirult, ahogy beszélt, és kissé megrágta az ajkát.

Harry halkan felkuncogott, és az ajkába harapott, hogy elrejtse a mosolyát, de hirtelen eszébe jutott, hogy nem kell titkolni. Ez Louis, az a Louis, akire Harry mindig is vágyott. Többé nem kell titkolnia érzéseit, és ez a gondolat hozta a nyugalom legnagyobb rohamát a testébe. Hagyta, hogy a mosoly meghozza a hatását, felemelte a kezét, hogy ujjbegyével megmossa Louis arcát.

- Természetesen. - suttogott. - Szeretlek Louis.

Louis mosolya teljesen új szintre nőtt. Elégedettség és boldogság, mert végre megtalálta a békét az előtte álló fiatalember iránti szeretettel. A szerelem, amit mindketten ismertek, csak növekedhet, kivirágozhat, és jobbra változtathatja életüket.

- Szeretlek, Harry. - válaszolta Louis, mielőtt előrehajolt, és egy szenvedélyes, de édes csókban összepréselte ajkukat, amin csak ők ketten osztozhattak. Ahogy a csók felforrósodott, a ruhákat levették, és a kéj érzése kerítette hatalmába őket. Testük összeolvadt, és szívük dobogásával szinkronban mozogtak a lepedők tetején.

Louis szereti Harryt. Harry szereti Louist. És nem akarnak mást, mint ezt a szeretetet adni egymásnak ezen a dátumon és ebben az évben. Mert végül is nem lehetsz egyedül Valentin napon.

_________________

Nagyon Boldog Valentin-napot kívánok minden kedves olvasómnak! Nem csak ezt a napot, mindegyiket, de különösen ezt a napot töltsétek a legnagyobb szeretetben a párotokkal❤️

Aki pedig egyedül tölti 14-ét, mint én, annak egy apró One Direction üzenettel érkeztem:

"If you ever feel alone.... ✨Don't✨"

Lávollak titeket❤️💋

Btw van itt valaki kapcsolatban?😏