Egy este, mikor Nami születésnapját ünnepeltétek, ő inkább elvonult aludni. Mindenki jól érezte magát, az ünnepelt még pókerezett is, amiben természetesen nyert, de minden mást félretéve, amiben Zoro egyetértett az a pia volt. Ugyan téged küldtek beszerezni némi alkoholt, ám ki tudná jobban mi a jó minőség ha nem a pia szerető kardforgató? Így nem volt kérdéses ki tart veled. Noha a városi utazás élvezetes volt, az tette a legjobbá, hogy Zoro megváltozott. Ugyan nem beszélt többet mint szokott, nem is mondott kedvesebb szavakat, és nem volt kevésbé morcos, azonban többet mosolygott. Amit te élvezettel néztél. Az apró kis mosoly amit akkor ejtett ha beszéltél. Tetszett, hogy megmosolyogta azt ahogyan magyaráztál valamit, ahogyan kezeddel hadonásztál összevissza, nagy beleeséssel osztva meg vele gondolataid. Az egész arca felragyogott, ahogyan valami vicceset meséltél. Amikor megérkeztetek az üzletbe, kóstolót kértetek, hogy el tudjátok dönteni melyik a legjobb ital. Nem nyúltál hozzá hiszen azt hitted magának kérte, vagyis csak magának, azonban furcsán pislogtál rá mikor felvont szemöldökkel egyik pohárkát eléd csúsztatta.

– Nem kóstolod meg? – kérdezte a pohárra mutatva mire még inkább összezavarodtál. Nem igazán szokta megosztani italát másokkal. De aztán rájöttél, hogy valószínűleg azért kért meg rá, mivel nem akart valami erős italt venni Naminak, azonban az ő ízlése egészen más. Kissé erős volt ezért kértetek mást, ami szintén erős volt neked. Bár sokkal jobb íze volt mint az előzőnek.

– Soha nem értettem a születésnapok nagy ügyét – szólalt meg percek elteltével tekintetét az üres pohárra szegezte – Ez is csak egy nap. Nem igazán voltál piás ezért az a két-három kis pohárka is megártott kicsit, így volt elég bátorságod fejed a karjára helyezni és várni, hogy rád nézzen.

– Ez nem csak egy nap! Ez az a nap, mikor megszülettél. Nem csak ünnepelni kell, hanem hálásnak lenni, azért, hogy itt vagy és...én hálás vagyok, hogy itt vagy Zoro – mondtad mosolyogva, magad sem tudod miért de ádámcsutkáját nézve. Abban a pillanatban, abban a szögben igazán szexinek láttad a fiatal férfit. Bár betudtad a pia hatásának. Ahogy a szemébe néztél valami megváltozott benne, ami kérdéseket vetett fel benne, de még mielőtt szóvá tudtad volna tenni, elfordította tekintetét ismét az üres pohárra.

– Még soha nem ünnepeltem a születésnapomat – motyogta, ami ugyan nem lepett meg – De ha a fejedbe támad, hogy meg kell ünnepelni, azt csak veled szeretném – ez viszont megdobogtatta a szíved.

§§§

Idegesen álltál az ajtó előtt várva, hogy Zoro kinyissa azt ami pár pillanattal később, meg is történt, ám arra nem számítottál, hogy egy félmeztelen férfi fog előtted állni. A sebhely, amit még Mihawk okozott neki, jól látható volt ahogy a kócos haja is, és álmos szemei. Igazán édes képet festet a kalóz vadászról, ami megmosolyogtatott.

– Meglepetés – suttogtad elé tartva a tortát, illetve az üveg alkoholt. Zoro elöször értetlenül áll az ajtóban majd egy hirtelen mozdulattal berántott a szobájába.

– Mi ez?

– Születésnapod van butus, és gondoltam...

– A tortára értettem. Miért karácsonyfa és miért nem zöld? – adott hangot gondolatainak, mire hümmögtél értve a dolgot.

– Mert csokis rizs.

– Csokis rizs? – kérdezett vissza felhúzott szemöldökkel.

– Nyugi, tudom, hogy nem szereted a csokit, csak étel színezék – néztél fel rá mosolyogva, eltitkolva az igazságot, hogy nem tudsz sütni, Sanjit meg nem akartad megkérni. Rizst főzni meg csokit olvasztani mindenki tudd. – De gyertyát is hoztam, hogy tudj kívánni. És ajándékot is – nyújtod felé az üveg bort ami igazán ritkaság volt – Remélem ízleni fog – mondtad észre sem véve, hogy a fiatal férfi egyre közelebb lép hozzád majd a tortát kiveszi kezeidből és az asztalra teszi. Sietve mész utána, hogy a zsebedből előkapd az öngyújtót, hogy pár pillanattal később az ünnepelt el tudja fújni a gyertyákat. – Boldog születésnapot Zoro – suttogod kedvesen, mire mosolyogva lép hozzád.

– Köszönöm T/N – suttogja füledbe egy édes csókot adva orcáidra.