Tily16 kérésére! Fogadd szerettel! 💕😊

T/N - te neved

- És képzeld el, elmondtam neki! - mondtam Nancynak.

- Tényleg! És mit mondott? - kíváncsiskodott a barátnőm.

- Azt mondta, hogy igen, de még bizonytalan.- mondtam.

- Majd sikerülni fog! Bízok bennetek! - mosolygott rám Nancy.

- Köszi, de inkább menjük órára, mert késünk - mondtam, majd elindultunk az órára

Hamarosan véget is ért a nap, így hazafelé indultam volna, mikor egy képet láttam meg a lábam előtt. Gondoltam, felveszem és megnézem. Felvettem a képet, de a szám tátva maradt. A képen én és Nancy voltunk miközbe beszélgetünk. A suliból csak egy embert tudtam aki fotózik. Jonathan Byers. Igazából nem igazán zavart. Csak, fura volt, hogy pont minket. Vissza akart neki adni a képet. Nem is kellett sokat keresnem Jonathant.

- Szia! - köszöntem kedvesen.

- Szia, T/N! - köszönt vissza.

- Azt hisszem...ez a tiéd - nyújtottam oda a képet.

- Öhm...igen, ne haragudj, csak szeretek fotókat csinálni az emberekről, miközben nem is figyelnek - mondta szégyelősen.

- Nyugi, nem haragszok, szépen fotózol! Így tovább - mosolyogtam rá.

- Köszi, T/N! Ha nem baj, én megyek. Tudod, hamarosan itt van a téli bál, beigértem dekorálni. - mondta Jonathan.

- Semmi gond, én is megyek, szia, Jonathan! - köszöntem el.

- Szia, T/N! - köszönt el ő is.

Azóta nem találtam több lesifotót magunkról, viszont én is elkezdtem fotózni.