Hiányzol. Nagyon. Borzasztóan. Szinte minden porcikám fáj a hiányodtól. Hiányzol még akkor is, ha épp te nem gondolsz rám, de én igen rád. Hiányzol még akkor is, ha ez csak egy csapda, én tiszta szívből szeretlek. Hiányzol még akkor is, ha ez csak egy álom, nekem már régen valóság. Hiányzol még akkor is, ha a szerelem fáj, nekem te vagy a boldogság. Hiányzol, mert messze vagy, még akkor is, ha szívemtől nem állsz kicsit sem távol. Hiányzol, mert üres körülöttem minden nélküled, még akkor is, ha épp száz ember vesz körül. Hiányzol, mert nem tudsz átölelni, más ölelése pedig nekem nem kell. Hiányzol, mert nem tudlak érinteni, téged nem pótolhat senki és semmi. Hiányzol, mert nem érhet ajkamhoz ajkad, keserű ízt érzek, még akkor is, ha valami nagyon édeset eszek, nekem te vagy a legédesebb. Hiányzol, mert a csend ellep mindent és nem hallom hangod. Szükségem van rád. Nekem csak te kellesz. Nem tudok nélküled élni.  Maradj velem, de ha mégiscsak egyszer elmennél, remélni tudom, hogy megmarad belőlem valami még emlékként. Szükségünk van egymásra, vagy nem így van? Egyek vagyunk. Te vagy a másik felem. Ying és Yang. Nem kérlek téged arra, hogy tedd azt, ami nekem jó, tedd azt, ami neked jó! El fogom fogadni, ha valaha úgy döntesz, hogy elmész. Elfogadom, mert tudni fogom, hogy a boldogságod a tét, én pedig mindent megteszek azért, hogy boldog legyél. Mindig ott leszek veled. Bármi is történjen, én egy biztos pont leszek az életedben. És tudod, néha olyan mocskosul szemét vagy velem, de attól még rohadtul szeretlek te kis köcsög!