Villanás, dörej aztán a monoton kopogás. Villanás, dörej és az erőteljesebb koppanások. Egy, kettő, három.... Villanás, dörej és a fülemet sértő hangos koppanások. Nem segít a számolás. Egész testemben remegek ahogy összeszorított szemekkel fekszem a takaró alatt és várom a megváltó csendet. A következő sorozatra még jobban összehúzom magam és szaporábban veszem a levegőt. Ez csak egy vihar, nincs mitől félnem mégis úgy viselkedem, mint egy öt éves. Lassan már olyan erővel veri a jég az ablakot félő, hogy be fog törni. Csak legyen már vége! Mindenki már rég mély álomban várja a másnapot, csak én nem. A következő dörejre könnyek szöknek a szemembe és lassan lefolynak az orcámon. Sokkal jobb lenne, ha végre sikerülne elaludnom de képtelen vagyok rá. Halkan hüppögni kezdek és bármennyire is szeretném magamban tartani a sírást nem sikerül.

- Shh, nincs semmi baj, ez csak egy vihar - érzem ahogy besüpped mellettem az ágy Youngjae súlya alatt. Óvatosan kinézek a takaró alól, hogy lássam az arcát de a dörgésre ismét visszabújok a menedékhelyemre. Hallom ahogy halkan kuncogni kezd majd lehúzza a fejemről a biztonságot nyújtó plédet.

- Itt maradjak veled amíg vége nem lesz a viharnak? - kérdezte meg egy félmosoly kíséretében. Heves bólogatással jelzem neki a kívánságomat mire ledől mellém és karját a derekamon átvetve von magához közelebb. Arcomat erősen a mellkasához szorítom, hogy ne vegye ahogy egyre vörösebb lesz a fejem. Hüvelykujjával lusta köröket rajzol a derekamra ezzel is nyugtatva. Youngjae addig nem hagyta abba míg könnyeim el nem apadtak. Jól esett a közelsége és most már nem is vártam annyira a reggelt, mint húsz perccel ezelőtt. Bárcsak öröké tartana ez az egész! Kicsit távolabb fészkeltem magam tőle de csak pont annyira, hogy még érezem a mámorító illatát. Szemei csukva voltak így nyugodt szível kezdtem el bámulni tökéletes arcát. Gyönyörű minden egyes vonása. Egy kósza hajtincset kisöpörtem az arcából mire sűrűn pislogni kezdett. Elvesztem szemei barnaságában így ujjaim még mindig az arcát érintik. Ha egész nap farkasszemet kellene vele néznem azt sem bánnám.

- Még kisírt szemekkel is gyönyörű vagy - suttogta majd lassan közeledni kezdett felém míg ajkain össze nem értek és lassú mozgásba nem kezdtek. Kész, menthetetlenül bele szerettem Yoo Yongjae-ba.

Hát drága Youngjae124 itt van a beígért oneshot, remélem tetszeni fog😅😄❤
És nem tudom ki szokta nézni a kiírásaimat ezáltal ki látta és ki nem de azért ide is leírom: most már kérésre is írok és ha valaki szeretne egyet írja meg kivel/kikkel és a témáját😊😊