A nap arany sugarai gyengéden törtek át az ablak üvegén, hogy aztán árnyékot fessen Wonho nyugodt arcára. Szerettem nézni amikor alszik, még művészibbnek hatottak a vonásai, már-már földön túlinak. Végig simítottam selymes bőrén amitől mocorogni kezdett de szemeit még mindig nem nyitotta ki. Ráfogott a derekamra és közelebb húzott magához, hogy arcát nyakhajlatomba tudja temetni. Halkan felkuncogtam majd haját simogatva én is lehunytam a szemeimet. Élveztem az ilyen nyugodt reggeleket. Nem kellett rohannunk, senki nem sürgetett, volt időnk egymásra. Azt kívántam bár, mindig így lehetne ez. 

- Tudod Changkyun ma milyen nap van? - szívem meglódult ahogy reggeli rekedt hangján kiejtette a nevemet. Mindennél gyönyörűbb volt az a hang. 

- Talán szerda, fogalmam sincs. 

- Nem te butus, a dátum. 

- Korán van még ehhez Hoseok, abban sem vagyok biztos milyen évet írunk.

- Hogy te milyen vagy! - kissé hátrébb húzódott tőlem és megjátszott felháborodással nézett rám. Ártatatlanul vállat vontam majd én bújtam hozzá. Átfeküdt a hátára engem pedig felhúzott a mellkasára. Nem tudtam jobbat elképzelni mint az izmos mellkasán feküdni egész nap. Átöleltem a derekát majd lábaimat is átvetve rajta ismét csukott szemmel hallgattam szívének erőteljes dobbanásait. 

- Ne aludj vissza, hé! Ma van az első randink Cica. 

- Jaj ne, nem hagyhatnánk ezt Wonho? Egy év alatt egyszer sem sikerült elmennünk arra a bizonyos első randira. Felesleges ezt erőltetni. 

- Milyen negatív vagy! Lehet, hogy egy éve együtt vagyunk, és az is lehet, hogy eddig nem sikerült egy randi sem de ma ez más lesz. Érzem. Már minden megszerveztem és kiterveltem.

- Wonho...

- Kérlek gyere el velem randizni! Esküszöm jó lesz! Nem lesz ott rajtunk kívül senki, most nem mi leszünk Wonho és I.M a Monsta x-ből. Csak Hoseok és Changkyun akik el szeretnének menni randizni. Átlagos, normális életet élő emberek leszünk csak egy napig. Kérlek, tudom, hogy mindennél jobban vágysz rá. Utálsz idol lenni, hadd tegyelek boldoggá. 

- Ha nemet mondok akkor is elviszel, igaz?

- Pontosan. - gondterhelt sóhaj szakadt fel belőlem. Igaza volt abban, hogy utáltam azt ami vagyok és minden nap elgondolkozom azon biztos jó ötlet volt-e vállalkozni erre de tisztában vagyok vele, hogy már nem léphetek vissza és nem lehet újra csak Changkyun. Benne vagyok ebben a bandában és nem hagyhatom őket cserben. Meg akkor őt sem ismertem volna meg, nem tudtam volna meg milyen is igazából a szerelem. Jobban ismer mint bárki más mégis elfogad és tudd szeretni, másra sem vágyik csak, hogy engem boldognak lásson. Én pedig mindig megnehezítem ezt neki mégsem adja fel. 

- Jól van, menjünk el az első randinkra. 

[...]

Színes levelek ezrei hullottak le a kocsira majd szálltak tovább folytatva útjukat az ismeretlenbe. Akkor én is ezt éreztem, Wonho mellett ülve a kocsiba és fogalmam sincs merre de megyek és magam mögött hagyhatom az idol létet. Legalább egy kis ideig. Wonho egyik keze a combomon pihent míg a másikkal lazán fogta a kormányt és a rádióból kiszűrődő slágereket énekelte. Sugárzott belőle a nyugalom és a boldogság így a kezdeti kételyeim hamar elszálltak így én is élvezni tudtam a pillanatot. Csodálattal figyeltem a minket körül ölelő tájat, némán hálát adtam Hoseok-nak amiért nem hallgatott rám és elhozott erre a helyre. Soha nem voltam mégy ilyen gyönyörű helyen. 

- Megbántad, hogy debütáltál velünk?  - külső szemmel semmi nem változott, még mindig az úttat figyelte és a combomat simogatta viszont mosolya eltűnt és aggodalom vette át a helyét. A szívem összeszorult amiért ilyenek láttam, még jobban fájt amiért ennek én voltam az okozója. 

- Eleinte igen, bántam de mára már nem. Ha nem debütáltam volna veletek most nem ülnék itt, veled egy kocsiban és mennék az Isten háta mögé hárommal, hogy egy éven át tartó próbálkozás után végre megtarthassam veled az első randinkat. - megfogtam a kezét majd ajkaimat tenyeréhez érintve lágy csókot leheltem rá. - Amit először életem legrosszabb döntésének gondoltam mára a legjobbnak gondolok. Miattad. Soha nem szerettem senkit úgy mint téged és soha nem éreztem olyan boldognak magam mint amilyen boldog melletted vagyok. 

- Életemben nem hallottam ilyen szép és ennyire nyálas vallomást.

- Hülye! Elrontottad a pillanatot! - nevettem fel és elengedtem a kezét. Ismét ráfogott a térdemre és félre állva az út szélére áthajolt hozzám, hogy megcsókoljon. Ajkai mosolyra görbültek ahogy átkaroltam a nyakát és amennyire a hely engedte közelebb húztam magamhoz. Két oldalamon belekapaszkodott az ülésbe, hogy még inkább fölém tudjon hajolni viszont hamar vissza is ült eredeti helyére. 

- Tegyük még jobbá az első randinkat. Csodálatos helyre foglak vinni. 

- Ebben nem kételkedem. - akkor, egy évvel azután, hogy összejöttünk, végre megtapasztalhattam a világ legjobb első randiját.

Ne kövezettek meg, imádom ezt a shippet