Olyan egyszerűnek tűnik, igaz? Mégis a legösszetettebb dolog a világon. Ez a szerelem. Azt hisszük, csak beleszeretünk valakibe, ő is szeret minket, és ez így megy egészen életünk végéig, akárcsak egy tündérmesében. Nem így van.
     A szerelem egy lelki edzőterem. Az elején még minden olyan könnyű, mert még a tündérmese-hitben élünk, aztán ahogyan telik az idő, rájövünk, hogy ez ennél százszor komplikáltabb. A szerelem nem csakis az egymás iránt érzett vonzalomról szól. A szerelemhez hozzátartozik az egymás boldoggá tétele,  a türelem, a tisztelet egymással szemben, a féltés, a gondoskodás, józan gondolkodás, figyelem, őszinteség, szabadság, fejlődés, komolyság. Ezek mind fontosak, hiszen a szerelemben mind olyan döntéseket kell meghoznunk, amikor valamit fel kell áldoznunk, de cserébe a legszebb ajándék a mi jutalmunk: egymás.
      A szerelem egy háború. Fura, hogy a szerelemből élet fakadhat és mégis a halál egyik eszközéhez hasonlítjuk, de tényleg így van. Egy háború, amelyben a világ a harctér és mi vagyunk a katonák, a cél pedig az örökkön örökké. Harcolnunk kell egymásért minden pillanatban, mert a szerelem nemcsak ad, de el is tud venni és az a legfájdalmasabb, amit ember valaha érezhet.
      A szerelem egy pillangó. Ha túl erősen fogja az ember a markában, meghal, hiszen a szerelem nem egyenlő az egymásba kapaszkodás fogalmával, mert nem erről szól. De ha csak tartja a markán, elszáll és talán, soha nem is jön vissza, mert a szerelem egy kincs és ha valaki otthagyja fedetlenül, akkor megtalálja más és az övé lesz. Ha meg fut utána, akkor menekül. A szerelem magától találja szíven az embert és magától is távozik, hacsak nem erőltetik.
      A szerelmet könnyű megtalálni, de nem biztos, hogy igazi is, de könnyen el is lehet veszíteni, pontosan ezért olyan, mint bármely egyszerű földhözragadt emberi alkotás. Egyszerű és mégis összetett: szerelem.