Megjegyzés: Hát ez nagyonde nagyon rövid lett, talán az egyik legrövidebb rész, ennekellenére remélem nem szörnyedtetek el, és továbbra is velemfogjátok várni a részeket. 

Távolról hallottad a hangokat, tompán ugyan de ez volt az egyetlen amire képes voltál ilyen helyzetben. Olyan volt, mint amikor félálomban vagy. A szemed csukva van, tested már-már zsibbadt, ugyanakkor minden éreztél magad körül.

– Túl lesz ezen – mondta tőled nem messze egy női hang.

– Jobban meg kellett volna védenem őt – felelte egy ismerős férfihang.

– Nem a te hibád Zoro. Minden tőled telhetőt megtettél – sóhajtott egy mélyet a női hang, mire rájöttél, hogy ő Nami. Egy kis ideig néma csend telepedet a szobára, és már kezdtél aggódni, hogy egyedül maradtál, de ekkor Luffy megszólalt, miszerint hagyjanak titeket kettesben. Először azt hitted Namira gondolt, de ahogy hallottad az ajtót bezáródni, érezted, ahogyan valaki megérinti finoman az arcod. Tudtad, hogy Zoro az mivel neki van ennyire meleg és puha érintése. Nem mondott semmit csak óvatosan hüvelykujjával kényeztette arcbőröd.

– Sajnálom én...- elhallgatott egy pillanatra, miközben mélyet sóhajtott, továbbra is finoman érintve arcod. – Korábban rá kellett volna jönnöm az érzéseimre. Ahelyett, hogy ilyen bunkó paraszt módjára viselkedtem, meg kellett volna nyílnom előtted. Most pedig itt vagy eszméletlenül, és csak arra tudok gondolni, mihez kezdek majd nélküled, ha elveszítelek – motyogta megtörten, mire legszívesebben magadhoz ölelted volna megnyugtató szavakat suttogva fülébe. – Féltem, hogy megszeretek valakit azok után ami Kuinaval történt. Ezért úgy tettem, mintha nem tudnálak elviselni. Azt gondoltam, ez a legjobb megoldás, hogy megvédjem magam az újabb fájdalomtól, de tévedtem és rohadtul szeretlek T/N. Minden tőlem telhetőt megtennék, hogy ne kerülj ilyen állapotban. – motyogta Zoro, majd egész közel hajolt arcodhoz egy gyengéd ám annál finomabb csókot lehelve orcáidra. Megszakadt a szíved, szavaitól, főleg, hogy már értetted viselkedése okát. El sem tudod képzelni min mehetett keresztül teljesen egyedül... belegondolni is fájdalmas. Éppen ezért veszel bátorságod és úgy döntesz, amennyire erőd engedi, megszorítod a kezét.

– Jól vagy? Hívom az orvost – mondta, miközben azonnal felállt, hogy kimenjen a nemrég említett személy után, ám te megragadtad a kezét.

– Csak ölelj magadhoz egy kicsit – kérted halkan lehunyva pilláid mivel még nagyon fáradt voltál.