Drága KimHopeyung itt lenne a ballagási ajándékod, nem tudtam holnapig várni vele, ezer meg egy bocsánat. Remélem olvasható lett és tetszeni fog💙

Nem tehetem ezt. Nem akarom megbántani a rózsámat. Az emberek feloldódva beszélgettek körülöttem míg vártuk a menyasszonyt. Kivéve egy embert. Feszülten szemléltem a termet de sehol nem találtam. El fogom veszíteni pedig nem is tartózik hozzám. Mindenki elítélne és kinevetne ha megtudnák, hogy egy emberbe szerettem bele. Felcsendült a harangszó az ajtó kitárult és megjelent a földet súroló hófehér ruhájában a várva várt tünde lány. Képtelen vagyok erre. A kellemes dallam elhalkult és belekezdett a szövegébe a pap.

- Esküszöm minden vagyonomra, hogy hű feleség leszek, ha nem, végezzen velem Ozária ezüst kardja.- mondta végig az esküjét Fő tündér egyetlen leánya. Én következem. Szólásra nyitottam a számat viszont egy hang sem jött ki rajta. Gyerünk Daehyun ez az utolsó esélyed, ha nem teszed meg kitagad a családod. Mindenki várakozzon vagy éppen sürgetőn nézet rám de ez csak még jobban megnehezítette a dolgomat. Folyamatosan csak a rózsámmal töltött idő jelenik meg előttem. Viszont egy emlék újra és újra megjelenik előttem. Az első találkozásunk a rózsa mezőn. Gyönyörű volt. Tudtam, hogy nem lenne szabad egy emberrel beszélnem mégis vonzott magához mint egy mágnes. Az első beszélgetésünk után már tudtam életem legrosszabb és egyben legbölcsebb döntését hoztam meg. Ha a szépsége nem lett volna elég okos, komoly mégis bolondos. Teljesen elvarázsolt. Utána nap mint nap találkoztunk a rét egy eldugottabb részében és órákon át csak beszélgettünk. Semmi többet nem tettünk csak beszélgetünk és élveztük egymás társaságát. Mégis sokkal többet érzek iránta mint a velem szemben álló tünde iránt. Bele szerettem egy emberbe aki még hozzá rabszolga ezen a helyen. A családom ki fog tagadni, de nem érdekel. Én a rózsámmal akarok lenni és senki mással. 

 - Sajnálom, nem csinálhatom ezt végig.- mindenki leesett állal nézte végig ahogy kirohanok a teremből. Mire mindenki feleszmélt én már a kastély felé futottam ahogy csak tudtam. Nem tudom mit fogok mondani ha odaértem és azt sem hogyan tovább. Csak annyit tudtam biztosan, hogy itt és most vett egy fordulatot az életem. Hogy milyen irányban az majd kiderül.