Az apró hópelyhek sűrűn hullottak le s vontak körbe, már-már láthatatlanná téve. A már átfagyott kezeimet mélyen a zsebembe dugtam s megszaporáztam lépteimet ahogy megláttam egy alacsony alak körvonalát. A hidegtől kipirosodott arcát hatalmas barna sálja mögé rejtette de amint észre vett előbújt meleg rejtekhelyéről. Sötét barna haja megszívta magát nedvességgel így folyamatosan azt rázogatta, ne hulljanak a cseppek a szemébe. Tette mosolygásra késztetett így már boldogan értem mellé.

- Mondtam, hogy ne várj meg. Teljesen eláztál.

- Nincs nálam kulcs. - vont vállat unottan. Hazug. Halkan felnevettem majd magam elé engedve beléptem a meleg lakásba. Szinte éreztem ahogy olvadnak ki a csontjaim a kinti hideg után. Youngjae azonnal a szobába rohant, hogy átöltözőn egy száraz, meleg ruházatba én pedig a konyhát vettem célba. Lomha mozdulatokkal készítettem mindkettőnknek egy-egy forró teát. Mire végeztem ő már az ajtófélfának dőlve dörzsölte a haját egy törölközővel. Kimentem a nappaliba, leraktam a kis asztalra a bögréket és én is elmentem átöltözni. Éj fekete hajam kócosan, elázva kunkorodott lefelé de ezzel már nem volt kedvem foglalkozni. Ledobtam magam a kanapéra szorosan az idősebb mellé majd csak lehunyt szemmel élveztem a csendet. Egy kis idő után mozgolódást éreztem magam mellől majd egy egy száraz anyag került a fejemre. Hunyorogva kinyitottam a szemem és úgy figyeltem ahogy gondosan szárítja meg az én hajamat is.

- Ha most nem fáztál meg soha többet nem fogsz. Esküszöm te nagyon hülye vagy, minden nélkül rohangálsz kint szakadó hóban és mikor haza érsz akkor is teljesen átázva rohangálsz. - amint befejezte a munkáját visszadőlt előző pozíciójába azzal a lendülettel én elterültem a kicsiny bútoron és a fejemet a combjára tettem. Reflex szerűen túrt bele a hajamba és kezdett el játszani vele. Annyira nyugodt volt így minden. Elfelejtettem az egész napos stresszt, csak élveztem az együtt töltött időt. Összeszorult a szívem ha arra gondoltam ez már nem tarthat sokáig. Ismét hallottam az orvos szavait miszerint már nincs sok ideje és elveszi tőlem a rák azt akit a legjobban szeretek. Szemeimet lehunytam ahogy megéreztem az arcomon végig folyó könnycseppet. Youngjae meleg tenyerét az arcomra simította s letörölte a nedvességet az arcomról.

- Junhong ezt már vagy ezerszer megbeszéltük, emiatt ne sírj, találsz helyettem valaki mást aki többet tud majd adni neked mint én. - hirtelen mozdulattal ültem fel és fordultam vele szemben. Utáltam minden egyes alkalmat mikor ezt mondta. Mindig hallottam a hangjában a csalódottságot, a fájdalmat és a kétségbeesést. Amikor kiderült, hogy beteg erősködött, folyamatosan azt hajtogatta el kell hagynom, nekem nem kell ezt végig csinálnom. Ez volt a legrosszabb, elakart lökni magától de én erősebbnek bizonyultam. Kis idő elteltével feladta viszont utána mindig arról beszélt, hogy majd találok helyette egy jobb embert.

- Kérlek fejezd ezt be! Én téged szeretlek és ha el is mész nem fogok senkit sem úgy szeretni mint téged! - az ő szemei is megteltek könnyekkel de nem mondott semmit. Gyors mozdulatokkal hozzám bújt s szorosan fonta körém karjait. Viszonoztam a gesztusát s könnyeimet nyeldesve támasztottam meg államat a feje búbján. Egész este csak egymást ölelve ültünk míg nem el nem aludtunk. Másnap csak én ébredtem egy újabb napra.

CicaMica0 nagyon szeretlek, kérlek ne öld meg amiért ismét ilyen depressziós oneshot-ot írtam neked de tudod milyen vagyok😅 remélem azért tetszik❤️
AncsiBangtan emlékszel mikor tegnap azt kérdezted nekem mi az aranyos? Na, ez nem az szóval kérlek ne ilyennel fogadj😂❤️