Bizsereg a hasam és a szívem egyre hevesebben ver. Harry lassan abbahagyja a csókot aztán visszateszi a fejét a párnára. Megcirógatja az arcomat aztán elmosolyodik. Érzem hogy a szobában forrósodik a levegő. Meg kell törnöm a csendet,különben Harry elalszik és hirtelen elkap a félelem hogy vajon reggel is ugyanígy fog-e hozzá viszonyulni.
-Pár napja eszembe jutottál. Mielőtt megnyertük a versenyt. -suttogom.
-Igen?- kérdez vissza.
-Igen... aztán a kolesszobámban sírni kezdtem miközben rád gondoltam, fogalmam sincs miért. Aznap éjjel pedig azt álmodtam hogy két kisgyerek a csillagokat fürkészi és megígérik hogy örökké legjobb barátok lesznek.
Harry meglepődik és felkapcsolja a villanyt. A fény majdnem kiégeti a szemem, ezért a kezemet az arcom elé kapom. Jobban szemügyre veszem a szobát.Harry szobája pont ugyanolyan mint Roberté, csak a hajó másik oldalán van.
-T-t-te ezt álmodtad? -kérdezi én meg bólintok. -Ez furcsa... hasonló álmom volt tegnap este, csak nem tudtam hogy ki volt a lány a történetben.
Meglepődöm. Fogalmam sincs hogy történhetett ez. Lehajtom a fejem, és elkezdem piszkálni a takarót.
-A sors keze...-motyogom aztán elmosolyodom.
Harry felemeli a fejem és a szemembe néz. Hihetetlen milyen szoros kapcsolatunk lett pár óra alatt.
-Szükgségem van rád, Tiffany. Most nem foglak elengedni,mint akkor, 6 éve.
A testem megborzong és megint megölelem. Nem tudom hogy ez az egész hogy történhet meg és miért történik,de Harry ellenállhatatlan lett. Nem tudom követni az eseményeket, egyik pillanatban még csak sétálunk, aztán csókolózunk, majd romantikusan ölelkezünk. Mi történik velünk? Fogalmam sincs mi a válasz erre a kérdésre,de ki akarok élvezni minden egyes pillanatot,amit közösen töltök a régi legjobb barátommal.
Harry elenged aztán a szemembe néz. Megint könnyek jelennek meg a szemében. Soha nem láttam még fiút, aki ilyen sok érzelmet tud kifejezni pillanatok alatt.
-Hé... ne sírj kérlek. Kérlek Harry... minden rendben lesz anyukáddal. És én mostmár itt vagyok neked oké? Megint mindent elmondhatsz nekem,mint régen.
Hátulról szorosan átölel, aztán nyom egy búcsúpuszit a hajamba és pár perc múlva hallom ahogy békésen szuszog.
Reggel arra ébredek hogy a hajókapitány megszólal a hangosbemondóban, és megkér minden utast,hogy a további 4 napot civilizáltan töltse a hajón,mert állítólag tegnap este történt egy kis zűr a partin. A kezeimmel Harryt keresem, de sehol sem találom. Egy ideig még aggódom hogy hol lehet,aztán gyorsan megfésülködök és bekapok egy rágót,hogy ne legyek annyira borzalmas. Néhány percig ücsörgök még az ágyon aztán kezdek bepánikolni. Mi van ha itthagyott és az egészez csak megjátszotta tegnap este? Mi van ha nem is emlékszik rám és csak hazudott a múltjáról?
Ám ekkor látom ahogy nyitódik az ajtó és Harry lép be két tálcával a kezében. Megkönnyebbülten kifújom a levegőt.
-Jó reggelt Tiff.-köszön és elmosolyodik.-Hoztam kaját, remélem éhes vagy mert fél órát álltam sorba a marcipános sütiért.
Halkan felnevetek.
-Megijesztettél. Azthittem itt fogsz hagyni.-lebiggyesztem a szám szélét.
-Dehogy hagylak itt hiszen megigértem hogy soha többé nem foglak.
A szívem repesni kezd az örömtől és remélem hogy be is fogja tartani az ígéretét. Aztán falatozni kezdünk. A saláta amit Harry hozott, nagyon finom, egyfolytaban tömöm magamba. Harry evés közben elragadottan bámul, néha felnevet azon,hogy milyen jóízűen eszem.
Evés után Harry letörli a számat egy szalvétával aztán megszólal.
-Mit akarsz ma csinálni? Gondoltam hogy kipróbálhatnák az uszodát, állítólag eszméletlen. Feltéve ha hoztál fürdőruhát,mert abból sajnos nincs egy pluszba. -elneveti magát.

Fél óra múlva amikor befejeztük az evést, visszamegyek a szobába hogy elvegyem a fürdőruhámat és a törölközőmet,de senkit nem találok a szobában. Átkopogok Robert szobájába,de ott sincs senki. Biztosan enni mentek.
Harry az ajtójában vár és a kezét a hátamra teszi amíg lemegyünk az uszodába. Közben több lánynak is odakacsint,akik elpirulnak én pedig úgy teszek, mintha nem látnám, bár azért a sírás folytogat. De amúgy végülis barátok vagyunk. Ami a tegnap este , vagyis inkább éjjel történt, az csak elkeseredésből volt. De akkor is rosszul esik. Leveszem a kezét a vállamról amikor már a harmadik lányra kacsint rá.
-Van valami baj?-elkerekedik a szeme.
Igen, van.
-Nincs. Csak így kényelmesebb. -mosolyt erőltetek az arcomra.
Az uszoda a hajó legalsó szintjén van, és amíg leérünk meg sem szólalunk. Az uszodába beérve gyorsan átveszem a fürdőruhámat, aztán bemegyek a medence részleghez. Egy ideig keresem a szememmel Harryt,aztán beugrok a medencébe és úszni. Az úszás mindig jót tett nekem. Ha éppen rossz napom volt, úton hazafelé a suliból bementem az uszodába és minden bánatom megszűnt. Már a negyedik körnél járhatok és még mindig fogalmam sincs hogy hol van Harry. Amikor már fogalmam sincs,hogy dühömben hanyadjára fordulok a medencében, feladom. Kiszállok és felöltözöm. Megszárítom a hajamat és visszamegyek a szobámba.
-Tiffany! Hát te meg hol jártál? Reggel óta keresünk! - szól oda nekem Nancy dühösen.
-Ne haragudjatok, az uszodában voltam, fogalmam sincs mennyi ideig. -a fejemhez rakom a kezemet.
-És az időd többi részében hol voltál?-kérdezi Joanna, én pedig nem tudom mit mondjak. Egyenlőre nem mondom el nekik hogy Harryvel találkoztam.
-Hát... Nagyon sokáig buliztam. Aztán nem akartalak titeket felébreszteni szóval valami fiúk azt mondták hogy aludhatok a...a kanapén és aztán körülbelül délben felkeltem.. a fiúkra nem is emlékszem,túl sokat ittam ne haragudjatok.
Remélem eléggé hihető vagyok. Ez az első alkalom hogy hazudok Nancynek,de most nem gyötör lelkiismeret furdalás mert mérges vagyok Harryre és nem tudok másra gondolni.
-Hát...oké. Eszünk valamit?-Nancy boldogan tapsikolni kezd.
Fogalmam sincs mi ütött belém,de iszonyat mérges vagyok,amit nehezen tudok leplezni. Meg kell keresnem Harryt és megkérdeznem hogy miért hagyott ott az uszodában.
-Ne...ne haragudjatok de most mennem kell... a-az uszodában felejtettem valamit. Ne haragudjatok.
Kilépek az ajtón és felrontok a lépcsőn, egyenesen Harry szobájához. Be sem kopogok csak benyitok az ajtón és hátracsapom.
-Mi a pokol volt ez Harry? Otthagytál az uszodában! Elhiteted velem hogy újra barátkozni akarsz aztán otthagysz.- a hajamba túrok, aztán ránézek. Az ágyon ül és a szeme könnyes. Azonnal mellé ülök és a kezemet a vállára teszem. - Mi a baj, Harry?
-Anyám...anyám még rosszabbul lett. -szipogja aztán még jobban zokogni kezd. A szívemet összeszorítja egy láthatatlan kéz. Megfogom és felemelem a könnyes arcát. Megcirógatom,mire elmosolyodik. Én is sírni kezdek.
-Minden rendben lesz. Hidd el nekem. Az orvosok nemsokára kitalálnak valamit és minden rendbe jön. Mi pedig nem hagyjuk el egymást.
A szemei tele vannak érzelemmel. Aztán hirtelen mozdulattal megfogja az én arcom és megint megcsókol. Bizsereg minden porcikám. Benyúlok a pólója alá és megfogom az izmos hasát. Felnyög és még erősebben csókol.
-Nem akarom,hogy most csak barátok legyünk. -szólal meg egy idő után.