Iwaizumi x Oikawa (Haikyuu!!)

Oikawa

[1 hónappal ezelőtt]

-Figyelj Iwa-chan, mondanom kell neked valamit.-kezdtem bele mondandómba, halvány pír került arcomra, kezeimet ökölbe szorítottam.

Itt az idő. Végre elég bátorságot gyűjtöttem ahhoz, hogy elmondjam az érzéseimet.

-Én sz..-

-Szavad ne felejtsd Oikawa!

-Iwaizumi-kun!!-Egy lány ott termett a semmiből, és átkarolta Iwa-chan karját, ezzel mondandómat félbe szakítva.

Nagyot nyeltem. Szóval barátnője van..

-Áh ne haragudjatok félbe szakítottalak titeket!-sajnálkozott a lány.

-Semmi baj! Mondd csak Oikawa mit akartál?

Hogy én mit akartam?

-Uhm, már el is felejtettem, nem volt olyan fontos-Kínos nevetésbe kezdtem-Hát én nem is zavarok tovább!-Kacsintottam Iwa-chanra, a legnagyobb ezer faktoros kamu mosolyommal.

-Oikawa vá..-

-Viszlát Oikawa-kun!

Rekord sebességel elhagytam a helyszínt, majd hazáig futottam.
Egyenesen a szobámba vettem az irányt, majd beledőltem ágyamba és alíg hallhatóan elkezdtem szipogni.

Miért nem szólt hogy barátnője van? Annyival könnyebb lett volna otthagyni őt..

[Jelen]

Iwaizumival azóta nem nagyon beszélgettem, nagy bánatomra. Szeretem őt, és ez nem is lesz másképp akármi is történik. Beletörődtem a helyzetembe, és jobbnak látom ha támogatom őt és a barátnőjét. Azt akarom hogy boldog legyen.

Unottan sétáltam a suli folyosóján, mikor nekimentem valakinek. Vagyis inkább ő jött nekem.

-Bocsánat!-hátráltam egy kicsit, hogy tisztán lássam kivel is ütköztem össze.

-Oikawa-kuuuuun~!- Iwa-chan barátnője, névszerint Aimi, a vállamra hajtotta a fejét.-Iwaizumi-kun beteg lett és foggalmam sincs mit csinálhatnék-Tetetett műsírást.

-Talán csinálhatnál neki Agedashi Tofu-t. Azt nagyon szereti- Halványan elmosolyodtam.

-Életmentő vagy! Amint haza érek meg is csinálom neki! Köszönöm! -Futott el Aimi, én még mindig magam elé bámulva mosolyogtam. Boldog lesz Iwa-chan, nekem ennyi elég.

[1 héttel később]

Ha jól tudom ma már jött Iwa-chan, csak nem láttam még.
Körbenéztem az udvaron, majd megpillantottam őt. Éppen Aimi-val beszélgetett, de ahogy látom ez a beszélgetés inkább egyoldalú. A fiú csak komoran hallgatta.

Talán valamin összevesztek? Lehet szakítanak?

A lány hangos nevetésbe kezdett. Először egy fájdalmas ábrázat ült arcomra, majd tovább nézve őket egy erőltetett mosolyt eresztettem el.
Ezzel az arckifejezéssel, s mint egy gyászmeneten, úgy ballagtam be az épületbe.

A nap viszonylag hamar eltelt, mikor már a diákok többsége elhagyta az épületet, követtem példájukat, s egy alighanem kihalt udvarra érkeztem. Már mentem volna ki a kapun, mikor egy ismerős hangra lettem figyelmes.

-Oikawa!-nevemet hallván hátra fordultam és mit nem hozott a sors, Iwa-chan futott felém.

-Iwa-chan..-Alig jött ki hang a számból.

A fiú kifújva magát egyenesen szemeimbe nézett, amitől egy halvány pír ült arcomra. Gyönyörű szemei vannak.

-Miért kerülsz engem?-Kérdezte látszólag nyugodtan, de hangjába felfedeztem egy lehelletnyi félelmet.

-Én.. nem kerüllek csak nem akarok zavarni ha a barátnőddel vagy.-A szemkontaktust megszakítva oldalra néztem.

-Nagyon örülök nektek. Legyetek boldogok együtt-Egy fájdalmas mosolyt küldtem felé.

-Figyelj mi..-Nem mondta végig a mondatát, tekintete szemeimre irányult, ahonnan egyetlen kósza könnycsepp gördült ki.-Oikawa jól vagy?-lépett közelebb hozzám.

-Iwa-chan nagyon sajnálom..-lehajtottam fejemet-Szeretlek..

A következő percben Iwazumi megfogta arcomat, majd felemelte fejemet, hogy egyenesen rá nézzek.

-Én is Szeretlek!

Erre a szóra köpni nyelni nem tudtam. Meglepetten, kerek szemekkel néztem rá, ajkaim a döbbenet miatt résnyire nyitva maradtak.

A fiú elvigyorodott, elengedte arcomat, majd megragadta az egyenruhám nyakkendőjét és magához húzott.

Puha ajkai megszüntették a köztünk lévő távolságot. Félénken lehunytam a szemeimet, majd kis tétovázással visszacsókoltam. Pulzusom az egekbe volt, arcom felvette a vörös minden árnyalatát.

Miután elváltak ajkaink, reménykedően szemeibe néztem. A fiú megfogta államat, s hüvelykujjával végigsimított ajkaimon, majd egy halvány mosoly ült arcára.

Nem sokkal ezután megbeszéltük a dolgokat, és büszkén kijelenthetem:
Iwa-chan csak az én enyém, s én az övé.
-------------------------------------------------------
A részt nagyrészben ihlette a fenti videó!
Nézzétek meg :D

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top