Bokuto

-Oi, Akaashi! Várj már meg!- kiáltottam utána, majd nagy léptekkel próbáltam közelebb menni hozzá a hatalmas hó tengerben.- Így meg fogsz fázni!

-Nem számít, így se vagyok a toppon-nézett el, majd mikor el akart indulni megragadtam a kezét.

Unott arccal rám nézett, mire én csak elengedtem kezeit, és magam felé fordítottam.

-Lehet lázad van.. nem akarom hogy hiányozz a suliból és az edzésekről. Had nézzem.-Kezeimmel megfogtam halványan kipirult arcát.

-Szerintem neked rohadtul lázad van és elég meleg vagy..-már ha érted hogy értem-szóval most haza viszlek.

-Nem szükséges. Van lábam és tudok rajtuk menni.

-Nekem meg van időm és azt is veled akarom tölteni.

Akaashi meglepődött tekintetét rám szegezte. Óvatosan megsimogattam arcát, majd szemeim a szájára tévedtek.
Cserepes, enyhén lilás átfagyott ajkak.

Szeretném őket felmelegíteni..

Igen, meleg vagyok. És fülig beleszerettem Akaashiba, aki ha jól látom nem vette még a lapot, ha meg igen akkor nagyon jó színész.

-Bokuto te..?-Megdöbbenést éreztem hangjába, majd meglepettségét próbálta egy komor fejjel leplezni.

-Én mi?-Hajoltam egy kicsit közelebb hozzá, ami nagy hiba volt.

-Te...

-Én..?

-T-te.. -Nem tudta befejezni a mondatot, mivel egyenesen képen tüszkölt engem.

-A-akaashii!!!- távolodtam el majd a kabátom ujjába töröltem az arcomat. A fiú egy halvány mosolyt eresztett, majd halkan elkezdett kuncogni.

-Nhe haragudj-Törölte meg az orrát egy apró mosoly kíséretében.

-Hümp teljesen meg vagyok sértve!-karba tett kézzel elfordultam sértődést tetettve.

-Te szegény bagoly, most mit csinálhatnék?-hallani lehetett a szarkazmust a hangjába.

-Találd ki.

Erre nem kaptam választ. Azt hittem elment, majd hirtelen hátra néztem, és körülbelül 5 cm választott el ajkaitól, orrunk összeért. Éreztem hideg lehelletét az arcomon.

Akaashi kicsit tétovázva az ajkaimhoz tapadt, majd lassan elkezdte falni azokat. A hirtelen jött cselekedettől belenyögtem a csókba, majd lehunytam a szemeimet és átadtam magam a pillanatnak.

Lassan elváltunk egymástól, felhevült arcomat csípte a hideg fuvallat.

-Megfelel?-kérdezte szintén elpirulva, mire én csak egy aprót bólintottam.

-Bááár ha jobban belegondolok, elég nehezen lehet engem békíteni.. és igazából nem éreztem ezt olyan Igazinak.. már ha érted hogy értem- Perverz mosollyal néztem rá, mire ő csak beleboxolt a vállamba.

-Mivel mindjárt ide fagy a seggem ezért jobbal nem tudok egyenlőre produkálni, és mivel kb most adtam át neked körülbelül  10 millió bacit, ezért jobb is lenne ha nem fertőznélek meg jobban. Majd legközelebb.

Értetlenül pislogtam, az agyam csak azt a részét fogta fel ennek hogy Akaashi beteg, és hogy lesz Legközelebb.

Levettem magamról a kabátomat, ráterítettem a hátára, majd átkaroltam és így mentünk haza.

Útközben egy szót sem szóltunk egymáshoz, de ezt az kárpótolta, hogy a fiú egész úton a mellkasomhoz bújt.