Hasonlatokat keresünk arra, hogy valójában milyen vagy mi is az élet. Minden, amit írunk róla az jó, még akkor is, ha egy kalap szarnak nevezzük. Durván szóltam, igaz? Márpedig így van. Lehet egy harc, szivárvány, utazás, kaland, bármi. A furcsa az, hogy azt nem keressük, hogy mik tartoznak hozzá. Szerelem, szabadság, küzdelem, boldogság, halál, születés, győzelem, döntések, vágyak, célok. Ezek hol maradnak? Hol marad az, amit mi keresünk és látunk benne? Miért hagyjuk ezeket ki? Azt hisszük tán, hogy nem fontos mindez? Pedig igazából ezek tesznek azokká, akik vagyunk. Emberekké. Ezekről hisszük azt, hogy  hajtanak előre az életben, pedig nem, de mind egy kérdésre keressük a választ ott lent a mélyben: mit foglal magába az élet? Vajon, egyszer majd valaki megkapja rá a teljes nagy igazi választ? Egyáltalán létezik az a pontos válasz a kérdésre vagy csak találgatunk? Keresünk, de nem találunk, vagy ha találunk azt kisöpri valami a kezeink közül. Elszalasztjuk vagy elveszik, nem mindegy? Úgysincs rá igazi válasz, de próbálkozni lehet. Az életben van szerelem, amely mindent megöl vagy amely igazi a szívnek és léleknek egyaránt. Az életben van szabadság, hisz anélkül mit érünk? Szabadság, amely egy napon a szerelem által valósulhat meg vagy el is veszhet örökre a nagy csatában. Az életben van küzdelem, semmi sem hull csak úgy a kezeinkbe. Küzdünk az igazságért, a szerelemért, a boldogságért, a szabadságért, a kényelemért, a kegyelemért, az életért. Az életben van boldogság. Oly sok minden okozhat örömet és boldogságot egyaránt a léleknek és a testnek. Szerelem, győzelem, luxus, de hol marad az igazi boldogság? Vajon azt mi adhatja meg? Nem tudom. Talán az, ha találunk valakit, akit a szívünk választott ki nekünk, akivel leélhetünk egy életet, akivel családot alapíthatunk, akivel élhetünk egy teljes életet. Az élethez hozzátartozik a halál is, mert az élet egy játszma. Egy nagyon veszélyes játszma, ahol a győzelem jutalommal jár. De hogy mi a jutalom tulajdonképpen? Az, amit átéltél. A sok emlék, mert mindennek a végén csak az fog számítani, hogy mit kaptál az élettől, de ennek is véget fog vetni valami. Valami, ami a halál. Az életben nincs győztes, aki túlélte volna a játszmát, mert a játszma győztese mindig a halál. Az élet a születéssel kezdődik. Abban a pillanatban, hogy megszületünk részese leszünk az ördögi körnek, amelyből nem lehet kilépni sehogyan sem, csak halállal. Harcolunk, lesznek vágyaink, veszteségeink, győzedelmes pillanataink. A születés a kezdet, de valójában a születés egészen a haláláig tart. Minden nap megszületünk, pontosabban újjászületünk. Lesznek újabb és újabb vágyaink, csatáink a halál ellen. Győzelem. Az életben kétféle győzelem van. Van a lelki, amit csak az érzéseink és a szívünk vívhat meg és van a testi, amelyet az eszünkkel vívunk a világ ellen. Döntések. Minden apró kis pillanat a döntéseink sorozata, mert minden pillanatban döntést hozunk valamiről, még akkor is, ha épp nem vesszük észre vagy természetesnek véljük. Vágyak. Vágy által születünk és minden nap egy újat hozunk létre. Ezek által élünk. Ezek segítenek élni, hajtanak előre, vezetnek az ösvényeinken, hol jó irányba terelnek, hol pedig a veszteség felé, de valójában minden irány jó, mert ugyanaz vár majd az út végén: az élet.  Az utolsó: a célok. Hogy miért hagytam ezt utoljára, miközben az egyik legfontosabb az ember számára? Azért mert igazából ez az utolsó dolog még nekünk is. Nem a legfontosabb és még nem is kötelező, hogy legyen. Milliónyi célt tűzünk ki, mert úgy véljük, nincs amiért élni, hogyha nem hajtjuk előre magunkat, pedig az élet vezet. Semmi más. Nem az, hogy tökéletes állásunk legyen egy tökéletes férjjel, gyerekekkel, házzal, még csak nem is kell az a tökéletes test, amiről körülbelül az emberiség kilencven százaléka ábrándozik. Az élet maga az ami hajt előre minket és vár a célnál is. Az élet igazából minden, amit el tudunk képzelni, hogy létezik vagy létezhet.