Mi a szerelem? Egy érzés? Egy fogalom? Egy szó? Egy állapot? A legcsodálatosabb és a legrosszabb egyben, valami, ami fellobbantja az ember szívét vagy épp elszomorítja, valami, ami miatt szenvedünk és ami boldogságot okoz, könnyeket fakaszt és mosolyt csal az arcra, embereket hoz össze vagy szakít el, meggyötör vagy épp erőssé tesz, kitisztítja az égboltot vagy borússá teszi, könyvek születhetnek vagy épp szívszakító dallamok általa, megtörhet vagy felállít a padlóról, segít dönteni vagy összezavar, sebeket okoz a szívnek, de néha gyógyít is, börtönbe zár, de szabaddá is tehet, kilómétereket változtat boldogsággá, de el is választhat örökre, gyengéd, de lehet veszélyes is, ajándékoz, de átkot is szórhat, megmérgezhet vagy felébreszthet egy hosszú álomból, megvilágít, de a sötétséget is elhozhatja, mosolygós fényképeket, de feledést is hozhat, emlék is maradhat, de valósag is lehet, szebbé tehet, de el is csúfíthat, hangos nevetések, de fájdalmas üvöltések is lehetnek eredményei, életet adhat vagy el is vehet, adhat csodálatos reggeleket egy társsal, de magányosan töltött, átsírt éjszakákat is, vad csókokat is ájándékozhat, de búcsúkönnyeket is, csillogó tekintetet, de elsötétült lelket is, végigsöpörhet, mint egy hurrikán az ember szívén, de megmaradhat örökre, reményteli perceket tehet jobbá és reményvesztett embereket tehet tönkre, szenvedélyt változtathat halállá. Mások így gondolják... Hát mi ez? Ítélet vagy áldás? Felülmúlhatatlan ereje van. Egy érzés amely mindent felforgat, mindenkit megváltoztat és megállítja az időt. Bármit is tesz, nyomot  hagy maga után. Nem lehet megérteni, elmagyarázni, megtanulni, leírni, semmit sem lehet vele kezdeni, csak érezni kell. Érezni kell, mert emberré tesz. Érzünk belőle fakadóan, különlegessé tesz. Csodálatos. Öl, vakít és romba dönt. Nem. Létrehoz, megvilágít és felépít. Mi nekem a szerelem? Nem érzés, nem fogalom, nem dolog, nem átok, nem illúzió, nem hullócsillag, de még felülmúlhatatlan ereje sincs az én képzeletemben. Nekem a szerelem a valóság. A valóság, amelyben mindent vele teszek, az ő tekintetében veszek el, együtt nézem a csillagokat vele, az ő forró ajkait csókolom, vele szeretkezek. Nekem ő a valóság. Nekem ő maga a szerelem.