Chan imádta az esőt. Figyelni, hallgatni miközben kopogtat az ablakon vagy akár alávetni magát. Nem zavarta, hogy másnapra mindig lázasan nyomna az ágyat, a lényeg, hogy eggyé válhatott hőn szeretet esőjével. Gyakran csak állt kint a kertben, szét tárt karokkal és mosolyogva élvezte ahogy a cseppek végig cikáztak csupasz nyakán, be a ruhája alá majd pillanatok alatt eláztatta egész lényét. Kinézete olyankor leginkább a kutyákéhoz lehetett hasonlítani, szőke tincsei lelapultak a szemét kiemelő ceruza fekete csíkot húzva maga után futott le útként szolgáló arcán. A fiú ezt mégsem bánta, sokkal jobban tudott gondolkodni, ha esett. Megnyugtatta.

[...]

Jisung az erkély ajtófélfájának támaszkodva figyelte az udvar közepén ácsorgó alakot. Chan ruhája teljesen átázott, inge kidolgozott felsőtestére simult nadrágja pedig plusz két kilóval lógott le derekán mégis töretlenül tartotta sápadt arcát az égből rá zúduló zivatar felé. Megnyugtatta a testén cikázó eső cseppek tömkelege, úgy érezte ezzel felszabadul hibái egy része alól. A természetnek tett néma gyónás hallatán küldte az esőt, hogy megtisztítsa a lelkét. Pedig nem voltak hibái, Bang Chan maga a volt a tökéletesség minta képe, legalábbis Jisung szemében. Nem volt őrült ahogy egyesek nevezték őt, egyszerűen csak túl mély érzések, gondolatok voltak elzárva benne, amit az emberek nem érthettek meg. Ezt tette igazán különlegessé. Nincs a világon még egy ember, aki akkora szívvel rendelkezne, mint a kint ázó fiú.

- Chan gyere be, meg fogsz fázni, ha így folytatod - Jisung megpróbálta túl kiabálni a zápor zaját viszont mondandója süket fülekre talált. Mély sóhaj szakadt fel tüdőjéből majd pulóverének kapucniját fejére hajtva kiszaladt barátjához.

- Te is érzed? Érzed azt, amit én? - Chan felnyitotta pilláit ezzel rá látást engedve csillogó íriszeire, földöntúli szépség kavargását lehetett benne felfedezni. A fiatalabb nem tudta mit felelhetne így inkább csendben kisepert egy nedves szőke tincset homlokából. Figyelte az ausztrált ahogy bódult mosollyal arcán kitárja karjait, hogy még több helyen érezhesse az eső finom érintését.

- Be kellene menned, meg fogsz fázni - Chris egy bólintás kíséretében még egyszer utoljára arcát borús ég felé fordította majd csendben megfogta társa kezét és bement a lakásba. A melegre beérve ledobta magáról elázott ruhadarabjait és mit sem törődve lehűlt, nedves bőrének megszárításával magára kapott egy melegebb párosítást és leült az ablak mellett elhelyezett kanapéra, hogy figyelmét újra a kinti időjárásnak szentelhesse. Jisung ugyan remegett átázott ruháiban nem az átöltözés lebegett lelki szemei előtt. Vizes lábnyomokat hagyva maga után végig ment a lakáson majd két pokróc társaságában visszatért a nappaliba. Szótlanul barátja köré csavarta őket majd egy törölközőt elő halászva az idősebb tincseit kezdte el szárítani.

- Mit csinálsz Jisungie? - Chan gyermekies mosolya megmelengette párja szívét. Tekintetét elszakította az ablak üvegéről és a fiatalabb vizes alakját kezdte el figyelni.

- Gondoskodom róla, hogy a következő egy hetet ne lázasan töltsd.

- Te is átáztál, át kellene öltöznöd.

- Ne aggódj, magamról fogok gondoskodni csak van egy fontosabb feladatom előtte - Jisung ajkai lágy mosolyra húzódtak ahogy tovább szárította barátja haját. Mikor a lehető legtöbb vizet magába szívta az anyag úgy vélte neki is ideje megmelegedni.

 Bezárkózva a fürdőszobába vett egy forró zuhanyt, aztán egy meleg pulóver és nadrágba öltözve a konyhába sietett. Kissé megégette ugyan ujjait tea készítés közben, de nem foglalkozva vele büszkén két bögrét szorongatva csatlakozott ismét barátjához. Az ausztrál mosolyogva fogadta el a felé nyújtott meleg italt majd ahogy a fiatalabb is letelepedett a kanapéra közelebb húzódott hozzá és bevonta őt is a dupla takaró meleg ölelésébe. 

Órákon keresztül voltak így, összebújva kortyolgatták gőzölgő italukat miközben figyelték az esőcseppek kecses táncát.