Unalmas nap. Ma épp nem zaklat az apám vagy lehet úgy is mondani hogy a főnököm, és mások sem. Az iroda/műhely üres.

Egyszercsak nyílt az ajtó. Azt hittem apa az. Mondtam neki, hogy hozzon pizzát.
De nem ő volt az.
Felnéztem, és egy csodás kék szempárral találtam szemben magam.
-Miss Stark.- biccentett. -Hol találom az idősebb Starkot?- kérdezte kedvesen mosolyogva.
-Az apám elment ebédelni.- mondtam pirulva.
-És maga miért nem ment ebédszünetre?- kérdezte lágyan a férfi.
-Nem akartam.- suttogtam lehajtott fejjel.
Annyira zavarban voltam ennek a férfinek a jelenlétében, hogy az huhh...
-Jöjjön akkor velem.- mondta karját tartva. Én pedig átfűztem karomat az övén. Nevetgélve mentünk a torony konyhája felé.
Bent nem volt senki.
-Tudod Steve. Nem is vagy olyan rossz fej mint ahogy apám mondta. - mosolyogtam.
-Te sem vagy olyan mint az apád. Pedig azt hittem...- nézett fel rám. Mivel én a pulton ültem.

Benézett a hűtőbe.
-Pizza?- kérdezte.
-Jöhet.- rántottam vállat. Elém állt, szembe velem. Mosolygott. Értetlenül néztem rá.
-Steve?- kérdeztem. Közelebb hajolt.
-Mögötted van a mikró.- mondta. Felnevettem. Lekászálódtam a pultról. Berakta a pizzát a mikróba.
Nevettünk. Olyan aranyos pasi...
-Miss Stark nem tudom hol van,de az irodájában biztos nem!- Hallottuk meg apám hangját. Sóhajtottam.
-Mennem kell.- fordultam meg.
-Várj.- fogta meg csuklómat Steve.
-Igen?- fordultam vissza.
-Esetleg... Lenne kedved valamikor meginni egy kávét? Vagy teát?- vakarta meg a tarkóját.
-Persze. Tudod hol találsz.- mosolyodtam el. Közelebb léptem. Elakadt a lélegzete.
-Kérhetek egy szelet pizzát?- kérdeztem.
-Persze. Ez a mikrós bosszú volt ugye?- mosolyodott el. Felém tartotta a tányért. Elvettem egy szeletet.
-Szia.- intettem kimenve.
Belépve az irodába apám felvont szemöldökkel állt.
-Megszánt az egyik társad egy pizzaszelettel.- mondtam.

Írta: Nyilas ♐