-Tényleg, nem is kérdeztem még, te hol szállsz le a hajóról?-felkönyökölök Harry ágyában. Szinte hihetetlen,hogy megint itt kötöttem ki.
Harry álmos hangjával először felsóhajt aztán ő is felkönyököl.
-Természetesen New Yorkban, mivel ott van az egyetemem. Holnap reggel 9:08-kor érünk oda, azthiszem.
-Harry, mondanod kellett volna, mielőtt elkezdtük a filmmaratont, hajnali négy óra van, nem leszel kipihent, legalább nyolckor fel kell kelned,hogy összepakolj és reggelizz!
-Ne anyáskodj már annyit Tiffany, nem lesz semmi bajom.-mondja nevetve és a sötét, hideg szobát betölti a meleg nevetése. Szeretem, ha kacag.
Leoltom a lámpát és lefekszem az ágyba. Fáj,hogy nem ugyanott szállunk le a hajóról, mert így nem igazán lesz esélye annak, hogy még találkozzunk. Illetve, ha majd még néha hazalátogat, akkor lehet leülünk egy kávéra, de az édes kevés.
Harry átkarol hátulról, mintha csak érezné, hogy kételkedem kettőnkben. Kicsit megnyugszom,amikor hozzámér és egyből elnyom az álom.
A napfény átvilágít a sötétítőn amikor kinyitom a szememet. Lehámozom óvatosan magamról Harry kezeit, ügyelve arra,hogy ne ébredjen fel. Kimegyek a fürdőbe és megmosakodom.
-Hány óra van?- hallom Harry álmos, rekedtes reggeli hangját az ágyból.
A fenébe. Előkapom a telefonomat és gyorsan bekapcsolom. 11:34. Ez nem lehet igaz!
-Harry, elaludtunk!-üvöltöm neki pánikosan, és ami emellett lelkileg felkészülök arra, hogy nekem esik és engem kezd el hibáztatni.
Hallom ahogy kipattan az ágyból és benyit a fürdőbe.
-Mennyi az idő, Tiffany? -rivall rám mérgesen. Számítottam rá,hogy ez lesz.
-11:34. Sajnálom Harry, én is az előbb ébredtem fel, fogalmam se volt arról hogy már elhagytuk New Yorkot.
-A picsába! -kiáltja és a hajába túr, aztán dühösen felsóhajt.-Mindegy, leszállok Quebecben veletek, keresek egy hotelt és a következő géppel New Yorkba repülök.
Meglep, hogy viszonylag nyugodtan kezeli ezt az egészet és nem töri össze a bútorzatot. Felajánlanám,hogy aludhat ott,ahol mi szállunk meg, de nem biztos hogy engednék, ezért inkább elvetem az ötletet.
-Oké,ahogy szeretnéd.Hogy a fenében aludhattunk el? Hogyhogy nem hallottuk ahogy megáll a hajó?
-Fogalmam sincs. Mintha be lettünk volna drogozva. Megyek, a recepción megérdeklődöm, hogy most mennyi pénzt kell még fizetnem amiért elaludtam, és Quebecig kell mennem.
Miután Harry kimegy még egy kicsit jobban összekapom magam, és a pizsamámban lebaktatok a lépcsőn,hogy közöljem Robbal a tényeket, és kiderítsem Nancy szándékát Harryvel. Ez rendkívül izgalamasan hangzik. Mintha egy detektív sorozatban lennék.
Roberttel szembetalálkozom a kajáldánál és gyorsan elmagyarázom neki, hogy mi a helyzet. Teljesen megért, bólogat, és a lelkemreköti hogy egyszerre szálljunk le, ha esetleg vészhelyzet esetén Harry mégiscsak egy bérgyilkos, és meg akar ölni és emellett azt is megtudtam tőle hogy este 7:45-kor érkezik a hajó a Quebeci kikötőbe. Miután ezeket megtárgyaltuk, elköszönésképpen barátilag megölelem, mert hálás vagyok neki mindenért amit értem tett. Amikor megérkezem a szobánk elé, nagylevegőt veszek és benyitok. Joanna épp a haját vasalja, Nancy pedig az ágyon ül és tévézik. Mindketten meglepődnek, amikor meglátnak. Joanna kedvesen rámmosolyog.
-Jóreggelt Tiff! Mi szél hozott erre?
-Szia! Igazából Nancyvel szerettem volna beszélni...- az ágyon ülő "barátnőmre" nézek, ő pedig feláll
-Jo, magunkra hagynál minket egy percre?-kérdezi halkan, Joanna pedig kimegy a szobából.
Nem tudom mivel kezdjem. Nem vádolhatom azért, amiért Harry kihasználta, ő pedig vakon hitt neki. Sőt,ezért inkább Harryt kéne vádolnom, de lényegtelen.
-Tudtam, hogy Harry hazudott nekem arról,hogy nem történt köztetek semmi.-töri meg a csendet-Azt is tudom hogy nála voltál ma éjjel, és igazából tegnap a reggelinél nem kellett volna a szemedrehánynom Harry hazugságait, csak meg akartalak védeni tőle, de gondolom, hogy nem azért töltöd nála az éjszakákat, mert utáljátok egymást. Szerintem eléggé...eléggé odavan érted.Ezt még azelőtt kellett volna mondanom, mielőtt leszáll New Yorkban. Bocsánat, Tiff, nagyon sajnálom. -Nancy szeme megtelik könnyel.
Mostanában túl sokat kérnek tőlem bocsánatot az emberek.
-Nem szállt le. Elaludtunk... Miért nem mesélted el, hogy mi történt köztetek pár éve?
-Gondoltam, hogy elmondja neked... amúgy azért, mert nem akartalak megbántani azzal, hogy elmondom hogy milyen lett, mivel nagyon sokáig barátok voltatok. Ócska kifogás, tudom,de nem hittem hogy újra találkoztok.
Még egy ideig kérdésekkel bombázom, és minden válasza végén bocsánatot kér. A beszélgetés végére teljesen ártalmatlannak minősítem és én is bocsánatot kérek tőle, nem tudom miért. Mielőtt Robert szobájába megyek a cuccaimért, szorosan megölelem és mindketten megkönnyebbülünk.
Amikor bemegyek Rob az ágyán üldögél és egy "Egészséges életmód" című könyv van a kezében. Rengeteg könyvet hozott az útra.
-Szia, beugrottam a ruháimért! -felállítom a bőröndöt és pakolászni kezdek benne. Az egész hajó nyüzsög, és csodaszép idő van. Futkározó gyerekeket lehet látni Rob óriási ablakán át. Most,hogy minden rendeződött, sokkal frissebbnek érzem magam és egy részem még annak is örül, hogy Harry lekéste a leszállást,mert így tovább láthatom. Önző vagyok, tudom.
Mikor összepakoltam, Robert mégegyszer elmondja hogy el ne felejtsünk lemenni legalább 7:35-re a szobájához, mert a végén még nem szállunk le a hajóról.
Harryvel az idő hátralévő részében eszünk, sétálgatunk a fedélzeten, és Harry az interneten keres magának egy hotelt, ahol megszállhat egy éjszakára. Joanna is csatlakozik hozzánk, később pedig Rob, akire Harry rámorog néhányszor, és látszólag eléggé feszült a társaságában, de összegében egész jól elszórakozunk. Nancy egyszer sem bukkan fel és emiatt eléggé elszomorodom viszont olyankor Harry összekulcsolja az ujjainkat és pár percig úgy sétál velem, de aztán zavarbajön és inkább zsebrevágja a kezét. Nem gond, biztosan új neki a helyzet. A tenger vize gyönyörűen csillog, lélegzetelállítóan szép. Hét órakor a kapitány figyelmezteti az utasokat, hogy nemsokára Quebecbe érünk, ezért elköszönünk Joannától és Roberttől és felsietünk Harry szobájába. Mindketten a cuccainkat rendezgetjük egy ideig és meg sem szólalunk. Túl hamar lett vége ennek a hajóútnak.
-Nagyon hiányozni fogsz, ugye tudod? -Harry elkomorodik.
A szemem kicsit könnyes lesz és bólintok.
-Te is nekem. De majd néha meglátogatjuk egymást.
-A "néha" nem elég.
Tudom Harry, tudom.
-Majd beszélünk telefonon. Add meg a számodat, és minden nap felhívlak, oké? - becsukom a bőröndöt és felé fordulok. Szó nélkül felkapja a telefonom az ágyról és bepötyögi a számát, aztán gyorsan felkapjuk a bőröndjeinket és lemegyünk Robert, Joanna és Nancy elé. Harry dühöng, amiért Nancy is velünk száll le, és nem győzöm neki mondogatni, hogy nyugodjon meg, mert ártalmatlan. Amíg lemegyünk fogja a kezemet és a szívem repes az örömtöl. A szobánk előtt találkozunk a csoporttársaimmal és lifttel lemegyünk a legalsó szintre. 7:35-kor a kapitány újra figyelmeztet minket és kellemes leszállást kíván. Szinte hihetetlen hogy amíg New Yorknál beleszólt a mikrofonba mi Harryvel édes álmainkat aludtuk. 5 perccel leszállás előtt újra elfog az izgatottság, hogy Amerikában lehetek. A tájékoztatót a programról még mindig nem olvastam el, mert teljesen lekötött Harry, de sebaj, még ráérek, mert a foglalkozás csak holnap reggel kezdődik.
Minnél közelebb vagyunk a leszálláshoz, Harry annál szorosabban fogja a kezemet, mintha attól félne, hogy eltűnök. Sajnos ez nemsokára így is lesz.
Előveszem a telefonomat és az órára nézek. Még két perc. Érzem ahogyan a hajó megfordul és megáll. A hajó ajtaja kinyílik előttünk, és a szemem elé tárul Quebec. Nem győzök csodálkozni, hogy Amerika mennyivel másabb mint Anglia. Harry már biztosan hozzá van szokva az ilyen terekhez mert látszólag nem izgatja annyira ez az egész. Joanna, Rob és Nancy valami TV műsorról beszélgetnek, amit állítólag itt forgattak, a lányok pedig ájuldoznak a várostól. A kikötőben taxik hada sorakozik, az örömömet pedig felváltja a szomorúság mert pár percen belül el kell válnom Harrytől. Óriásit szippantok és egy pillanatra lehunyom a szememet.
-Tiff, gyere keressünk egy taxit! -szól oda Nancy én pedig bólintok és Harry felé fordulok.
-Tudod Harry, bármikor kereshetsz. Nagyon nagyon örülök annak hogy újra találkoztunk. Hiányozni fogsz, sőt már most hiányzol. Annyi mindent másképp csinálnék, ha vissza tudnék menni az elmúlt hat évbe.-a karjaiba vetem magam és pityeregni kezdek.
Harry még szorosabban ölel és a fejem búbjára nyom egy puszit.
-Én is Tiff, én is. De tudod akármi is lesz, vár rád egy jó barát.-elmosolyodik és teljesen elérzékenyülök. Nem hittem, hogy emlékszik még erre. Felemeli a fejemet és forrón megcsókol. Ez a csók teljesen más, mint az eddigiek. A nyelve a számba hatol és beletúrok a hajába. A saját könnyem ízét érzem az ajkunkon.
Aztán fájdalommal teli szívvel elszakadok tőle, és felkapom a bőröndöm. Alig lépek párat, halkan megszólal.
-Szeretlek, Tiffany.
Visszarohanok hozzá és még egyszer utoljára szenvedélyesen megcsókolom.

Sziasztook! :))
Először is, ha esetleg szeretnétek többet megtudni rólam, akkor várom kommentben a kérdéseiteket, mindegyikre nagyon szívesen válaszolok:)
Másodszor meg szeretném köszönni az 1,2k megtekintést, tényleg, nagyon köszönöm mindenkinek,aki elolvasta eddig, ez sokat jelent nekem.:)❤
Remélem továbbra is velem tartotok a történetben! Várom a véleményeteket kommentben erről a részről☺
Mindemellett külön köszönet latishahollowaynek a jelölésért!!❤
xx