Amint beérek a kolesszobámba, ledobom a táskámat és leülök az ágyra. Aztán hátradőlök rajta és elmerülök a gondolataimban. Boldog vagyok. Nagyon boldog. Amerikába fogok menni két nap múlva. Mindig erről álmodoztam. Kiskoromban mindig Amerikáról nézegettem képeket, újságokban megjelöltem a cikkeket amikben Amerikáról van szó, és Harryvel mindig arról ábrándoztunk hogy egyszer kimegyünk Amerikába, felmászunk a Szabadságszobor tetejére, a Hollywood betűkön majd fel le ugrálunk. 13 éves lehettem amikor utoljára beszéltünk Harryvel, és eddig valahogy el is felejtettem őt. Azthiszem anya nemrég említette hogy Amerikába ment egyetemre. Legalább egyikünknek sikerült az álma. Aztán azon kapom magam hogy sírni kezdek. Fogalmam sincs miért,de érzem ahogyan a sós víz lecsorog az arcomon. Lehetetlen hogy egy olyasvalaki miatt sírjak,akit évek óta nem láttam. Eddig eszembe se jutott,most pedig sírni kezdek rajta. Gyorsan letörlöm a könnyeimet az arcomról és megmosakodom. A hideg víz jól esik az arcomnak, attól függetlenül hogy majd' megfagyok. Kint óriási hó van és az egész kollégiumon karácsonyi hangulat uralkodik. Megtörlöm az arcomat és kilépek a fürdőből. Nancy moziba van Joannaval de én túl fáradt voltam ahhoz hogy elmenjek velük és most fogalmam sincs mit csináljak. Általában közösen filmezünk vagy olvasunk. Úgy döntök,hogy átolvasom a jegyzeteimet és elkezdek pakolni a bőröndömbe. A poros bőröndöm ott lapul az ajtó mögött. Mindössze kétszer használtam, egyszer amikor hazamentem ősziszünetben,és egyszer,amikor Franciaországba mentünk Nancyvel. Kiszedek a szekrényből három farmernadrágot és gondosan berakom őket a bőröndbe. Aztán kiveszem a kedvenc hosszúujjú pólómat, és három másik vastag pulóvert. Az összes zoknimat és harisnyámat és bedobom őket a bőröndbe. Az alsóneműket a bőrönd zsebébe rakom. Odarakok két kényelmesebb tréningszettet is és egy elegáns ruhát. Egy magassarkú cipőt, két tornacipőt és egy csizmát. A sminkestáskámat is odakészítem,pedig nem hiszem hogy túl sokat fogok sminkelni. A tusfürdőmet, az arckrémemet, a samponomat és a fogkrémem meg a fogkefémet is odarakom. Két meleg kesztyűt és két sapkát. Aztán bezárom a bőröndöm és így írok egy üzenetet Nancynek. Iszonyúan fáradt vagyok ezért lefekszem és perceken belül elnyom az álom.
-Majd elviszlek Amerikába - szólal meg Harry - Közösen felmászunk a Szabadságszobor tetejére és miénk lesz az egész világ.
A lámpájaval a szemembevilágít aztán tovább nézzük a csillagokat.
-Nézd,azok mi vagyunk! -kiáltok fel amikor meglátok két csillagcsoportot,amik két mosolygó arcot alkotnak.
-Mit ábrázolnak? -kérdez vissza.
-Két elválaszthatatlan jó barátot.-szorosan átölelem.
Arra ébredek hogy kinyílik az ajtó és a kollégium folyosójáról beáradó fény besüt a szemembe. Megkönnyebbülök,amikor meglátom Nancy arcát.
-Hé, aludj nyugodtan,nyugi csak én vagyok.
-Oké -válaszolom és visszadőlök az ágyba.
Hallom ahogy bemegy a fürdőszobába,aztán nemsokára lekapcsolódik a villany és befekszik az ágyába.
-Holnapután Amerikába megyünk csajszi.- szólal meg.
Elmosolyodom. Aztán hallom ahogy halkan horkolni kezd és kinézek az ablakon. Az ég tele van csillagokkal és eszembejut az álmom. Egyre jobban hiányozni kezd a fiú, akivel 9 éven keresztül legjobb barátok voltunk. Vajon milyen most? Megmaradtak a gödröcskéi meg a poénjai amiken órákon át nevettünk? Vajon emlékszik még rám? Eszébejutok néha? Vagy a barátságunk? Biztosan nem. Emlékszem hogy hatodik osztályban már a nyolcadikos lányok között hódított, minden lány majdnem összepisilte magát amikor meglátta. Biztos vagyok benne hogy ez most is így van. Fura,hogy ezen gondolkodom most. Boldognak kéne lennem amiért Amerikába megyek, ami azt illeti az is vagyok,de hiányzik a legjobb barátom. Pedig annyi év eltelt már azóta...
Holnap lesz az utolsó napom az egyetemen a karácsonyi szünet előtt, és holnap után már egy luxushajón fogok utazni. Annyira hihetetlen. Elképzelem magam előtt a hajót,aztán álomba szenderülök.
Az ébresztőm hangjára ébredek és megdörzsölöm a szemem.Elkészülődök, majd hagyok Nancynek egy üzenetet amiben leírom hogy elaludt de nem volt szívem felébreszteni és végülis, utolsó nap az egyetemen,nem muszáj bejönnie az órákra.
Várom Robertet,aki nemsokára megérkezik és együtt kávézunk. Nagyon kedvelem Robertet, kedves és segítőkész, mindig udvarias velem. Az órák után segítek Nancynek bepakolni a bőröndbe, ő pedig közben azt hajtogatja hogy fel kellett volna ébresztenem. Tudom hogy csak illedelmességből mondja, és ezt az orra alá is dörgölöm, mire sértődöttnek tetteti magát. Miután elkészültünk, elmegyünk sétálni Joannával és Robbal közben pedig azon nevetünk,hogy az előttünk lévő lány kifordítva vette fel a kabátját. Örülök annak hogy ez a verseny így összehozott minket,mert nagyon jól összebarátkoztunk.
- Nemsokára piercinget tettetek az orromba -lelkendezik Joanna és tapsikolni kezd.
Rob azonnal kihasználja a lehetőséget hogy viccelődni kezdjen mire Joanna játékosan meghúzza a barna haját és mindnyájan nevetésben törünk ki.
- Úgyis tudom hogy jól fog állni -nyugtatom meg Joannát aki pár perce azon duzzog hogy Rob azt mondta hogy annyira kitágítja majd az orrát hogy nem fogja tudni bekötni a cipőfűzőjét mert nem látja majd az orrától.
- Én is tudom - mondja Joanna viccesen és kinyújtja Robertre a nyelvét.
Mire hazaérünk, annyira elfáradok hogy nem bírom nyitvatartani a szememet. A pizsamámat sem veszem fel csak leveszem a kabátomat és a kényelmetlen nadrágom,aztán bedőlök az ágyba és elalszok. Hajnali négykor ébredek meg és eszembejut hogy minimum hatkor fel kell kelnünk ha nyolcra oda akarunk érni a kikötőbe. Elveszem a telefonom és írok egy gyors üzenetet Robnak és Joannának hogy keljenek fel legalább hatkor és a kolesz előtt várjuk őket háromnegyed hétre. Aztán visszateszem a fejemet a párnára, de túl izgatott vagyok ahhoz hogy elaludjak. Ezért további két órán keresztül az ágyban azon agyalok hogy miért gondolkodom egy fiún,akit hat éve nem láttam.