ꪶ࿋྄ིᤢꫂ Amikor nem mondod vissza, hogy szereted ꪶ࿋྄ིᤢꫂ

ᴍʀܔ Luffy 

 A legénység éppen kikötött egy új szigeten, és Luffy már annyira izgatott volt, illetve éhes is egyben, így nem meglepő, hogy egyből étel után kezdett el keresni. Természetesen mindazok után, hogy kiosztotta a „parancsot" legénységének.

– Velem tartasz? – kérdezte tőled hatalmas mosollyal mint ahogy azt általában szokta.

– Nem Luffy. Elmegyek Namival vásárolni – ez persze nem tetszett neki és kissé lebiggyesztette ajkait, amin te jót nevettél. Lehet akaratlanul teszi ezt, ám ilyenkor annyira édes, hogy képtelen vagy ellenállni neki, azonban már egész régen megígérted Naminak, hogy vásárolni mentek az első városban, ahol ki fogtok kötni. Így szegény Luffy háttérbe szorul. – Vigyázz magadra, rendben? Ne kezdj el hősködni, kérlek – figyelmeztetted odalépve hozzá miközben gyengéden megcsipked arcát.

– Hehe, persze T/N. Később találkozunk, szeretlek, szia – mondta ismét hatalmas vigyorral, miközben várakozóan nézett rád, de te csak bólintottál válaszként és kissé megpaskoltad az arcát, mint ahogy az ismerkedésetek elején. Erre természetesen összeráncolta homlokát, amit nem értettél. Soha sem volt ezzel baja, akkor most mégis mi változott... – Miért nem mondod? – nyöszörgött kellemetlenül és kinyújtotta karjait, hogy szinte magához préselve öleljen át, majd fejét a tiedre helyezte.

– Jaj Luffy – kuncogtál miközben kicsit szorított fogásán. – Még a végén összenyomsz itt.

– Mondd vissza. Mond, hogy te is szeretsz – húzott még közelebb magához, mire már szinte teljesen beletemetkeztél mellkasába.

– Én is szeretlek kapitány – motyogtad mellkasába, mire a világ legédesebb mosolyával ajándékozott meg.

ᴍʀܔ Zoro

– Nos, akkor én megyek – mondta, bár neked sokkal inkább úgy tűnt mintha helyben el tudna aludni a fáradtságtól. – Biztos, hogy nem tartasz velem? – kérdezte újra amint tett pár lépést, amire te felnevettél.

– Biztos Zoro. Mint már sokszor mondtam, minden rendben lesz, nem kell aggódnod értem. – mosolyodtál el kedvesen. Szeretted mikor ennyire aggódó viszont néha azért bosszantott is, elvégre nem voltál gyerek, tudtál magadra vigyázni, mellesleg tényleg nagyon ritka volt ha teljesen egyedül maradtál.

– Csak megbizonyosodtam róla...akkor szia, szeretlek – válaszolta, ám az utolsó szó már-már suttogás volt, mivel a kardforgató nem a nyílt vonzalmat helyezte előnybe, de ezzel nem volt semmi bajod, hiszen tudta mekkora hatalmas szíve van.

– Rendben szívem. Ne igyál túl sokat, vagy hozz nekem is – kuncogtad elviccelve a dolgot, ám a szokásos csípős beszólás helyett csak szótlanul állt ajkát elhúzva. – Mi a baj? – kérdezted tudatlant színlelve, mivel volt sejtésed mivel van baja, azonban szeretted volna ezt tőle hallani. Bár magad sem tudod miért. Talán azért mert olyan ritkán mondja ki a szeretlek szót, és jól esett hallani tőle.

– Semmi. Akkor mentem – nyögte ki gyorsan majd magadra hagyott. Félmosolyra húztad ajkaid majd utána eredtél nehogy túl messzire érjen.

– Szeretlek Zoro – szóltál oda neki, mire gyorsan hátrafordult így láthattad kipirult arcát, ám pár másodperccel később egy apró mosoly jelent meg ajkain.

ᴍʀܔ Sanji

– Hamarosan visszajövök, csak hozok néhány hozzávalót a vacsorához, esetleg van valami amit hozhatok neked?

– Nem, köszönöm – válaszoltál majd elmosolyogtál, ahogy odalépet hozzád megragadva kezeidet, hogy csókot nyomjon rá.

– Rendben, akkor mindjárt itt leszek. Szeretlek.

– Vigyázz magadra Sanji – válaszoltad szándékosan nem reagálva utolsó szavára. Általában nem zavarja ha néhány szót, esetleg mondatot figyelmen kívül hagysz, viszont az hogy nem mondtad vissza az sz betűs szót, igazán megdöbbentette. Nagyon rosszul érezted magad mikor szó nélkül megfordult, hogy elmenjen, így hát nem tudtál ellenállni a kísértésnek és megragadtad karját. – Én is szeretlek.

ᴍʀܔShanks

– Már most hiányzol kicsim – suttogtad és átkarolta a derekad, miközben zsebébe csúsztattad a bevásárlólistát.

– Ne légy olyan drámai. Naplemente előtt visszajössz – forgattad meg szemeid, hiszen néha azért szokása volt túlozni dolgokat, mint például most is ezt. Úgy tesz mintha örökre elmenne, vagy a világvégére pedig csak bevásárolni indul, amire ő vállalkozott. Válaszként elengedett majd felfelé billentette az állad, hogy egy finom csókkal ajándékozzon meg.

– Vigyázz magadra kicsim, szeretlek – válaszként bólintottál majd elléptél tőle, hogy végezhess a dolgoddal, ám alig tettél három lépést, ismét megragadott, hogy szorosan magához öleljen. – Nem hiszem, hogy ez helyes lenne. Nem hiányzik valami? – szavaira felnéztél rá, vörös haja pedig csiklandozta arcodat, de nem bántad. Természetesen tudtad mivel van baja, de szeretted volna még húzni kicsikét az agyát, úgy ahogy általában ő szokta a tiedet. Ami nem volt valami jó ötlet a részedről, mivel megbántottad és ilyenkor igazán harapós férfi lesz belőle. Tehát hogy ezt elkerült, végül is beadtad a derekad, lehúztad magadhoz egy csokra.

– Szeretlek vénember – suttogtad ajkaira, csak azért is húzva agyát.