Az éjszaka nyugodt volt, a hajó finoman ringatózott a békés tengeren. Zoro éppen befejezte a szokásos edzési rutinját, és úgy döntött, megjutalmazza magát egy hideg sörrel. A személyzet többi tagja vagy aludt, vagy a saját kis tevékenységeivel volt elfoglalva, így a konyha üres és csendes volt, tökéletes hely a kikapcsolódásra.

Ahogy belépett a gyengén megvilágított konyhába, Zoro éles szeme megakadt rajtad, aki az asztal melletti székek egyikén ült. Valami azonban nem volt jó. Általában nyugodt viselkedésed pánik váltotta fel, mellkasod megremegett, és könnyek csorogtak végig az arcodon. Egy pillanatra Zoro megdöbbent, mert nem szokott hozzá, hogy ilyen sebezhetőnek lásson téged.

Azonban gondolkodás nélkül felhagyott a sör iránti keresettel, és gyorsan feléd indult. Szokásos mogorva arckifejezése megenyhült, ahogy óvatosan remegő válladra tette a kezét.

– Hé, minden rendben? – kérdezte meglepően gyengéd hangon. Szabálytalan volt a légzésed, miközben megpróbáltad elmagyarázni.

– Én...nem tudom Zoro. Én csak...nem kapok levegőt, és a szívem fel fog robbanni – erre a fiatal férfi egy szót sem szólt. Egyszerűen melléd húzott egy széket majd helyet foglalt és kezébe vette a sajátodat. Érintése meglepően meleg volt. Nem mondott megnyugtató szavakat, de jelenléte önmagában megnyugtató volt. Miközben továbbra is küzdöttél a pánikrohamoddal, Zoro egy teljesen váratlan dolgot tett. Közelebb hajolt, erős karjai szoros ölelésbe zártak. Arca óvatosan a tiedhez ért miközben füledbe suttogott.

– Csak a légzésemre koncentrálj, rendben? Óvatosan lélegezd be aztán ki – egyenletes lélegzete segített úgy csinálni ahogy mondta, mélyen belélegeztél majd kifújtad, amikor ő is ezt tette. Fokozatosan a légzésed kezdett rendeződni, és enyhült a szorító érzés a mellkasodban. Azonban még ezek után sem engedett el Zoro, talán még jobban magához szorított, ölelése furcsán megnyugtató volt továbbra is. Ez volt az az oldala a kardforgatónak, amit még senki sem látott és meglepett, hogy mennyire gyengéd is tudd lenni.

– Sajnálom, hogy így kellett látnod – elhúzódtál tőle, mikor a pánikrohamod alábbhagyott.

– Nincs mit sajnálnod, bárkivel előfordulhat – vont vállad apró mosollyal – Ha szükséged van valakire, tudod hol szoktam lenni.