szurketigris 💕

Plot: titok ;)
Warning: szomorú, de amúgy fluff

tessék bestayy <3, sajnálom, de kicsit depressziós voltam az utóbbi időben, de hogy a követőim száma 300+, feldobta a napom :)

(ajánlom a zenét hallgatni közben :))

A/N= Autor's note (szerkesztő jegyzete)
T/N= Te neved
Sz/N= Születésnapod <3
E/1-Ben fog íródni

————————————————

E/1 szemszög:
T/N szemszöge:

A nap sugarai keltettek fel, a madarak csiripeltek én pedig erre nyitottam ki a szemem... aztán felébredtem P.É.N.T.E.K. hangjára, Boldog születésnapot kívánt nekem. Még alig kelt fel az agyam, amikor ásítottam, és akkor hirtelen beugrott. MA VAN A SZÜLETÉSNAPOM! Úristen, biztos mindenki meg fog lepni valamivel, meg lesz meglepetés buli is! Annyira jó lesz, alig várom már!

Kiléptem az ajtón és... még mindenki aludt... persze, hiszen reggel 7 óra van, csak a hülye van fent ilyenkor... most hülyének neveztem magam. Na, mindegy, ez lényegtelen.

Megreggeliztem és izgalommal vártam, hogy a többiek kijöjjenek. Előre éreztem, hogy ez lesz a legjobb nap, amit el sem lehet képzelni. Talán valamivel készültek, mint például egy meglepetésbuli, mint korábban említettem, vagy egy kis ajándék Tonytól. Olyan jó érzés, hogy olyan kiváltságos személyekkel ünnepelhetem a születésnapomat, mint a Bosszúállók. Ők mindig rettenetesen jól cselekednek, náluk jobb embert nem is ismerek... Na nem minthogyha annyi embert ismernék, de azért mégiscsak ők lesznek, voltak és vannak is a példaképeim. Sosem éreztem még ennyi izgatottságot, hogy bevalljam, mint ma. A mai nap különleges lesz, hiszen ez az egyetlen nap az évben, amikor minden csak rólam szól. Nem, mielőtt valaki megkérdezi, vagy ami rosszabb, azt feltételezi, nem vagyok nárcisztikus, sem semmi ilyesmi, de amikor minden napom másnak szentelem, egy kicsi én idő jól esik, főleg, hogy sosem szoktam magamat előre helyezni semmilyen körülmények között és semmilyen szituációban, mivel szuperhősként (igen, szuperhős vagyok, ha valakinek még nem esett volna le -vagy nem akart tudomást venni róla-, erőkkel meg minden más szuper dolog, amiről még szó lesz) nem is gondolhatok ilyenekre, nem minthogyha annyira akarnák ilyen "bűnös gondolatokat". Viszont ma, a születésnapomon hivatalosan is lehetek "önző" és élvezhetem az életet anélkül, hogy azon stresszelnék, mi történt, mi történik és mi fog történni szerte a világban, legfőképp azokkal az emberekkel, akik fontosak nekem.

Mikor hallottam, hogy jönnek le a konyhába ásítozva, a torkomban éreztem a szívverésem, ami gyorsabb volt, mint Pietro. Először Wanda jelent meg. Szegény nagyon álmosnak tűnt. Aztán szép gyorsan mindenki leszállingózott a konyhába.

- T/N, te miért vagy fent ilyen korán? - ásította Pietro.

- Á, semmi. - legyintettem és kacsintottam rájuk. Ők persze tettették a hülyét... ch, mintha nem is tudnák, milyen nap van! Ezen jót mosolyogtam magamban.

- Ooké... Wanda, mikor edzünk? Megígérted, hogy reggeli után kezdünk!

- Majd reggeli után, nem felkelés után. Azt sem tudom milyen nap va...- nyöszörgött volna Wanda, ha nem szakítom félbe.

- Sz/N! Ez egy nagyon különleges nap! - vigyorogtam, mint a tejbe tök.(A/N - azt hiszem, így mondják xD)

- Tényleg? Ma megyünk valahova? - értetlenkedett Steve.

- Nem. Ma kivételesen nem, és ahogy a kisasszony/fiatalember (A/N- i don't judge) mondta, tényleg kiváltságos egy nap a mai. - szólt bele Tony, és erre a kijelentésre felcsillant a szemem. A KEZE A HÁTA MÖGÖTT VOLT! Biztosan most jön az ajándékozás! - Ugyanis ma... - dramatikus szünetet tartott, a szívem a torkomban dobogott - bemutatom az új projektemet, amin dolgoztam az utóbbi hónapokban. - ekkor a kezeit megmutatta. Benne volt egy kis robot. Ez az ajándékom? Nagyon aranyos! - Ez fog nekünk segíteni jövő héten a bevetésen. Hogy hogyan, azt tudjátok majd meg délután!

- Hogy... micsoda? - kérdeztem.

- A neve X-196.D... vagy röviden yski [ükszi]. Ennyit akartam. Reggeli után felöltözünk, majd mindenki menjen edzeni.

- De...

- Nincsenek kifogások, ma nem lustulunk. Utána lehet rendelünk valamit ebédre... mondjuk Burger Kinget...- motyogott magában, ahogy elment előkészíteni a labort az előadásra.

Na, ez rosszul esett. De mivel én egy optimista embernek vallom magam, kérdezzük meg a többieket, hogy milyen nap van és koncentráljunk a mimikájukra... még nincs minden veszve, igaz?

- Szia Wanda. Szerinted milyen nap van?

- Öhm... kedd? Piet, milyen nap van? - ráncokat a homlokát.

- Szerda, miért? Nem mentél el tegnap a boltba kakaós csigáért? Mondd, hogy de! - kiabált Pietro a konyhából, ahogy a fiókokat húzogatta ki, persze be nem tolná...

- Akkor szerda. Miért, húgi?

- Semmi... nem fontos. Ha keresnétek, a Central Parkban leszek... életem végéig remélhetőleg. - motyogtam könnyes szemmel, amit ők már nem láthattak, ugyanis már a kabátomat vettem fel.

Ahogy sétáltam a parkban, könnyes szemmel gondolkoztam azon, hogy miért érdemlem ezt... Én mindig ott voltam nekik! Mindig másokat helyezek előtérbe, sohasem magam, mindig az ő szemszögükből is igyekszem a dolgokat látni, erre ők képtelenek megjegyezni egy dátumot... főleg Wandáék, akik a TESTVÉREIM! Én mindenkinek megjegyzem a születésnapját, és néha-néha még meglepetés bulit is szervezek nekik, ők pedig nem vették az alap jeleket sem!

Lassan vissza kellett indulnom, mert a végén még megkérdezik, hogy mi a baj. Igazából a szobámba akartam menni, de Tony megállított.

- Kisasszony/Fiatalember! Maga meg hova igyekszik? És miért nem volt ma edzésen?

- Nem akartam menni, ennyi. A szobám amúgy is jobb hely nekem jelenleg, mint akármi más. Szóval, ha megbocsátasz...- kezdtem volna elmenni a szobám felé, de elém állt, ezzel eltorlaszolva minden lehetséges szabadulási utat. - Tony! Engedj el!

- Loki beszélni akart veled. Csak vigyázz vele, okkal van itt. - és otthagyott. Elindultam a cellája felé.

- Szia! Miért kerestél? - köszöntem neki.

- Boldog születésnapot! Ajándékot is adnék, ha lenne, de elég szűkös a helyzetem... - mosolygott. Sosem mutatja senkinek a szerethető oldalát, csak nekem. Megtisztelő. Mármint tényleg, szarkazmus nélkül.

- Emlékeztél? - a meglepetéstől alig tudtam megszólalni, de amikor végre igen, ennyit legalább kinyögtem. - De aranyos vagy! Köszönöm!

- Hát persze, hogy emlékeztem! Miért kérdezel ilyeneket? A többiek nem emlékeztek?

- Ami azt illeti, nem... Teljesen elfelejtették. De nem lehet őket hibáztatni, nekik is megvan a saját bajuk, ezt biztosra veszem. - bizonygattam mind neki, mind magamnak. - Viszont az tényleg rosszul esett, hogy a saját testvéreim sem tudták észben tartani.

- Sajnálom... nem ezt érdemled. Ennél sokkal jobbat érdemelsz, ha meg tudnának ölelni, megtenném, de... - mutatott az óriási üvegfalra, ami elválasztott minket. De nem érdekelt a fal. Igazából közelebb éreztem magamhoz Lokit, mint a többieket a mai nap folyamán akármikor.

- Nem is tudom, mit csinálnék nélküled, Loki. - mosolyogtam a könnyeim mögül, viszont ezek most boldog könnyek voltak.

❤️❤️❤️❤️❤️HAPPY END!❤️❤️❤️❤️❤️