Mindössze tíz percre vagyunk a kikötötőtől nekem pedig a szívem a torkomban dobog. Alig férünk a bőrünkbe, az összes zenét végigénekeljük,ami lemegy a rádióban. Robert vezet és a kocsiját egy jó barátjánál fogja hagyni a két hétig amíg távol leszünk. Mégegyszer átnézem a noteszemet,ellenőrzöm hogy mindent bepakoltam-e. Kedvenc könyv, rengeteg harisnya, meleg sál, pizsama, takaró, fülhallgató, telefontöltő...
-Mindent bepakoltál Tiffany, ne stresszelj már annyit, legalább tizedjére nézed át a jegyzeted- szólal meg Nancy.
-Oké,oké csak biztos akarok lenni abban hogy mindent odaraktam! - felemelem a kezem mintha védekezni akarnék, aztán hozzáteszem- Neked se ártott volna átnézni hogy mindent becsomagoltál-e, mert nem fogom kölcsönadni se a fülhallgatóm se a telefontöltőm.
Nancy arcáról lehervad a mosoly és a kezébe fogja az arcát.
-A FENÉBE A TELEFONTÖLTŐM!-szólal meg mire mindhárman nevetésben törünk ki.
Megígérem Nancynek hogy kölcsönadom neki a töltőmet mire megkönnyebbülten felsóhajt, aztán tovább énekli a rádióban lévő számot.
-Megérkeztünk! Ott van James, neki fogom átadni a kocsit. -szólal meg egy kis idő múlva Robert mi pedig felkapjuk a fejünket és nyújtózkodni kezdünk a kocsiban.
Szemügyre veszem a magas szőke fiút,aki a kikötőből integet Robnak. Talán egy évvel lehet nálunk idősebb, de az arca nagyon fiatalos, nem mutat többnek 17-nél. Aztán észreveszem a háta mögött lévő óriási hajót és a kikötő parkolóját tele autókkal és emberekkel,akik a bőröndjeiket húzzák maguk után.
-Úristen! Ez csodaszép! - kiált fel Joanna én pedig tátva maradt szájjal nézem a hajót.
-Titanic második felvonás.-mondja Rob röhögve, Nancy pedig megüti a karját.
Kiszállunk az autóbol és Rob átnyújtja Jamesnek a kulcsot. Illedelmesen rámosolygok Jamesre,aki viszonozza a mosolyomat.
-Itt egy vagyonba kerül ha két hétre parkolójegyet akarok venni. -mondja Robert aztán megköszöni Jamesnek hogy elviszi a kocsiját. Elköszönünk Rob haverjától aztán elindulunk a hajó felé. Nagyon izgulok, imádni fogom azt az öt napot,amit rajta fogok tölteni. Ma fogjuk megkapni emailben a Quebeci iskolától,hogy mi lesz a program amikor odaértünk.
Gyönyörűen süt a nap, érződik a tenger illata, amiből óriásit szippantok. Körülbelül húsz lépésre vagyunk a hajótól és alig tudunk odaférni az óriási tömegtől. Meglep,hogy ilyen sok embernek van pénze egy ekkora kiruccanásra. -Azt hallottam, hogy lesz valami karácsonyi buli ma este a hajón. - szólal meg Nancy.
-A hajón minden este buli lesz és mi minden este ott leszünk. -jelenti ki Rob elégedetten én pedig tiltakozni kezdek.
-Ne már! Nem állíthatunk oda másnaposan és fáradtan a testvériskolába, rossz fényt vetnénk az UCL-re! Szó se lehet arról hogy minden este részegen lőzöngjünk a hajón! -karba teszem a kezem és egy pillanatra megállok a hajó felé menet.
-Ugyanmár Tiff, nem adódik még egy ilyen alkalom, élvezd ki! -Nancy rámmosolyog de a mosolyában semmiféle gúny nem látszik, inkább együttérzés,mert tujda hogy nem szeretek bulizni. Egyszer mentem el vele 16 éves koromban,annak is katasztrófa lett a vége. De most igaza van. Akármi is történjék,nem lesz még egy ilyen lehetőségem, élnem kell vele.
-Igazad van. De csak ma este. -sóhajtok fel, Joanna és Nancy pedig tapsikolni kezdenek. Felszállunk a hajóra és az összes addigi pánikom és izgulásom, megszűnik. A hajó óriási, és tágas, nagyobb mint egy hotel. Egy kedves nő eligazít minket, Joanna én és Nancy egy háromágyas szobát kapunk, Rob pedig mellettünk kap egy egyágyas szobát, amin mindhárman kuncogni kezdünk Robert pedig elhúzza a száját,de halvány mosoly bujkál az ajkában.
Amint benyitunk a szobába eláll a szavam. Ez a szoba nagyobb mint otthon az egész lakásunk! Csodaszép, fekete-fehér modern bútorokkal, tágas térrel, egy óriási tévével az ágyakkal szemben. Az ágyak fölött fekete csempe van egészen a mennyezetig és a csempéken gyönyörű képek.
A lányokkal egyszerre kiáltunk fel és odarohanunk az ágyainkhoz majd ráugrunk. Szegény nő csak nézi ezt a három gyereket akik itt ugrálnak mintha a kedvenc játékukat kapták volna meg Karácsonyra. Nekünk ez a karácsonyi ajándékunk. Mikor kijózanodunk az ajtó elé megyünk hogy vegyük el a bőröndjeinket. Kipakolunk,aztán leülünk és Nancy bekapcsolja az óriási tévét.
-Azta- szólalok meg mikor jobban körbenézek. A szobához egy óriási fürdő is tartozik és földig érő üvegablakok fekete-fehér függönnyel,ahonnan ki lehet látni a tengerre. Csodálatos ez az egész. Egyszerűen felfoghatatlan. Már körülbelül fél órája ücsöröghetünk az ágyon. Mindannyian csodálkozva nézünk körbe.
-Úristen , ezek a szobák eszméletlenek. - Robert zsebretett kézzel ácsorog az ajtóban és látszik hogy ő is gyönyörködik a látványban.
-Igen.-szólalok meg és közben helyeselően bólogatok.
-Nem nézünk körbe a hajón? Kezdek éhes lenni.- Joanna a hasára teszi a kezét és elfintorodik.
-Jó ötlet. -mondom és Nancyvel felállunk. Rob is csatlakozik hozzánk és elindulunk. A folyosónkon még körülbelül húsz szoba van, minden emeleten négy folyosó. A folyosókból egy óriási tér nyílik,aminek a közepén egy szökőkút van, a háta mögött bárpult, székek és kanapék. Mellette egy élelmiszerrészleg, aztán az étterem. Mivel mi a hajó második emeletén vagyunk,gondolom ez lehet a központja az egésznek. A lépcsők mindenhonnan idevezetnek. Már most zeng az előtér pedig még alig egy órája indultunk el. Beülünk az étterembe majd elolvassuk az étlapot,ami megfelelne egy kisebb regénynek. A negyvenedik lap után úgy döntök,hogy nem lapozok tovább és a többiekkel együtt én is tojást,virslit és salátát kérek. Rob nem kér virslit, mivel ő figyel a táplálkozásra, ezért ő csak tojást és salátát rendel. A pincérnő egy ideig még kérdezgeti hogy biztosak vagyunk-e benne hogy csak ennyit kérünk,aztán egy idő után feladja és elmegy a rendelésekkel. Az étteremben halk zene szól, ami megnyugtató. Miután megettük a reggelinket egy ideig még bolyongunk a hajón,minden folyosóra benézünk, felkutatjuk minden részét. Keresztülmegyünk egy wellness részlegen, meg egy uszodán és megfogadom hogy legalább egyszer mindkettőt kipróbálom. Még szerencse hogy elhoztam a fürdőruhámat is. Eleinte értelmetlennek tartottam hogy reggel odapakoltam azt is,de legalább mostmár nem tartom fölölegesnek.
Mire újra visszaérünk a szobába már délután két óra van, és úgy döntünk hogy áthívjuk Robot hogy ne legyen egyedül és közösen nézünk egy filmet. A tévében épp a Kellégfeleség megy,amin mindannyian jól szórakozunk, Rob és Joanna pedig végig ugratják egymást. Mire vége lesz a filmnek már 5 óra, ezért újra lemegyünk enni valamit,mert már nekem is korog a gyomrom.
-Szerintem egész jó film volt,bár azért én a végén a szöszit választottam volna.-mondja Rob evés közben, Joanna pedig forgatni kezdi a szemét.
-Jellemző rád.- Nancy elvigyorodik és én is velük együtt vigyorgok. Szívesen mondanék valami poénosat,de a kaja isteni finom, ezért egy pillanatra se tudom abbahagyni az evést. Marhahúst rendeltem zöldséges körettel és málnaöntettel. Kezdtem kételkedni a rendelés után,hogy talán a málnaszósz mégsem fog annyira passzolni de ez finomabb mint gondoltam.
-Ez a kaja mennyei,komolyan nem tudom abbahagyni az evést.-szólalok meg egy kis idő után,mikor már lenyeltem a falatot ami a számba volt.
-Vigyázz az alakodra,mert a végén még elhízol és senkinek nem kellessz majd.-mondja Rob és vigyorogni kezd. Joanna elvigyorodik aztán megszólal.
-Neked se kéne többet enned a spagettidből,mert nem fogsz beférni az ajtódón.
-Nem lesz ez így jó, túl sok nővel vagyok körülvéve.-Rob felsóhajt és megtöli a száját a szalvétájával.
Mindannyian nevetünk és rájövök hogy mennyire szerencsés vagyok hogy ilyen barátokkal vagyok körbevéve.
Este nyolcig még járkálunk, nézelődünk és gyerekesen ugrándozunk körbe a folyosókon, egyszer Robert szobájában mászkáluk, egyszer Robert mászkál a mi szobánkba. Nyolckor elkezdünk készülődni a partira, és már nagyon izgatott vagyok,remélem minden jól fog elsülni.Letusolok,felveszek egy fekete ujjatlan ruhát,aminek a vége kissé a térdem fölött van, kihúzom a szemöldököm, szempillaspirált rakok a szememre és egy enyhe bordó rúzst viszek fel. Amikor kilépek a fürdőszobaajtón Joanna és Nancy csodálkozva néz rám.
-Mi van?-kérdezem egy kis idő után mikor továbbra sem szólalnak meg.
-Semmi csak...olyan gyönyörű vagy!-Joanna közelebblép és megnézi a rúzsomat.-Kölcsönadod?- kérdezi aztán elnevetjük magunkat. Mindhárman ruhában vagyunk, és Robertet várjuk aki nagyon dögösen néz ki,amikor megjelenik. Egy fekete farmer van rajta és egy fehér póló,de a kockái a pólón keresztül is átlátszanak, és biztos vagyok benne hogy fel fog szedni valami csajt ma este. Amikor kiérünk már fél tíz van és javában folyik a parti. Nagyrészt velünk egyidős fiatalok vannak itt, de néha megpillantok egy-egy harmincas évei elején járó férfit vagy nőt. Diszkófények világítanak, és valami remix bömböl amire mindenki táncol. Robert csatlakozik valami egyetemista fiúkhoz, egy ideig még látjuk őket,de aztán eltűnnek a tömegben. Nancy, én és Joanna továbbra is táncolunk, kezdem jól érezni magam. Ők már több italt is leöntöttek és az alkohol megteszi a hatását, mert egyre többet viháncolnak. Én pedig mindössze egy fél pohárral ittam, de elhatározom hogy nem is fogok többet inni, ez pontosan elég.
Még körülbelül tíz percig táncolunk így, aztán melegem lesz és szédülni kezdek. Levegő után kutatva kimegyek a tömegből és leülök a bárpultnál. Kérek egy pohár vizet, aztán megpillantok hátulról egy göndörhajú fiút egyedül ücsörögni egy pohár whiskey mellett.