Elítélsz? Hát jól van. De miért? Milliónyi oka lehet annak, hogy rá sem nézünk egyes emberekre, de arra nem gondolunk, hogy mi hány hibát követtünk el, mégis másban keressük a javítanivalót. Igazságos ez, kérdezem én? Elítéled a tizenéves lányt, aki a babáját tologatja a kocsiban, de nem tudod róla, hogy megerőszakolták vagy épp ő akarta és van pénze a családjának felnevelni a gyereket. Elítéled a szakadozott ruhában kérincselő nőt, de nem tudod, hogy otthon egy egész csapat éhes száj várja, hogy ételt vigyen haza, miközben te azon gondolkozol, hogy pizzát rendelj vagy gyrost. Elítéled a drogozó fiatalokat, de fogalmad sincs róla, hogy ők nem ''hobbiból'' csinálják, hanem el akarnak menekülni a külvilág elől, mert mindenki bántja őket. Elítéled a színesbőrű embertársainkat, mert másképp élnek és a bőrszínük különbözik a mienktől, pedig ők is emberek. De elítéled a beteg tinit, aki anorexiás, mert régen csúfolték a molett alakja miatt. Elítéled a magányosan üldögélő fiatalt, aki napjait a szobájában tölti, mert antiszociális, elege lett a mi beteges világunkból. Elítéled a kényszerbeteget, de nem tudod, hogy kiskorában folyton bántották. Elítéled és kicsúfolod a rákos lányt, akinek levágták az egyik mellét, de halvány lila gőzöd nincs róla, hogy min megy még most is keresztül. Elítéled a bárpultos lányt, de nem tudod, hogy mindkét szülője meghalt és abból a pénzből él még két testvérével, amit ott megkeres. Elítéled és lenézed a takarítónőt az iskoládban, de nem teszed fel a kérdést magadnak, hogy te vajon meg tudnád azt tenni, amit ő? És vannak még sokan mások. Mindenkit el akarunk tiporni, aki gyengébb, mert azt hisszük, hogy nem képesek arra, amit egy gazdag politikus, aki folyton csak sikkaszt, meg tud tenni. Megszégyenítjük, mert mások ezek az emberek, de vajon mi el tudnánk azt tűrni, ha valaki úgy nézne ránk, ahogy mi rájuk? Szó nélkül ki tudnád szolgálni azt, aki rád kiabálja, hogy ''Ribanc vagy!'' , ''Szerencsétlen!'', ''Balfék!'' , ''Koszos!'' ? Azt mondjuk, lehúzzák a világot, pedig rohadtul nem így van! Nem tudna az a rákos lány ugyanúgy egy irodai munkát elvégezni? Dehogynem, csak nincs pénze rá, hogy egyetemet végezzen. Nem tudna az az afrikai gyerek ugyanúgy jól tanulni? Dehogynem, de nincs lehetősége rá. Nem tudna az az antiszociális fiatal egy barátod lenni? Dehogynem, de pont te voltál az, aki a tegnap még kicsúfoltad, pedig valójában lehet, hogy tehetséges zenész, író vagy sportoló lenne. Jobbá tudnánk tenni a világot, ha ezeket az embereket felemelnénk magunk mellé, mint ahogy kellene, mert semmivel sem kevesebb egyikük sem és tudod mit? Te vagy a kevesebb! Lélekben igen. Ő keményen dolgozik, hogy valahogy megéljen és minden nap mosolyogva néz rád, még akkor is, ha te gúnyos pillantásokkal haladsz el mellette és fellököd. Hibásnak könyvelünk olyan embereket, akik egyetlen dologért minden nap szenvednek, miközben mi hazaérünk munkából kettőkor és a másik még mindig dolgozik úgy körülbelül este tíz óráig. Mi ezt nevezzük ''szenvedésnek''. Na, itt kell elgondolkodni azon, hogy mennyi mindenen tudnánk változtatni. Hány meg hány emberen tudnánk segíteni, de mi csak saját magunkra gondolunk. Az önzőség határát nem ismerjük. Dícsőítjük a gazdag politikusokat, akik milliárdokat zsebelnek be, kizsákmányolnak és tönkre teszik a világot! Na, ők viszik a pusztulás felé az egész bolygót. Sikkasztanak, ölnek, ártatlanul lecsukatnak, harcolnak, hogy még több pénzük legyen és a hatalmuk nőjjön. De kik is vagyunk mi? A föld alatt is egyenlőek leszünk, sőt még a túlvilágon sem kérdik meg, hogy te milyen posztot töltöttél be a munkahelyeden vagy azt, hogy épp hány milliót költöttél el különféle luxuscikkekre. Egyetlen egy fog számítani. Az, hogy mi volt a lelkedben.