Jaj! Megőrülök tőle! Komolyan mondom! Meg akarom csókolni! Isten tudja, miféle játékot űz az elmémmel, de megbolondultam! Kívánom őt! Minden percben egyre jobban! Beleszédülök egy-egy pillanatra, mikor rá gondolok. Éhes vagyok, de nem kell még kaja sem. Folyton ő jár a fejemben! Akármilyen furcsa is, de hiányzik! Hiányzik, hogy írjon, hogy szekáljon, hogy negyed három körül valahogy aludni menjünk. Kínyúltam a fűben és csak bámulok ki a fejemből, rá gondolok. Na nem mintha minden egyes kicseszett percben nem rá gondolnék. Hihetetlen, hogy egy ember mi mindenre képes és erre ő a példa. Totálisan elcsavarta a fejem, egy kibaszott káosz lettem! Nem normális! Utálom őt! Nem! Szeretem! Jézus! Bediliztem! Kettőnk közül mégiscsak én lennék a nem normális, de akkor is! Miatta vagyok az, csessze meg! Kegyetlen! Kegyetlen, de valamit érzek iránta! Valamiért úgy hiányzik, de nem tudom miért. Nem kéne hiányozzon! Sőt! Nem szabadna! Próbálok ellentmondani az érzéseimnek és a szívemnek, de nem tudok. Egyre jobban erősödik bennem ez a hülye érzés és nem tudom miért? Belészerettem? Nem! Az teljességgel képtelenség! Idegesít, hogy mi van most, mert őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi a szösz játszódik le bennem! Egyáltalán nem kéne semmi lejátszódjon vagy semmiféle érzés táplálódjon iránta bennem! Nem szabadna! Eszement furcsaság az egész! Mégis azt gondolom, hogy ez az eszement furcsaság adott valamit, amit mindig is kerestem. Egy újabb érzést, amelyet nem tudok elmagyarázni, csak annyit tudok, hogy ez nem simán csak szerelem! Annál több! Idegesít, de kicseszett jó! Ó, Istenem! Mit művelt velem?!