ꪶ࿋྄ིᤢꫂAzok a bizonyos piros napok előttꪶ࿋྄ིᤢꫂ

Megjegyzés: Nemértetted pontosan mi történik veled, legalábbis a hét elejénmég nem jöttél rá, de annyi biztos, hogy a hormonok az egekbenvoltak. Leginkább szomorú és dühös voltál, ami nem éppenmegszokott de szokatlan sem tőled, viszont a párodnak meg volt amaga megoldása erre a problémára.

ᴍʀܔ Sanji

Az orrod alatt morogva töröltél le minden piszkos edényt olyan vadsággal, amitől azok csörrentek a mosogatóba. Sanji a konyha túloldaláról figyelt téged, esztelenül répát vágott és összerándult minden egyes tányér csörömpölésre, amelyek összetöréssel fenyegetik.

– Szerelmem?

– Igen? – a válaszra megfeszült mivel igencsak dühös volt. Nem gondolt arra valójában mit is fog kérdezni, de pár másodperc alatt kitalált egy szép mentést.

– Odaadod a szóját? – egy pillanatig csak álltál, majd felsóhajtottál és bólintottál válaszként. Elzártad a csapot, a hűtőhöz sétáltál majd a mellette lévő szekrényről levetted a kért dolgot, majd odaadtad neki és szótlanul visszatértél dolgodhoz. Sanjinak fájt a szíve ennyire elszomorodottnak látnia téged de tanácstalan volt, és nem tudta miről lehet szó. Éppen rászánta volna magát, hogy rákérdezzen mi a baj, mikor is elugrottál a csaptól kezed szorosan magadhoz szorítva. – Mi történt?

– Forró a víz – morogtad letérdelve, hogy felszed a rendetlenséget amit okoztál ugyanis eltört a kezedben lévő tányér. De Sanji nem hagyta.

– Még a végén megvágod magad – suttogtad kedvesen, ami nagyon meghatott oly annyira, hogy könnyes lett a szemed, amit bizony ő is észrevett – Szerelmem, mi a baj?

– Nem tudom Sanji – fakadt ki, mire még közelebb kerül hozzád sejtve mi a probléma, hiszen csakis a piros napok közeledte vagy ilyen – fáj a fejem, a hátam is és olyan szerencsétlennek érzem magam. Minden apróság feldühít.

– Semmi baj kedvesem. Hozok gyógyszert és pihenünk egyet – ajánlotta fel, ami bár kecsegtető volt mégsem várhatad el tőle.

– De a vacsora...

– Majd esznek a maradékból, vagy elmennek vacsorázni – legyintett – Te most fontosabb vagy szerelmem

ᴍʀܔ Zoro

Abban a pillanatban tudta, hogy valami nincs rendben, mikor kilenc előtt aludva talált rád. A raktár mélységében vagy egy függőágy, amit néha ő szokott használni egy kis pihenésre, azonban most te aludtál benne. Azonban először összezavarodott, hiszen csak te tudtál erről a helyről, mármint hogy itt szokott pihenni, de mikor legutóbb találkoztatok az ágyukat tisztítottad. Mosolyogva lépett oda hiszen tudta, hogy csakis te lehetsz, azonban ez hamar lehervadt, mikor látta mennyire rosszul nézel ki, amit szóvá is tett.

– Hát köszönöm kedves Roronoa úr – gúnyosan válaszoltál és arrébb kúsztál, hogy helyet adj neki. Úgy helyezkedett, hogy ujjaival hasadat simogassa finoman, mire lehunytad pilláid hiszen jól esett.

– Nem az ágyukat kellene tisztítanod? – suttogta mintha csak egy titok lenne.

– Rávettem Namit – hosszan felnyögtél majd oldalra fordulva bújtál nyakhajlatába.

– De utálja tisztítani őket.

– Igen, viszont ez egy lányos dolog Zoro – magyaráztad, mire megértette miről van szó.

– Nem lehetne Zoro dolog is? – furcsán pislogtál rá hiszen nem értetted mit akar, de hirtelen felemelted fejed megtámaszkodva mellkasán.

– Tulajdonképpen én szívesen átadom neked. Nem leszek hisztis, sem érzékeny, fájni sem fog a hasam szóval...- elgondolkodtál egy pillanatra, amire Zoro rá nézett – Illetve nem, mert lehet te rosszabb leszel. – nem szólt semmit csak elmosolyodott majd perceken át csak simogatta pocakod hátha az segít.

ᴍʀܔ Luffy

– T/N – kiáltotta Luffy és olyan ragyogóan mosolygott mint még soha, miközben sietett hozzád a fedélzeten. Nézte ahogy hátra teszed a kezed majd párszor hátba csapod magad. Először furcsán pislogott de végül csak odament hozzád. Mikor hallottad, hogy közeledik felé fordultál ajkaidon alig látható mosollyal majd karjaidat felé nyújtottad és nyakába helyezted, egész közel lépve hozzá.

– Szia Luffy – motyogtad szemébe nézve.

– Szia – adott egy apró csókot ajkaidra – Miért csapkodtad ennyire a hátad? Talán beállt?

– Valamiért fáj, és a fejem is, meg a hasam – válaszoltál neki őszintén, nyakhajlatába rejtve fejed.

– Főzzek gyógyteát? – kérdésére felkaptad a fejed.

– Te? Főzni? – csodálkoztál hatalmas szemekkel, de már ő húzott is a konyha felé.

– Nem lesz semmi baj, bízz bennem.