Egy júliusi éjjel, egy erkély. Egy ország, egy tengerparti nyaraló. Egy lány és egy fiú. Mindketten ugyanazon gondolkodnak: vajon mi lehet a másikkal? Gondolatok, amelyek közösek. Álmok, érzések, ki tudja, talán tettek is. Szerelem, gyűlölet, hiány, vágy, boldogság, szomorúság, düh, szenvedés, szenvedély, üresség, mindezek két életben szinte ugyanakkor. Olyan csodálatos, nem igaz? Két külön ember mégis egy dolog hajtja őket: a vágy a másik iránt. Csak boldogak szeretnének lenni egymással, örökre együtt. A lány a nyaraló nappalijában milliónyi kavargó érzéssel a szívében gondol a fiúra, aki valahol a Balaton környékén talán ugyanígy van mindezzel. Vártak egymásra, mert várták az életet, amit egymásban megtaláltak. Élnek, éreznek, szeretnek. Bíznak, remélnek, hisznek. Hogy miben? Hát a szerelem felülmúlhatatlan, legyőzhetetlen erejében és egymásban. Egymás szerelmébe kapaszkodva sodródnak ugyanazon a tengeren, a közös élet tengerén. A Hold csillogó szemmel, mosolyogva néz le rájuk az égből, amely végtelen szerelmük jelképeként él mindegyikükben. Hogy mi lesz velük? A jövő titka.