Nem akarom hogy most csak barátok legyünk. Nem akarom hogy most csak barátok legyünk. Nem akarom hogy csak barátok legyünk. Harry szavait ismételgetem magamban, és próbálom kideríteni, hogy mire akart ezzel kilyukadni. Körülbelül fél perce ülünk egymással szemben, és látom a szemében hogy aggódik, de egyszerűen nem tudok megszólalni. Nem tudom mit mondjak. Feldúlt voltam amikor bejöttem a szobába de azóta minden megváltozott. Nagyon nagyon sajnálom, ami az anyukájával történik és érzem hogy vele kell lennem. Harrynek még sose volt barátnője, és még sosem volt szerelmes. Figyelmeztet egy gonosz hang belülről, amire valószínűleg hallgatnom kéne. De nem hiszem hogy sikerülni fog hallgatnom rá, akármi is lesz, szívesen beleásom magam ebbe a kalandba. Nem vagyok az a fajta lány,aki mindenben benne van, de Harry különös vonzalmakat ébreszt bennem. Alig egy napjaa találkoztál vele 6 év óta. Szól rám valaki megint belülről, akit legszívesebben felpofoznék, mert túl sok bosszantó igazságot mond mostanában. Elnyomom magamban ezeket a bosszantó gondolatokat és Harryre mosolygok, aki idegesen viszonozza a mosolyomat, és kezdem még jobban megsajnálni, mert rájövök hogy körülbelül öt perce ülök már szótlanul. Meg kell kérdeznem hogy hogy értette ezt az egészet.
-Szóval... te mos- nem tudom befejezni a mondatom mert kopognak az ajtón. Köszi Isten, pont a legjobbkor.
-Szobaszervíz!
Harry megforgatja a szemeit aztán feláll. Útközben visszaszól.
-Mindjárt folytatjuk.
Bólintok és az ajtóra szegezem a tekintetem. Ledöbbenek amikor meglátom az ajtóban Nancyt és Joannát. Szóhoz se jutok, a torkomat összeszorítja egy láthatatlan kéz.
-Szóval Tiffany, ő a srác akinél aludtál? -Nancy kaján vigyorra húzza a száját, és végigméri Harryt, Joannával együtt.
-Ti mégis mi a francot kerestek itt?
-Mit gondolsz, bevesszük hogy az uszodába mész vissza. Ne legyél már ilyen kis naiv, Tiff,követtünk egészen idáig...Amúgy, szép bőröndöd van.
Joanna Harryre néz, aki még mindig értetlenül bámulja a két lányt.
-Ki is vagy te, szépfiú?
-Harry Styles. Te pedig Nancy West, ha jól sejtem.
Nancy szemei elkerekednek, ahogy at enyéim is. Érdekel hogy, hogy emlékszik Harry Nancyre ha engem se ismert fel. Talán tényleg túl sokat változtam. Nem emlékszek, hogy Harry és Nancy sokat beszélgettek volna, tudom hogy néha szóba elegyedtek de sosem volt köztük barátság vagy ilyesmi.
-Nahát, Harry ,nagyon örültem a találkozásnak, de Tiffanyt nem fogod kicsinálni ,mint engem, vagy akármelyik másik lotyódat.
Mi a fasz? Meglep hogy ezt a szót használom magamban, de egyszerűen nem tudom mással kifejezni magam. Nem, egyszerűen csak álmodok. Valaki csípjen meg , fel akarok ébredni. Fel akarok ébredni. Most azonnal. Ám aztán rettegve veszem észre hogy ez mégsem álom, és a következő pillanatban Harry üvöltözni kezd és felborít egy széket. Nem hallom az elejétől fogva amit mond, de amiket hallok, azok is éppen elegek ahhoz hogy elfolytottan zokogni kezdjek a tenyerem mögött.
-HÚZZ EL A SZOBÁBÓL, TE MOCSKOS RI... LÁNY MERT MEGÖLLEK. TŰNJ EL INNEN! TE MÉG EGY KIS SZŰZ NYAMVADÉK VOLTÁL, MÁR MAJDNEM KÉT ÉVE, ROHADTUL HÚZZ EL INNEN VAGY HÍVOM A BIZTONSÁGIAKAT!
Még mielőtt Nancy kilépne az ajtón rohanva futok végig a folyosón,könnyes szemmel és Robert szobája közepén állok meg. Fogalmam sincs miért pont ide jöttem,hiszen a saját szobámba is mehettem volna, de látni sem akarom a lányokat. Robert könyvvel a kezében ül az ágyán és amikor meglát kétségbeesetten felugrik.
-Tiffany? Minden rendben?
-Nem igazán.-letörlök egy kósza könnycseppet az arcomról. - Ne haragudj,hogy megzavarlak. Leülhetek kérlek? Nem...nem szeretnék ma visszamenni a szobánkba.
-Persze, maradj csak nyugodtan, de mi történt?
-Hát...
Mindent elmesélek Robnak, Harryvel a barátságunkat, az álmomat, a találkozásunkat a hajón. Ő végig együttérzően bólogat, néha hozzászól a történetemhez, de egyszer sem látszik rajta hogy unná.
Hangos kopogás szakítja félbe a beszélgetésünket. Ne...ne. Csak ezt ne. Látni se akarom Nancyt.
-Tudom hogy túl sokat kérek Rob, de komolyan, ez az utolsó szívesség...ne nyisd ki az ajtót... könyörgöm. -kérlelem, ő pedig együttérzően bólint. Hálás vagyok,hogy Robert is itt van velünk, különben nem tudom hova mentem volna most. Időm se volt még, hogy teljesen belegondoljak, hogy mi is történt az elmúlt egy órában, de nem is bánom, most csak le szeretnék nyugodni. Egyetlen egy magyarázkodást sem akarok Nancytől, hogy miért pont Harry vette el a szüzességét, és, hogy erről nekem miért nem számolt be. Bármire számítottam csak erre nem. Nagyon fájt, hogy így tudom ezt meg, ráadásul pont most, amikor Harry többet akart tőlem. Hát elárulok valamit: egy jó ideig nem kap semmit, még barátságot se.
-Azok után,amit meséltél, eszemben se volt ajtót nyitni.-mentegetőzik Rob.-Sajnálom, ami történt Tiffany, nyugodtan maradhatsz éjszakára, nem kell visszamenned a szobába. Elalszol a kanapén, vagy az ágyban, elég nagy az is... ahol szeretnél. És ha esetleg szükséged van a ruháidra, szívesen áthozom neked őket. -barátságosan elmosolyodik.
-Nagyon köszönöm Robert, azthiszem elalszok a kanapédon, csak igazából pár ruha kéne, ha azokat valamikor át tudnád hozni...nagyon megköszönném. Ne haragudj hogy fenntartalak.
-Igazán semmi baj, örülök hogy van társaságom. Később nagyon szívesen áthozom neked a dolgaidat, de várnunk kéne míg elalszanak.
Szégyellem magam, amiért Robert idejét rabolom, és elszomorítom, és emiatt valószínűleg még legalább ötször bocsánatot fogok kérni. Amikor már Nancy feladja és nem kopog tovább, néhány percig szótlanul várjuk hogy odébbálljon,majd Robert töri meg a csendet.
-Azt javaslom,hogy nézzünk egy filmet, a lányok még mindig eléggé másnaposak, biztos vagyok benne hogy mire vége lesz a filmnek már rég alszanak.
-Benne vagyok.-boldogan elmosolyodom.
Lehuppanunk az ágyra, Robert pedig kapcsolgatni kezdi a TV-t. Megállapodunk egy régi vígjátékban Louis De Funé-val,amiken óriásiakat nevetünk. Nagyon örülök, hogy Robbal hasonló ízlésünk van, mindenben egyetértünk. Idő közben teljesen elfeledkezem Harryről és Nancyről, csakis a filmre tudok koncentrálni. Mire vége lesz a filmnek, fáj a hasam a kacagástól és a szám is teljesen elzsibbadt. Még nevetgélünk egy ideig, aztán Rob átmegy a szobába, hogy hozza át a cuccaimat.
Amikor már egyedül vagyok a szobában, akkor sem tudom abbahagyni a nevetést. Szeretem a régi vígjátékokat, néhány sokkal viccesebb, mint a mostani vígjátékok.
Pár perc múlva Rob visszajön a bőröndömmel a kezében. Még szerencse hogy minden benne van, amire szükségem van, tegnap este mindent gondosan visszatettem a helyére, mielőtt elindultunk a partira.
-Nem voltak a szobában, a parti pedig már javában tart, szóval gyanítom, hogy ott lehetnek.
Kimeresztem a szemeimet, és félek,hogy Robert állítása tényleg igaz. Észre sem vettem hogy máris 11 óra, és az üvöltő zenét sem hallottam, egészen mostanáig. Teljesen lekötött a film, a nevetgélés Roberttel. Hirtelen megfordul a fejemben hogy Harryvel vannak, de gyorsan elterelem a gondolataimat, még mielőtt rosszra gondolnék. De ezt a mai partit nem hagyom ki, nagyon fel vagyok dobódva, jól érzem magam a történtekhez képest. Lehetséges hogy annak a fél pohár bornak is az oka, amit film közben leöblítettünk Robbal.
-Tudod mit? Akkor menjünk mi is a buliba! - saját magam is meglepődök azon, amit mondok, de nem szívom vissza.
Rob egy ideig gondolkodik, aztán hevesen bólogatni kezd.
Kiszedem a bőröndömből a sminktáskámat és egy fekete bőr feszülős nadrágot egy egyszerű fehér pólóval. Egy arany nyakláncot teszek a nyakamba és pár karkötőt a kezemre.
Mire kiérek a fürdőszobából már Robert is készen van. Fekete, térdnél kiszakított nadrág van rajta és fekete póló, ami tökéletesen passzol a szőke hajához.
-Indulhatunk! -csapom össze a tenyerem miután megcsodáltam Robertet. A folyosó végénél egyre hangosabban hallom a zenét és ahogy kiérünk már-már félni kezdek, hogy kiszakítja a dobhártyámat. Robbal bennebbfúrjuk magunkat, és a táncparkett közepe felé megállunk. Ringatni kezdem magam a zene ritmusára, dübörög velem az egész hely. Robert nagyon szexi miközben táncol, alig tudom a szemem levenni róla. Négy-öt számot végigtáncolunk, aztán kinnebbmegyünk, hogy levegőhöz jussunk.
-Ez nagyon jó volt! -szólal meg Rob én pedig egyetértően bólogatni kezdek, aztán oldalra sandítom a fejem. A látvány, ami a szemem elé tárul, sokkal ijesztőbb mint bármi más. A lábam megbicsaklik és könnyek gyűlnek a szemembe. Harry és Nancy egymáshoz simulva táncol a tömegben.