Hat éves lehettem, vagy lehet még kisebb amikor anya és barátnője a konyhában ücsörögtek egy kávé kíséretében és valami mozifilmről beszélgettek, ami a napokban jött ki és rengeteget lehet rajta sírni, mert annyira megható meg romantikus. Nem sokkal ezután elmentünk megnézni, és amíg anya és a barátnője eláztatták a mozit a könnyeikkel, addig nekem minden második szavam a "fúj" volt. Vagy talán nem is csak minden második. Mivel anyának a szíve csücske lett a film, ezután még nem egyszer mentünk el újranézni. A végére már akaratom ellenére is kívülről fújtam a forgatókönyvet és minden egyes alkalommal hányingerrel távoztam a teremből. Nem értettem, hogy mi annyira megható és élvezetes egy olyan filmben amiben két idegen ember élete megy le, intim részletekkel, azt meg végképp nem értettem, hogy anya miért várta el azt tőlem, egy 6 éves kisgyermektől, hogy ugyanúgy rajongjak ezért. Anya a válása után egyre több ilyen filmet nézett, és legtöbbször mikor halálra untam magam, és nem volt más választásom, csatlakoztam hozzá. 16 éves koromra a Szerelmünk lapjait, a Fogadomot, és a Szenvedélyek viharábant többször láttam, mint akárki más. Végig utáltam őket, ezek valahogy sose voltak az én műfajom, de ettől függetlenül amikor csak tehettem anyával néztem. Azthiszem tetszett hogy így dolgozza fel apa hűtlenségét.
Vicces, hogy az elmúlt napokban egyre többször jutnak eszembe jelenetek a filmből, csak apró villanások, mint mondjuk Noah és Allie első csókja a Szerelmünk Lapjaiból, Jessica Lange arcmimikái a Fogadomból, vagy Holly és Gerry a P.S. I love You-ból.
Harry pedig elment. Még egy éjszakát közösen töltöttünk a hotelban, négy napja pedig felült egy repülőgépre. Üresnek érzem a napjaimat, lassan telik minden egyes perc, hiába beszélünk telefonon, hiába küldünk egymásnak ezer meg ezer üzenetet.
Szombat reggel van, 3 nap múlva karácsony én pedig Quebec egyik legnagyobb bevásárlóközpontjában próbálom kiválasztani a legtökéletesebb karácsonyi ajándékot anyának, Nancynek, Joannának, Robnak és Lucynak, akivel a Quebeci egyetemen ismerkedtem meg, és nagyon kedves lány, bármiben segít, a borongós kedvem ellenére is rengetegszer meg tudott nevettetni, ezért nagyon hálás vagyok neki. Robertnek már kiválasztottam egy könyvet és nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki, ami pedig Nancyt illeti, nem vagyok benne biztos hogy vennem kéne neki ajándékot, mert a bocsánatkérésünk ellenére is távolságtartóan viselkedik velem, kerüli a tekintetetemet napok óta. Joannának valami ékszert fogok venni, anyának pedig parfümöt vettem a Douglasban.
Elhaladok egy tetoválószalon előtt a csomagjaimmal és eszembejut Harry. Talán neki is kéne vennem valamit, aztán majd postáznám. Éppen visszafordulok az ajándékbolt felé, amikor megszólal a telefonom és megjelenik Harry neve a kijelzőn.
-Szia! -elmosolyodok és boldogan szólok bele a telefonomba.
-Te vagy Tiffany?- szólal meg egy pajkos női hang a vonal másik végén.
Ledöbbenek.
-I-igen. Kivel beszélek?
-Cara. Csak gondoltam hogy szólok, hogy Dr.Styles- elneveti magát- nem lesz elérhető a napokban...Ne csikizd már a nyakam Harry! -elfojtott nevetést hallok és meg sem tudok szólalni. Kinyomják a telefont, én pedig tétlenül megállok a pláza közepén.
Hát ez pompás. Fel sem tudom fogni. Érzem a gombócot a torkomban, de nem igazán akarok sírni. Kiviharzom a plázából és gyorsan fogok egy taxit. A címet is alig bírom kinyögni a taxisnak, de harmadjára sikerül. Gyorsan tárcsázom Robert számát. Mostanában elég rossz szokásommá vált, hogy akármi történik velem, hozzá futok, de rengeteget segített amióta Harry feltűnt mindig megnyugtat a hangja.
-Tiffany, körülbelül dél van, minek keltettél fel? -a rekedtes hangja elárulja hogy még aludt. Nem csoda, hisz egész héten járkáltunk, most nyilván ő is kimerült lehet.
-Ne haragudj.-szipogom- Muszáj volt felhívjalak.
-Mi történt? Van valami baj?-kérdezi aggodalmas hangon.
-Ha-ha odaérek mesélek. A taxiban ülök, vásárolni mentem, karácsonyra.-magyarázom és nagyon remélem hogy mondani fog valami nyugtatót mielőtt hisztérikus zokogásba kezdek a város közepén egy taxiban.
-Rendben. Siess. Nincs semmi gond.
Kinyomom a telefont és legszívesebben megölném a taxist amiért olyan lassan megy. Harryt is megölném. Először megfognám a nyakát aztán néhányszor erősen beleverném egy...
Na jó ebből elég, Tiffany.
Dr.Styles. Ezt mondta a lány a telefonban. Szeretem Harryt, és lassan már azt is bevallottam magamnak hogy nem csak barátként, de nem ez a legnagyobb hibám,hanem az, hogy azthittem, hogy ugyanígy érez. Felfordul a gyomrom, és gyorsan iszok egy korty vizet.
Letérünk a hotel előtt, gyorsan a taxis kezébe nyomom a pénzt és kiugrok a kocsiból. Köszönök Lilliannak, a recepciósnőnek, aki mosolyogva üdvözöl és belépek a liftbe. Szerencsére egyedül megyek fel a harmadikig, így van egy kis időm kifújni magam. Kilégzés. Belégzés. Szinte hihetetlen mennyire megrázott az a telefonhívás.
Végigrohanoka harmadik emelet hosszú folyosóján, kinyitom Robert szobájának az ajtaját és nem bírom tovább, kicsordulnak a könnyeim.
-Harry...me-meg egy lány.-ennyit tudok produkálni, aztán mégjobban sírni kezdek.
Robert szorosan átkarol és több órán keresztül zokogok a legjobb barátom karjaiban.