T/N- te neved

C/B/N- cuki beceneved

-T/N! Jösz edzeni?- hallottam meg Percy hangját.

-Hagyjál Jackson!

-Naaa. C/B/N... Ne emózz.

Hátat fordítottam neki az ágyon, mely mellettem pár másodperc múlva besüppedt.

A Hádész kabin sötétjében Percy szeme sötétkéknek hatott. Barátok vagyunk mióta a táborba kerültem. De persze mindig előttem állt a sorban... Kb mindenki. Én voltam a kitaszított különc. Még a féltestvéremmel Nicoval is többen lógtak, annak ellenére, hogy mi, Hádész gyermekek nem vagyunk népszerűek.

Ne értsétek félre, szeretem Nicót, de rossz kitaszítottnak lenni.

-Hagyj békén Percy!-fúrtam párnába a fejem. 

Hirtelen felkapott a derekamnál fogva, majd vállán átdobva, mint egy zsák krumlit vett fel. 

Elindult velem az aréna felé, majd ott letett. 

Kelletlenül elővettem kardom. 

-Na gyere Jackson. -intettem kardommal. 

Támadott, én kivédtem. Jó volt tudni, hogy ennyi idő után is jobb vagyok nála. Mikor már hatodjára nyomtam le, szemfülesebb volt, és térdével eltalálta csípőm, mire simán hátra tudott nyomni. 

Haja össze-vissza állt, és a gravitáció miatt lefelé csüngtek. Tengerkék szemei arcom minden részletét végimérték, mindketten ziháltunk a harctól. 

-Khmm. Percy...- törtem meg a pillanatot. 

Ő észhez kapva felpattant majd felsegített. 

Ám kezem nem engedte el. Közelebb húzott magához, éreztem orromon a leheletét, majd pár másodperc múlva az ajkamon.

Észhez kaptam, és eltoltam magamtól. 

-Sajnálom Percy. Barátok vagyunk, és neked ott van Annabeth.- szólásra nyitotta száját, de én mutatóujjam ajkaira nyomtam. 

-Menj. És felejtsük el ezt.- mondtam. 

-Sajnálom hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak T/N.- szomorú tekintetére majd megszakadt a szívem. 

De így lesz a legjobb. Távol egymástól. 

Írta: Nyilas ♐

Kérni bármikor lehet! 😃❤