Ködös tekintettel sétáltam végig a macskakövekkel kirakott ösvényen. Ujjaimat erőteljesen tördeltem a mellkasom előtt, félő volt, hogy eltöröm őket. Talpam alatt hangosan koppantak a lépteim mely betöltötte a csendet. Valakinek nyugalmat áraszt a csendes terep én mégis kényelmetlenül éreztem magam, bár lehet ha nem itt lennék nekem is jól esne ez a kihaltság. Gombóccal a torkomban álltam meg a szürke kőtömb előtt. Sose szereted ha valaminek nem sima, egyszerű kinézete van és ezt tiszteletben is tartottuk. Közelebb sétáltam, talpam alatt besüppedt a folyamatos esőzéstől puha talaj, egyszer még bele is ragadtam de nem zavart. Leültem a nedves fűre s hátamat a hűvös márványnak nyomtam. Szemeimet lehunytam, ajkaimat összeszorítottam és néma zokogásba kezdtem. Minden egyes könnycsepp egy veled kapcsolatos emléket formázott meg. Lelki szemeim előtt folyamatosan láttam a megismerkedésünket, amikor összebarátkoztunk, az első csókunkat. Emlékek ezrei terültek el előttem de az utolsó volt a legrosszabb. Vérben ázva fekszel a naptól felforrósodott betonon, miközben mások boldogan sétálnak el mellettünk. Nem törődtek velünk, túl későn vették észre segély kiáltásom és azt, hogy egy élettelen alakot tartok a karjaim közt. Nem hallották a dörrenést, nem látták ahogy összerogynak térdeid. Bár az is meg lehet, hogy egyszerűen csak nem érdekelte őket. Hangos dördülés zavarta meg a némaságot majd erőteljes esőcseppek kezdtek el hullani. Hajam másodperceken belül a súlya kétszeresét szívta magába s lógott füleim mellett. Az eső elmosta a könnyeimet de a kegyetlen fájdalomhoz már nem volt elég erős. Mellkasomra egy kötélt kötöttek s folyamatosan egyre kisebbre húzták rajta a csomót. Fejem hangosan koppant ahogy hátra döntöttem és csak tűrtem, hogy mindenem tiszta víz és sár lesz. Képtelen voltam felállni. Nem bírtalak itt hagyni. Ha te itt vagy, nekem is itt a helyem. Többé már nem hagylak cserben, szükségünk van egymásra. Hunyorogva kinyitottam a szememet és kissé oldalra döntöttem a fejem, így jól láttam a sír kőre vésett szöveget: Yoo Youngjae 1994-2018.