Valami hajt. Kerget. Előre. Ha valaha a múltban ezt éreztem volna, azt mondtam volna félvállról, hogy nem tudom mi ez. De most más. Minden megváltozott. Egyetlen egy nap kellett, sőt, elég volt egyetlen egy este, egy pillanat és hirtelen minden elvem eldobhattam a kukába, minden felfordult. Ilyen a szerelem. Az hajt előre. Az iránta érzett vonzalmam, szerelmem. A szenvedély, amelynek lángja nem fullad ki. Én pedig imádom ezt. Imádom, hogy valahányszor rá gondolok, vagyis minden pillanatban, újra és újra szerelmes leszek. Egyre jobban szeretem őt, már ha ez lehetséges. Lángolok. Egy egész várost, sőt az egész világot fel tudnám robbantani azzal a mérhetetlenül nagy szerelmemmel ás szenvedéllyel, amit iránta táplálok legbelül és amely éltet. Világot rengető, elmét elborító, őrült nagy szerelem. Csak csókolnám és ölelném és... Istenem! Elborul az agyam, ha csak arra gondolok, hogy valójában milyen kicseszettül boldoggá tesz. Én vagyok a legboldogabb ember az egész világmindenségben. Bolondulok érte, lángolok, szétrobbant a sok érzelem és már csak attól is ordítani tudnék örömömben, ha a nevét kiejtem. Minden egyes lépésem, amit a környezetemben megteszek, hozzá bilincsel. Mindent emlékek, gyönyörű, álombeli emlékek, fednek be. Istenem, úgy szeretem! Úgy vágyom rá! Úgy kell nekem! Szerelmes vagyok belé, minden porcikámmal kívánom őt. Megbolondulok, nevetve mennék a halál karjai közé, ha tudnám velem lesz ott is. Megőrjít a hiánya. Sikítani tudnék és átkozni mindent, ami elválaszt. A legsötétebb átkot tudnám arra szórni, ami nem hagyja, hogy mindig vele legyek. Mert őrülten hiányzik, én meg őrülten szerelmes vagyok belé. Fogcsikorgató fájdalom a hiánya. Fullaszt. Meg akar ölni, de nem engedhetem! Nem engedem. Olyannyira szeretem, hogy nem bírok nélküle élni. Kiszökik a szívem a helyéről, úgy dobog, a vérnyomásom az egekben van és szinte már a csillagokat is látom, olyannyira szeretem. Itt nincs külön ész és külön szív. Nincsen két választási lehetőség. Itt csak egy hang van, amelynek igaza van mindig, és amelyet követek. Itt a szív és az ész egybeolvad. Hogy miért? Mert itt csak szerelem van.