Első.
Tudni akarom, hogy mit érzek! Tudni akarom, hogy mi van velem! Tudni akarom, hogy mi történik most, hogy mi játszódik le bennem most odabent! Tudni akarom, hogy mi ez az érzés! Félelem? Hiány? Üresség? Döntésképtelen lennék? Vagy megint az a hülye szerelem? Tudni akarom! Tudni akarom, hogy miért hiányzik, mikor még csak alig ismerjük egymást, mégis olyan, mintha legalább ezer éve tudnám minden apró titkát, gondolatát és múltját! Tudni akarom, hogy mégis mi fog ebből kisülni, vagy, hogy egyáltalán valami lesz-e ebből? Csak álom marad az egész, vagy emlék? Tudni akarom, hogy csak játszik velem, mint mindenki más, vagy komolyan vesz! Tudni akarom, hogy mit gondol rólam! Tudni akarok mindent! Nem tudok semmit! Mielőtt megjelent, tudtam, hogy mi akarok, tudtam, hogy hogyan és kivel akarom, de most?! Semmi! Mintha mindent felfordított volna! Összezavart! Felbontotta a rendemet! Nem tudom, hogy mit, kivel és hogyan! Semmit! Rettentően ideges vagyok! Fogalmam sincs, mi a fene tört rám! Dühít, hogy ezt a hülye valamit érzem iránta! Dühít, hogy nem hagy nyugodni, hogy a fejemben motoszkál. Dühít, hogy egyáltalán érzem ezt a valamit iránta. Zavar, hogy nincs itt, hogy nem ír, hogy becsuktam az ajtót, hogy le van húzva az ablak, hogy egyedül vagyok, hogy rajtam kívül mégiscsak vannak itt, hogy a kocsiban ülök, hogy betequiláztam, hogy ki kell írnom ezt magamból, hogy süt a nap, hogy meleg van, hogy néha elsurran a szél mellettem vagy át rajtam, hogy melegem van, hogy fázom, hogy itt vagyok, hogy el akarok menni, hogy fáj a kezem, hogy dühös vagyok, hogy ki van festve a körmöm, hogy nincs velem! Minden zavar, dühít, ideges leszek mindentől, mert...bediliztem. Baj van velem! A rohadt életbe! Kapd be, szerelem!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top