_Laravok_ kérésére!

Rémálmom volt. Mint általában. A hold ezüstös fényében az eldugott stég felé sétáltam, ahova sokszor járok ki.
Azonban már láttam valakinek az árnyát.
Óvatosan közeledtem felé, majd mikor ismerős volt az alak lehuppantam mellé.
-Szia.- köszöntem.
-Szia...- hangja halk volt, és nem tükrözte az igazi Leo Valdezt.
-Mi a baj?
-Rosszat álmodtam.-sóhajtotta.
-Én is.- mondtam vállára dőlve.
Átölelte vállam.
Hirtelen valami megragadta a lábam és berántott a vízbe.
Alig volt levegőm. Éreztem hogy szépen lassan süllyedek, de hirtelen valaki megragadta a derekam, és felhúzott. A levegőt kapkodva értem a felszínre, hajam arcomba lógott. Leo egyik karjával a derekam tartotta, másikkal a stégbe kapaszkodott. Az ő hajából is csöpögött a víz. Szorosan megöleltem és vállába fúrtam fejem.
Felemelt, és felültetett a stégre, majd mellémült. Rémülten felhúztam a lábam, és Leo oldalához bújtam.
Ő magához húzott, majd eldőlt velem.
Leonak hála mindketten megszáradtunk, és nem is fáztunk, mivel könnyedén uralma alá hajtotta a tüzet, mely kezében pislákolt.
-Jól vagy?- kérdezte.
-Igen.- suttogtam.
-Nagyon megijedtem. Mi rántott le?
-Fogalmam sincs. Emberi kéznek tűnt.
-Biztos jól vagy?- fordult felém.
-Igen. Biztos. Köszönöm hogy megmentettél.-mosolyodtam el.
Elpirult és füle hegye kicsit égni kezdett.
Ezen felkuncogtam, mire mosolyogva felvonta a szemöldökét.
Én is felé fordultam, nem érdekelt hogy nyomja az oldalam a kemény stég, közelebb húzódtam. Arcom már nem a melegtől volt kipirulva.
Lassan Leo arcára vezettem kezem, fel a hajába, majd tarkójára. Közelebb húztam magamhoz, majd megcsókoltam. Keze hátamra csúszott, majd le a derekamra.
A parton elfojtott sikoltozás és kiabálás támadt, mire ijedten pattantunk fel. A barátaink voltak azok.
-Percy volt.-mondtam ki.
-Tényleg! Annabeth sapkájába!
-Tényleg!- felnevettem.
Átöleltem és vállára fektettem fejem, ő pedig egyik kezével a hátam, a másikkal a vállam tartotta szorosan magához.

|||

Remélem tetszett! 🥰

Írta: Nyilas ♐