Világos virágszirmok zuhatagában, ahogy közelítettél felém... mosolyod talán még varázslatosabb s elbűvölőbb volt mint ezidáig. Hatalmas sálad védőn vont körül a hideg külvilágtól de mégsem volt elég, arcod enyhén piroslott a hűvös szelő támadásaitól. Ajkaim enyhén elnyíltak s csak megbabonázva, csillogó szemekkel figyeltem közeledő alakod. Gyönyörű látványt nyújtottál. Hajad az éjszakai égboltra emlékeztetett ahogy feketén izzó tincseid közé egy-egy szirom kapaszkodott.
Aztán évezredeknek tűnő másodpercek alatt elértél a célodhoz. Hozzám. Hatalmas tenyered vörösen pompázó arcomra simítottad, halovány mosolyod közelebbről még szebbnek hatott. Szívem folyékony halmazállapottá olvadt melegségedtől majd lassan haladva kifolyt bordáim közül míg végül hasam rejtekében meg nem csomósodott. Olyan voltam mint egy gyermek, csodálattal figyeltem minden egyes rezdülésed. Vidámságod töretlen volt, emberek százai ócsárlása volt a háttérzaj de te nem zavartattad magad. Engem se zavart. Erőt adtál nekem ebben a sötét, szörnyű világban.

- Hogy vagy erre képes? Mosolyod mintha védőburkot vont volna körénk. Honnan meríted ezt a sok boldogságot? - belenéztem sötét szemeidbe s csak azt láttam amit én is éreztem. Szerelmet.

- Amíg te mellettem vagy nincs okom szomorúnak lenni. - bele simítottál sűrű hajzuhatagomba, fölém kerekedtél majd puha ajkaiddal a felhők fölé repítettél. Elhúzódtál tőlem de én nem mertem kinyitni a szemeimet. Mi van akkor ha csak álmodom? Ha felnézek nem te, Im Hyunsik fogsz előttem állni hanem a ködbe burkolt kegyetlen világ fog előttem elterülni? Győz meg arról, hogy nem álmodom. Mintha csak gondolataim közt olvasnál, erős karjaidat derekam köré fonod mire nyakadhoz bújok akár csak egy kisállat. Biztonságban éreztem magam melletted.

- Ilhoon, minden rendben? - hangodban aggodalom csendült melytől térdeim megremegtek. Aggódtál értem.

- Amíg itt vagy és felhúzód a védő burkot körénk minden a legnagyobb rendben lesz.