Teljesen lefagyok.
Gondolkodni sem tudok, a lábam földbegyökerezik. Érzem ahogyan megbicsaklik a térdem, de aztán még sikerül egy másodpercig állva maradnom. Mikor pedig már a földre zuhannék, két erős kéz megfog és fennebb húz.
-Hé , Tiffany, minden oké? - szólít meg kedvesen Robert, de nem tudok válaszolni neki. Továbbra is a táncoló párost nézem, akik láthatóan sosem szórakoztak még jobban. Csodálatos. Robert fürkészni kezdi a tekintetemet, aztán rögtön arra a pontra néz, amelyikre én.
-Azt a szemét barmot... -sziszegi dühösen.
A szememet égetni kezdi a könny,de tudom, nagyon jól tudom hogy nem sírhatok. Kicsit megerősödik a lábam, és a fejem is kezd kitisztulni, amikor Robert megsimítja a hátamat.
-Minden rendben van Robert, táncoljunk tovább. -nyugtatom meg Robertet, aki láthatóan nem hisz nekem, de biztosan nem fog ellenszegülni.
Robbal visszamegyünk a tömegbe és újra ringatni kezdem magam a zene ritmusára. Lehunyom a szememet és tovább élvezem a zenét, hátulról pedig Robert kezei ölelik át a derekamat. Még mindig fogalmam sincs mi történik, amikor már a harmadik pohár vodkát isszuk Roberttel. Kezdem nagyon furcsán érezni magam, sok minden eltorzul körülöttem, furcsa árnyakat látok. Egyre jobban érezzük magunkat és kezdem kiverni a fejemből a képet, amit az előbb láttam. Egyre közelebb állunk egymáshoz, és a következő pillanatban Rob ajkait érzem az enyémen. Teljesen meglep, hogy csókolózunk, de nem ellenkezem. Sőt, ami azt illeti, élvezem is a dolgot. Robert ajkain érződik egy másik ital íze is. Ezekszerint ő nem csak vodkát ivott. Az ital íze vonzó, és fogalmam sincs mióta csókolózhatunk már. A zene dörömböl, én pedig részegen csókolózom. Bumm-bumm-bumm...
Robert ágyában ébredek, és a fejem iszonyúan lüktet. Rob mellettem fekszik és az egyik keze a derekamon van. Szánalmasan érzem magam, amikor eszembe jutnak a tegnap este történtek, és a szívem nyilalni kezd, ha eszembe jut a kép Harryről és Nancyről.
Harryt még hagyjuk, mert ő teljesen hülye, ezt már megtudtam, na de Nancy? Hogy volt képes szóba állni Harryvel újra? Elkap a hányinger, ha arra gondolok, hogy mást is csinálhattak és gyorsan a vécébe rohanok, mert érzem, hogy nemsokára kint is van.
A vécében azon kívül hogy öklendeztem párat, megmosakodom és letörlöm a sminkemet aminek mostanára sikerült undorítóan elkenődnie. Felveszek egy fehér pólót és egy hosszított derekú farmert, ami a térdemnél kiszakított aztán összegumizom a hajamat. Megmosom a fogam és egy kis alapozót is felkenek az arcomra, hogy ne nézzek ki annyira ocsmányul.
Mire kiérek a fürdőből, Robert már teljesen fel van öltözve, és nem pedig egy szál boxerben van, mint az előbb...
-Jóreggelt.-köszön mosolyogva
-Jóreggelt.-viszonzom a mosolyát és úgy döntök felhozom a kényes témát, még mielőtt túl késő lenne.-Figyelj Robert. Ne haragudj, a tegnap este miatt, igazából lehetséges hogy túl nagy kérés, de kérlek, tekinthetnénk az egészet meg nem történtnek?
Egyetértően bólint és belekortyol a palackos vizébe.
-Valószínűleg tényleg az lenne a legjobb ötlet. És én is elnézést kérek, szörnyen érezem magam az egész miatt.
-Nyugalom, semmi gond az egész meg sem történt. Vagyis, ami velünk törtét...-újra könnyek gyűlnek a szemembe és egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, amit láttam. Nem tudom miért van rám akkora hatással Harry ennyi év után, de szánalmasnak tartom a viselkedését, ahogyan a Nancyét is. Nancyre talán még dühösebb vagyok, perpillanat, gondolkodás nélkül megfolytanám egy pohár vízbe.
A következő pillanatban kinyílik az ajtó a szívem pedig hevesebben ver, és lelkileg felkészülök arra, hogy Harry vagy Nancy jön a szobába. De helyettük csak Joanna lép be, és kifújom a levegőt, amit egész idő alatt visszatartottam. A hosszú barna haja még szörnyűbb mint az enyém, és ő is a tegnap esti ruhájában van, a kezében pedig egy kiürített whiskeys üveget lóbál. Gratulálok Joanna, te még többet ittál,mint én.
-Kib*szott szarul érzem magam. -a szemét dörzsölgeti, lehuppan az ágyra és a ruháját kezdi el tűrögetni. -Ki a fene találta ki ezt a ruhát? Utálom hogy ilyen csúszós.-aztán felénk néz, és huncut mosoly jelenik meg az arcán- Na és ti ketten?
Roberttel szótlanul állunk és nézzük a még nálunk is másnaposabb Joannát.
-Nem, dehogyis,Joanna. -felemelem a kezeimet, mintha védekezni akarnák.-Te is Nancyékkel voltál tegnap este?- bukik ki belőlem a kérdés és nagyon várom már a válaszát.
-Nem. Amiután kimentél a szobából, ez a Harry gyerek összetört még pár bútort, tényleg nagyon gáz volt, aztán Nancyvel ordibálni kezdtek, most se értem, hogy miért, amikor pedig már én is meguntam a műsort,kimentem a szobából és otthagytam őket. Azóta egyikőjüket sem láttam, aminek őszintén örülök.-hadarja.
Roberttel kimeresztjük a szemeinket, és szerintem mindketten ugyanarra gondolunk. Nancy Harrynél aludt. Hurrá. Vagy ami még jobb, talán nem is aludtak. Még nagyobb hurrá.
-Éhes vagyok. -töröm meg a kínossá vált csendet és elindulok az ajtó felé a nyomoban Roberttel. Joannát megint kiütötte a lötty, mert pár perc alatt mélyen elaludt Rob ágyán.
-Menjünk csak a menzára, semmi kedvem most ahhoz a puccos éttermi kajához. - mondom, és a társam bólint egyet.
Útközben a kapitány a hangosbemondón közli velünk, hogy hol járunk és, azt is,hogy többé nem lesz esti buli, csak kultúrált módon megrendezett előadások, könnyű zenével. Végre, egy okkal kevesebb, amiért aggódnom kéne.
Miután rendeltünk, egy vegaburgert és egy sajtburgert, leülünk két székre és falatozni kezdünk. Robert végig szövegel, valami tudományos kutatásról a NASA-nál, de valahogy nem köt le a téma, mert a menzán nézem az embereket, hátha feltűnik Nancy és/vagy Harry. Pár pillanat múlva megbánom hogy fürkészem az embereket mert mindkettőjüket megpillantom. Mindketten vihognak, és kacarásznak, és minden szinoníma a boldog nevetgélésre, én pedig mérgemben összenyomom a hamburgerem és kifolyik belőle a ketchup.
-Robert.-suttogom ingerültem, lehajtom a fejemet, nehogy észrevegyenek, Rob szemébe nézek és alig láthatóan Harry és Nancy irányába bökök.
Robert azonnal kapcsol és észrevétlenül az irányukba néz.
-Csinálj úgy mintha észre se vennéd őket.-mondja halkan én pedig követem az utasításait, és megkérem hogy folytassa a kutatásról szóló beszédét. Az összes fülemmel és szememmel próbálok Robertre koncentrálni, és elég jól haladok, egészen addig, amíg Nancy meg nem jelenik mellettünk. Összeszorítom a fogaim és a hamburgerre összpontosítani.
-Sziasztok! Leülhetek? -kérdezte kaján vigyorral. Ez a lány szánalmasabb, mint hittem. Egyikünk sem bólint, Nancy mégis helyet foglal mellettem. Robert megsimítja az alkaromat, jelezve azt, hogy nyugodjak meg, nem lesz semmi baj.
-Annyira sajnálom Tiffany. Harry elmondta hogy csak egy félreértés volt köztetek, és hogy ő nem akart veled összejönni, se kihasználni, csak egy kicsit beszélgettetek a múltról meg minden.-mondja Nancy somolyogva én pedig teljesen eltátom a számat. Képes volt ezt mondani Harry? Hogy tehetett ilyet? Felforr bennem a harag és érzem, ahogyan tűzpiros leszek, de a hangom elcsuklik még mielőtt mondhatnék valami frappánsat.
-Szánalmas vagy, Harryvel együtt. -csak ennyit tudok kinyögni elhaló hangon,és kő nagyságú gombóccal a torkomban felállok az asztaltól.